Harangszó, 1937
1937-01-24 / 4. szám
193fr. január 21 HARANGSZÓ 27. verssel köszönti az ünnepeltet, a gyermekek korál-énekkel. Az iskolai gyülekezet így éli kicsiben a nagy gyülekezet életét. Kielégíti a gyermek vallási igényeit, azután nevel az egyházi életre, megszeretteti a kicsi gyülekezetben a nagy gyülekezetét, tanít az igével élésre, a gyülekezetért való áldozatra, a hűséges szeretetre. Kérem népiskoláink tanítóit, hogy az iskolai gyülekezet felvetett tervét tegyék megfontolás tárgyává. D. Kupi Béla s. k. pUsptk. Otthont az ifjúságnak! i Az ifjúság mindig nyugtalanság. Tele van vándorösztönnel és kalandvággyal. Van egy bizonyos évkorszak az életében, amikor a szülők szeme könnyen állapítja meg: Nem érzi jól itthon magát. Ez a lelkiállapot életjelenség és semmiféle nevelési és szülői szigorral nem Irtható ki a fiatalság szívéből. Ebbe bele kell nyugodnunk, hogy ilyen a fiatalság, mert hiszen ez az érzés még nem jelenti azt, hogy a szülői hajlék nem értékes a számára, csak bizonyíték arra, hogy az ifjúság sóvárgás valami más légkör után is, amelyben a korral velejáró eszme és lélekfej- lődése megértőkre talál és érvényesülési alapot nyer. Az ifjúság nevelése jövőalakltás s a magyar és evangélikus ifjúságnak olyan nevelést kell adnunk, amelyen meglátszik, hogv az otthontalanság érzésének korában olyan otthont talált, ahol értékeket nyert és érték lehetett önmaga is. Otthont az ifjúságnak, ahol szórakozást találhat! Az ifjúság az élet tavaszának napsugár-játéka. Nem szabad koravénségre kárhoztatni és öreges böl- cselkedőt nyomorítani belőle, mert később, mikör bölcseségre lenne szüksége, életunt szárazságot fog lehellni a lelke. A szórakozás persze nem jelent duhajkodást és Ízléstelen mulatozást. A játékos szórakozást kell nékik nyújtani, mely olyan idegen és ismeretlen volt eddig a magyar ifjúságtól és csak az A celldömölki ifjúsági egyesület otthona. angol és amerikai nevelés tudott kitermelni Rockefeller-típusu gyermek-ke- délyű bölcseket. Nem lesz otthona az ifjúságnak a legnagyobb komolysággal és jóindulattal vezetett ifjúsági munka színhelye sem, ha ott á fiatalság nem szórakozhatik és nem mosolyoghatja ki magát. Otthont az ifjúságnak, ahol barátokat találhat! Az ifjúság a barátságkötésnek drága ideje. Értéke lehet a felnőtt korban kötött barátságnak is, de szépsége és varázsa csak az ifjú korban kötött barátságnak van. Az otthonokon kívül kötött barátság legtöbb esetben cinkostársi viszonnyá fajul, de az otthonokban szövődött baráti érzés testvéri értékeket termel a fiatalság szívében. Ha az utca, a korcsma, vagy a bálterem hozza össze a fiatalság barátságát, akkor elveszíti a szülői ház a gyermekét s elveszíti az egyház serdülő hivét, de ha szeretet- műhelyben kovácsolódik össze fiatal lelkek érzelme, visszanyer mindent a szülői otthon és az egyház. Otthont az ifjúságnak, ahol tanácsadókat találhat. A gyermekség és fiatalság a kérdések világa és útkeresések türelmetlensége. Sürített érzelmű és fokozott temoójú világot élünk s ezekben a napokban a fiatalság érzelmi világa a robbanásig feszülő és a lázadásik türelmetlen. Több kérdése van alig alig ráérő fiatalságában, 21. JELENET. Előbbiek. A belső teremben: Coligny, Guitry, de Feuillad, Pál, Zsiga, Lozsi, Zabán, Szovits, Andrássy, Lővey, Gradt, Reiichenthaler, Pau- e r, K r á m e r. Majd S á r f ő i a diákokkal COLIGNY (bent, pohárral kezében): Első poharunk a kegyelmes asszonyért és dicső családjáért: a törökverő Zrínyi Miklósért és Zrínyi Ilonáért, ki a fejedelmi Rákóczi házat van hivatva új dicsőségre kelteni. Éljenek! (Bent lelkes éljenzés) SÁRFŐI és a DIÁKOK (az oldalajtón csendesen osonnak be és az előtérben felállva vegyeskarban éneklik régi magyar diákének dallamára): Oh Uram tartsd meg jó patronusainkat Minket dajkáló kegyes urainkat; Adj iskolánknak erős oszlopokat, Bölcs oktatókat. Világosítsd meg elménknek homályát Hogy híven fussuk itt a földi pályát, És szolgálhassunk a mi jó anyánknak, Édes hazánknak. WITTNYÉDY és a VENDÉGEK (az ének alatt kijönnek a belső teremből). SÁRFÖI (Wittnyédyhez): Tekintetes, nemzetes uram, kegyes patrónusunk! Aáint magyar iskolánk egyik alapítóját üdvözöljük. Örömmel hallottuk, hogy fáradalmas nagy útidból szerencsésen hazaérkezett. És annál nagyobb a mi viga- dozásunk, mivel ez a nap egyszersmind áldott lelkű leányának, a mi alumnusaink tápláló dajkájának is örömnapja. Röviden csak azt kívánjuk: az egek bőséggel harmatozzanak áldást a Wittnyédy-házra. A magyarok istene áldja meg firó!-fira és unokáról-unokára oly gazdagon, amint azt minden hű magyar hazafi óhajtása szerint megérdemli. Éljenek, éljen az új pár, éljen az öröinapa! (Lelkes éljenzés.) WITTNYÉDY: Kedves barátom, édes fiaim! Az emberek gonoszsága és hazámnak sok baja miatt elfacsarodott már az én szívem és kiapadt könnyeim forrása. Most azonban meg- nedvesül szemem, mert azt bocsátom ki szárnyam alól, akit mint házam békegalambját szájamból etettem, akit mindennél a földön jobban szerettem. Hazája iránt való hű szerelme viszi el lányomat az idegenbe. Fiaim szeressétek ti is ne magatokat, ne is engem, hanem szeressétek ezt a mi agyons.i- nvargatott szegény magyar hazánkat. Ha reálok nézek, felvidul a szívem. Legyetek méltók dicsőült eleinkhez. Éljetek sokáig, hogy lássátok még a magyart szabadnak, nagynak és boldognak! (Éljenzés.) PÁL: Fiúk, még csak egyet kérek, apám kedves nótáját, azt a szép magyar kesergőt: „Eltemette honát a mohácsi vész...“ WITTNYÉDY: Azt az én Erzsikéül tudja legjobban. Leányom, ha van annyi lelki erőd, énekeld el, hadd hallják francia barátaink is, mennyi titkos fájdalom rejtőzik a magyar nép szívében. ERZSIKÉ: Eléneklem, apám. Hű visszhangja lesz lelkemnek és e házban hattyúdalom. Fatime, Pál daloljatok velem (Együtt éneklik. A második strófát a diákok is.) Eltemette honját a mohácsi vész, Vissza vércsatából tér a bús vitéz ; Feltekint, hol a nap nyugovóra száll, Kék hegyeknek ormán sziklavára áll. Sziklavára csendes, mint a temető, Benne egy harang kong, mely gyászt hirdető: ,,Mindent elvesztettem, mindent, jaj nekem ! Harcon a hazámat, itthon kedvesem11. ZRINYINÉ (közben kijön, gyönyörűséggel hallgatja s az ének végén homlokon csókolja Erzsikét). (Folytatjuk.)
