Harangszó, 1937
1937-08-15 / 33. szám
262» HARANGSZÓ 1937. augusztus 15. lyezte az emberbe. De azért állította fel ugyanakkor a házasság korlátáit, hogy az emberi nem természetes továbbplántálása ezen a korláton belül menjen végbe. Aki ezt a korlátot vakmerőén átlépi, az Istennel kerül szembe és bűn- hődése nem marad el. Ha valahol, úgy itt beigazolódik ez az ige: Megbüntetem az atyák vétkét a fiákban harmad és negyedízben. (II. Mózes 20, 5.) Sokan azt képzelik korunkban, hogy a tisztaság parancsa csupán a női nemet kötelezi, a férfiak ellenben mindent tehetnek. Ez tévedés. Nincs kettős erkölcs. A parázna férfi épúgy kárhozatban van, mint a parázna nő. Pedig aki Isten parancsolatát félrelöki az útból és testét tisztátalanságra szolgáltatja ki, az hamarosan a kórházi ágyon, emésztő kínok között fogja megtanulni, hogy Istennek volt igaza és hogy az Űr ezzel a parancsolatával sem enged tréfát űzni! Ha a gyönyör tűzlángjait Elkerülni akarod, Addig szaggasd el láncait, Míg megkötve nincs karod. Ha táplálod és neveled, Könnyen bánik utóbb veled!!! (Kér. Én. k. 465, 4.) A 6. parancsolattal kapcsolatban a kérdések egész sora vár feleletet. Helyszűke miatt ezalkalommal csak a házassági elválás és a tánc nagyon időszerű kérdéseire világítunk reá az Isten igéje fényszórójával. Az Üdvözítő a házassági elválást tiltja és házasságtörésnek nevezi azt, aki feleségét elbocsátja: Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza! (Máté 19, 6.) Csupán egy ok van, amely miatt a házasság az Üdvözítő szerint is felbontható: a hűtlenség bűne. De még ez esetben sem parancsolja vagy ajánlja a házasság felbontását, csupán elismeri a sértett fél ehez való jogát. Lássuk tovább mit szól Isten 6. parancsolata korunk egyik legidőszerűbb kérdéséhez: a tánchoz. R. községben nyári délutánon népművelési bemutató volt. N. község ifjai és leányai bájos magyar táncot lejtettek. Nem volt abban semmi erkölcsellenes vagy szeméremsértő. Az egész táncbemutató nem volt több, mint mikor a fiúk és leányok fogócskát játszanak egymás közt. Azt mondtam a mellettem ülő lelkipásztornak: Ha ez volna a tánc, a keresztyén erkölcsnek eszébe sem jutna, hogy tiltakozzék ellene! Isten 6. parancsolata tehát nem ütközik össze a tánccal, ellenben összeütközik a bűnnel. A Kiskátéból és a hegyi beszédből (Máté 5, 28.) nyilvánvaló, hogy nemcsak cselekedeteinkben, de szavainkban és gondolatainkban is tisztáknak és szemérmeseknek kell lennünk! Kedves Testvér! Keresztyén vagy? Akkor tedd szívedre kezed, állj az Isten színe elé és felelj: Rejt-e veszélyt magában házasságon kívül a páros, szerelmi ölelkezés, igen avagy nem? Azt csak a süketnek és a vaknak mond: hogy az ölelkező táncnak az érzékiséghez nincs köze! Mi az Isten igéjét és a kátét nem módosíthatjuk a közhangulat és a divat szájaíze szerint, hanem igenis az evangélikus közhangulatnak kell az Isten igéje és a Káté szerint módosulnia. A táncrajongóknak azt ajánljuk: vezessenek be olyan ártatlan táncot, amelyben ölelkezés nincs s amely a keresztyén szeméremérzést nem sérti. Szemérmes ifjú és leány nem mehet túl azon a határon, hogy egyik a másik kezét illedelmesen megfogja. A mai tánc, Óh, te Jóska! Elbeszélés. Irta: Cslte Károly. 11 IX. Rózsaszínű köd. — Haj, haj, édesanyám! Attól tartok, hogy ez a szégyen eset elrontotta a dolgomat. — Hogyan mondod, galambom fiam? — Azt gondolom, édesanyám, hogy a biró ur a történtek után mást gondol, nem adja hozzám a leányát feleségül. —■ De mikor ártatlan vagy, galambom, gyerekem. Hisz ő is tudja. — Tudja, persze, hogy tudhatja, de mégis a bolond eset után, nem merem keresztapámat kérőbe hívni hozzájuk. Ki tudja, milyen csúnya elutasításban részesülnénk? — Jaj, de hát akkor mit csinálsz, ha már eladtad Bimbót s ruhát vettél az árán? — Hisz azt szeretném én is tudni, hogy mit csináljak? Haj, az a Kati néni. a cudar pletykáival, de csúnya bajba vitt!... Nehéz itt most valami okosat kitalálni, hogy révbe jusson az ember gyereke s ne pedig újabb szégyenbe essem. — Gondolj ki csak valami okosat, fiam. Van neked eszed, akárcsak egy ügyvédnek. — No, annyi nem lehet, édesanyám, higyje el, hogy nem lehet. Sokat kell ám az ügyvédnek tanulni. Sok tudományt össze kell szedni s nagyon sokáig kell az eszét köszörülni, míg valaki ügyvéd lehet. Hát amennyit Isten adott, no, annyi esz van ... És hát azt gondoltam, hogy mielőtt kérőbe mennék keresztapámmal, beszélek mégegyszer a biró úrral, hogy biztosra mehetünk-e? Ugy-e édesanyám, igy jó lesz? — Úgy, úgy, drága galambom, gyerekem. Menj el beszélj vele. Bátor legény vagy te. Mernél te még a miniszter- elnökkel is beszélni. — Mernék ám, hogy is ne mernék. A becsületes, igaz ember mindenkivel mer beszélni, még a jó Istennel is, imádságban. Úgy ám, édesanyám. Aztán katona voltam!... Hát elmegyek a biró úrhoz, tisztázok vele mindent s jön ami jön, lesz, ahogy Isten akarja... Jóska ezek után felöltözött másodszor az új ruhába s miután hűvös északi szellő kerekedett, a Julcsától kapott bundás kabátot is magára öltötte. Ment kemény léptekkel a fölszegre. Különös varázst rejtenek magukba az új ruhák. Nemcsak hogy szebbé, mokányabbá, mutatósabbá teszik az embert, hanem lelkileg is változást tudnak előidézni. A szelíd Jóskának még a menése is más volt, mint a kopott, foltos ruhájában. S a csinos magyaros arca, jámbor lelkének tükre, nagyobb önérzetet és erélyt mutatott az új porhüvelytakaróban. Befordult egyenest pipás Kiss Mihály hatalmas, gondos kezek által rendezett egész helyes portájára. Az udvaron nem látott senkit, ment azért az első szobaajtóhoz, kopogott s benyitott. — Adjon Isten jó napot! — Kit tetszik keresni? — nézett, bámult a szobát rendező Julcsa meglepetten a legényre. —- Vagy nini! Te vagy Jóska? — Én vagyok, testestül-lelkestül, Juliska, — mosolygott Jóska. — Milyen szép legény lettél, Jóska! — Hogyan mondtad, Juliska? — Úgy kiparádéztál, hogy rád sem ismertem. Jóska barnapiros arca egy kis árnyalattal még élénkebb szint nyert. — Uj ruhát vettem, Juliska. Rászántam végre magamat, hogy veszek. Most vagyok abban az időben, hogy ruházatra is kell adnom valamit. Nincs igazam, Juliska? — Igazad van, Jóska. Milyen jól áll rajtad a bunda-kabát is. Látszik, hogy a fiatalon minden jobban áll, mint az öregen. Szegény öreg András bátyám rosszul mutatott benne a meggörnyedt testével... De, nézd csak, itt a jobb oldalon kinyomja valami a bundát. Úgy látszik, sok pénzzel tömted ki az erszényedet. Jóska a fejét ingatta boldog mosollyal: — Az igazat megvallva nincs most semmi pénzem, Juliska. Utolsó fillérig ruhára adtam az üszőm árát.
