Harangszó, 1937
1937-08-08 / 32. szám
254. HAßANGS2Ó 1937. augusztus 8. nek borzasztó következményeit. A gyilkosságok legnagyobb részét „borközi“ állapotban szokták elkövetni. Azután a Sátánnak már könnyű a dolga. Haragra ingerli a gyilkost, aki a düh elvakult pillanatában nem hallja többé Isten parancsolatát: Ne ölj! — és elköveti iszonyatos tettét. Ezért megy vissza az Ur Jézus a gyilkosság gyökerére, a „haragra“ és hangsúlyozza, hogy a haragot már csirájában fojtsuk el, mert ebből születik meg az ölés (Máté 5, 21—24.) Legnagyobb sérelem esik Isten törvényén a háború által, amely nem egyéb, mint tömeges embermészárlás. Háborúból visszatért katonák gyakran mondták nekem, hogy azért nem tudnak hinni a keresz- tyénségben és nem kívánnak keresztyének lenni, mivel a keresztyén egyházak támogatták a háborút. Azt szoktam felelni reá: Épen azért legyen keresztyén, mivel a világháború bebizonyította, hogy mennyire keresztyénietlen még ez a mi korunk! Azonban lényeges különbség van „támadó“ és „védelmi“ hadjárat között. Ez a világ bizony még nem a Krisztus-országa. Az Ur megmondotta: „Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen!“ (Luk. Oh, te Jóska! Elbeszélés. Irta: Cslte Károly. 10 Nani ugyan kicsit ellenkezett. Azt mondta, hogy az öreg- anyja se hallott hirt répás gánicáról, de tudjátok mégis csak megtette a fia kedvét. Hát este mikor hazamegyek, eszi, tömi Jóska magába a zsirtalan gánicát, aztán dicséri szörnyen, engem is kínál vele: — Kati néni! micsoda fölséges, jó étel ez! Valóságos égi manna... Higyje el, Kati néni, még annál is jobb. Jöjjön csak kóstolja meg!... Kati előadását természetesen mindig óriási kacagás követte. Elmondatták vele kétszer-háromszor is, hogyan mondta ezt, meg azt Jóska? Legnálásabb témája volt Katinak többek közt Jóska tehénvételi tervezgetése és azzal kapcsolatos fellegvári épít- getései. Ennek kicifrázott változatos előadásaival egy teljes hónapig mulattatta Kati a szükebbkörű hallgató közönségét. Természetesen nem minden úgy történt, ahogy Kati előadta, de sikert úgy erkölcsileg (azaz inkább erkölcstelenileg), mint anyagilag elért vele. Az anyagi sikert egy kis kalács, perec, pogácsa, vagy más sütemény alakban nyerte el, azért nem kellett neki odahaza ebédet, vagy vacsorát főzni. Egyszer azonban megakadt Kati a Jóskáról szóló gúnymesékkel. — Higyjétek el, édes Bözsém, nem tudom elgondolni, mi van azzal a szerencsétlen legénnyel, meg Nanival. Any- nyira titkolóznak előttem, hogy csuda. Csak sugnak-bugnak. Ha rájuk figyelek, elhallgatnak, összerezzennek. Aztán az a hamisfülü Jóska tett bolonddá azzal a büki emberrel is, csak azért, hogy mig nem voltam otthon, azalatt valami miskulan- ciát csinálhassanak. Nem is hiszem, hogy valami jóba töri fejét Jóska. Vagy lopott, vagy lopni akar valamit. Még az a édes kedves világgyöngye üszőjének az eladása is valami titkot takar, elhiheted, Bözsém ... Kilenc háznál mondta el ezeket Kati s mikor a tizedikhez tért be, jött a hir, Boros Menyhértné gyűrűjének különös eltűnéséről. Kati az ezer ránccal barázdáit homlokához bökött bütykös ujjával s mindjárt újra elkezdte sorra járni a házait. — Te, Juli! hallottátok a nagy hirt?!... Ellopták Menyhértné aranygyűrűjét.. Hej, ugy-e mondtam, hogy a nagy titkolódzás mögött valaminek kell lenni... Még csak három helyen mondta el Kati s pár perc múlva az egész faluban nyíltan azt beszélték, hogy Jóska lopta el az özvegy Erdősné gyűrűjét. Jóska minderről semmit sem tudva, nem is sejtve, boldog reménységgel mosakodott, öltözött odahaza a parádés új ruhába. Készült a kérői útra, látogatásra. Legtöbb dolga esett a makacskodó fekete bajuszkájával. Sehogysem akart bajuszpedrő nélkül hegyesre, pörgére kunko- rodni, ahogy Jóska szerette volna. Nani leleményessége segített végre rajta: a kerti meggyfáról friss macskamézet vitt be, amitől aztán olyan hegyes lett a bajusz, mint az árhegy. — Jaj, galambom, gyerekem, milyen gyönyörű vagy most! — tapsolt Nani a teljes parádéban pompázó fiában gyönyörködve s ugyanakkor hangos kopogtatás hallatszott a rozoga ajtón. — Tessék, lehet! — mondta Jóska keményen s szeme- szája elállt meglepetésében, Nani pedig Kati tulipános ládája mellé csücsült le, a szoba sárga földjére ijedtében. Két szuronyos csendőr lépett be az alacsony ajtón. — Bence Józsefet keressük. Te vagy az öcsém? — szólt az egyik. — Én vagyok... Miért tetszene keresni?! — Valamit keresünk nálad a törvény nevében. megfágyúsának. Ha az éhezőt üres kézzel bocsátód el, te vagy az oka éhenhalásának. Az ítéletkor mindezt számon kéri az Ur, mert Ő egynek érzi magát a nyomorultakkal. Maga mondja: „Éheztem és nem adtatok ennem, szomjuhoztam és nem adtatok innom ... mezítelen voltam és nem ruháztatok fel engem “ (Máté 25, 42. 43.) Öl az a gyermek is, aki kétség- beesésbe taszítja szüleit és életüket megrövidíti. Vétkezik a parancsolat ellen az öngyilkos is. Saját magunkat sem szabad megölni. Az életet Isten adta, világos, hogy egyedül neki van joga elvenni azt. Az öngyilkost mindazáltal nem szabad megútál- nunk, hanem sajnálattal és részvéttel kell viseltetnünk iránta. Ezért ne építsd életedet kizárólag földi dolgokra, pl. vagyonra vagy egy szerelemre. Vagyonod elveszhet és akkor úgy jársz, mint az az amerikai bankár, aki miután mindene elúszott a börzén, fogta revolverét és golyót röpített a fejébe. A szerelemre se tegyél fel mindent! Akit szeretsz, betegség és halál elragadhatják tőled. Jaj] neked, ha lelkednek minden gyökérszála csupán e földdel köt ösz- sze! De ha van hited és reménységed, ez a kettő fenntart, mint a fuldoklót a mentőöv, habár nagy vizek áradnának is. Az is öngyilkosság számba megy, mikor valaki Istentől kapott testi erejét és utódainak egészségét alkohollal és dohányfüsttel rontja le. Vagy ha valaki hiú dicsőségvágyból életét vakmerőén kockára teszi. Jó pár éve eev uszóbajnok a budapesti Ferenc József-híd turulmadaráról akart fejest ugrani a Dunába. De hasára zuhant és szörnyet halt. Kárt és sérelmet okoz felebarátja testében, aki minden igaz ok nélkül verekszik. Pogány őseinktől visszamaradt virtus a verekedés. Vásárokban a szilajvérű pusztai le gények ólmösbotokkal „simogatják“ egymás fejét, de úgy, hogy a vér kiserked nyomán és cipós daganat púposodik utána. Nem egyszer megsuhan a fokos is és kinyílik lacikonyházás közben a bicska. Az ifjúi erők, helyes neveléssel, hasznosabban is gyümölcsöztethe- tők. Kétségtelen, hogy a gyilkosság értelmi szerzője és sugalmazója: a Sátán: „Az emberölő volt kezdettől fogva“ — mondja róla az Üdvözítő (Ján. 8, 44.). De a Sátán ravasz és fortéllyal viszi bele gyilkosságba az embereket. Először szeszes itallal bódítja el, hogy ne tudja mérlegelni tetté-
