Harangszó, 1937
1937-01-17 / 3. szám
„luninuiii Prot. Lap* Kiadóhivatala pApa HARANGSZÓ 1937- január l7. A Haraifiszé gyönyörű Iclaiiáshji« hogy odateruibeaaen u minden Irinilla . tekrettye ét lelkétzi Iroda falára lu“a,a LUTHER A 30x 45 nagyságú színes nyocolrrpcfvp imáiicátíáf másu táblaára 1 p és 12f Portó- SeKreSiye - ímaasdgai, Megrendelheti a lap kiadóhivatalában Baromfi-tenyésztésről. Irta: Kiss Lajos ny. igazgató-tanító. Első közlemény. Bizonyára ismeretes a Harangszó olvasói előtt a kormánynak a tojás értékesítésére kiadott rendelete. E rendelet szerint a jövőben a tojást is csak súlymértékkel szabad értékesíteni. Darabonkénti eladás csak tizen aluli mennyiségnél lehetséges. Az bizonyos, hogy e rendelet kihirdetésekor voltak megjegyzések a kormánynak ezen újabb beavatkozó politikájára, de aki a rendeletnek mélyebbre nyúló okait vizsgálja, az annak kiadását nemcsak helyesli, de igenis szükségesnek tartja; mert meglátja benne a kormánynak azon törekvését, mellyel megszüntetni igyekszik az eddig fennálló nem egészséges állapotot, de ugyanakkor teljes mértékben szolgálja a gazdasági fejlődés érdekét is és vele annak útját egyengeti. Az első cél mindenesetre megszüntetni azt a visszás helyzetet, hogy a tojások darabonkénti eladásánál a jóval kisebb súlyú tojások is ugyanolyan értékben olvastassanak a nagyobb súlyú tojások közé. Mert eddig így volt. Nem a minőség, hanem a darabszám volt az irányadó. És sajátságos, hogy mikor a súllyal való mérés behozatala sok más terménynél az egész vonalon érvényesült és közmegelégedésre be is vált, a legfontosabb élelmicikknél, a tojásnál továbbra is meghagyták a darabonkénti eladás formáját. Holott mindenki tudta, hogy a darabonkénti eladás mellett az igazság elvét megvalósítani nem lehet. Mert nincs két egyforma tojás. Nemcsak színben, alakban, de súlyban is nagyon különböznek egymástól. Van 65—75 gramm súlyú, de viszont van, amelyik 50—55 grammnál nem nehezebb. El lehet tehát képzelni, hogy aki nagyobb mennyiségben vásárolt, az így kénytelen volt több, az átlagsúlynál könnyebb tojást is átvenni és vásárlására ráfizetni. Viszont bőség idején a silányabb árut piacra vivő termelő csalódott, mert sokszor még értékesíteni sem tudta áruját. Ezen akar segíteni a most kiadott rendelet, mely a jövőben csak tíznél kevesebb darabnál engedi meg a régi árusítási formát, míg azonfelül már csak súlyban szabad eladni. A jövőben tehát nem az lesz a fontos, hogy ki hány drb tojást visz a piacra, hanem az, hogy áruja hány kgr.-mot nyom. — De a rendelet kiadásánál a kormányt egy másik cél is vezette, mely nemzetgazdasági szempontból bír különös jelentőséggel. Ez a többtermelés fokozása. És pedig kettős irányban. Azt akarja, hogy necsak többet, hanem szebbet is termeljenek a tenyésztők, mert csakis e kettős irányú fejlesztéssel leszünk képesek a versenyt a külfölddel fenntartani és ezáltal nemzeti vagyonúnkat, egyben egyes családok jövedelmét fokozni. Mert országos átlagban és egyéni mérlegelésben is nagy értéket képvisel a baromfiudvar. Jövedelmezősége még így elhanyagolt állapotában is képes a mezőgazdaság bármely ágával a versenyt felvenni, sőt kivitelünk a baromfi terményekből a gabonakivitel értékét eddig is nem egyszer felülhaladta. Ma 100 millió körül mozog. Ugye bizony nem csekély összeg ez, különösen ha meggondoljuk, hogy ez olyan termények árából tevődik össze, melynek fejlesztésére eddig a legkisebb súlyt helyeztük. Hová szaporíthatjuk ezt, ha komolyan és hozzáértéssel karoljuk fel a baromfitenyésztésnek minden ágát és ha mindenki tudással törekszik arra, hogy mindenből sokat és szépet termeljen. Ez utóbbi különösen fontos azért, mert a külföld e téren is megelőzött bennünket és főként a tojáshozamnál a versenyt csak úgy tudjuk tartani, ha hasonlóan mi is szépet szállítunk. Ezek a súlyos érdekek ma fokozottabb mértékben irányítják figyelmünket a baromfiudvar felé, mely még nagyrészt kiaknázatlanul áll magyar népünk rendelkezésére, hogy az okszerű baromfitenyésztés elemeivel megismerkedve, a tapasztalati igazságok figyelembevételével nagyobb súllyal fogjon a tenyésztéshez, s ezáltal nemzeti vagyonunk gyarapítása mellett saját anyagi boldogulásukat is előmozdítsa. Hisz a jó gazda előtt sem lehet közömbös az, hogy felesége a feletetett eleség arányában baromfiállományából milyen bevételre tett szert. Mennyi apró-cseprő kiadást fedezett tojásokból, melyre neki fedezete nem volna? Viszont nem lehet közömbös a jó gazdaasszonynak a tyúkok tojóképessége, a tojások színe, nagysága, mert ezektől függ, hogy a feletetett eleség és a ráfordított fáradság meghozza-e a kívánt hasznot és hogy amit értékesíteni akar, az valóban piacképes-e? Természetes, ma még sokan érvelnek a baromfitenyésztés, különösen pedig a tyuktenyésztés ellen, mely pedig minden mellőzése dacára a baromfiak közül a legtöbb jövedelmei biztosítja. Érvelnek ellene azok is, kiknek módjában volna a helyzeten változtatni és mások előtt jó példával elöljárni. Nem fizeti ki a fáradságot, mondják legtöbben, tehát nem érdemes vele vesződni, különösen ott, hol nincs megfelelő terület. Ez utóbbi érv helyes és ezt én is aláírom. Mert szűk helyre szorítva tyúkot tenyészteni nem lehet, ott csak fajbaromfitenyésztésről lehet szó. Miután előttem a falusi udvar lebeg, nem célom a fajbaromfitenyésztés ismertetése és körülményes leírása, csupán azokra a tennivalókra akarom a Harangszó olvasóinak figyelmét felhívni, melyek a falusi udvarokban is jórészt megvalósíthatók, de eddig annak megvalósítására sem törekedtek. Azokra az alapvető teendőkre, melyek nélkül a tyuktenyésztés jövedelmezéséről beszélni nem lehet; viszont megvalósításával az okszerű gazdálkodásnak vetjük meg az alapját. És nálunk ez a fontos. Ne gondoljunk addig a tetőzet felrakására, míg az alapot nem biztosítottuk. A fejlesztés további munkáját bízzuk azokra, kik az alap lerakásában segédkeztek és ott a munkaközben tanulták meg tapasztalatból, hogy eredményes munkát csak ott várhatunk, hol a fejlődésnek és fejlesztésnek bekapcsolásával végezzük munkánkat. Mik az alapvető teendők, melyek megvalósításától függ a tyuktenyésztés fejlődése? Ezekről akarok a Harangszó kedves olvasóinak egyetmást elmondani, s azokat a baromfitartó tenyésztők figyelmébe ajánlani. Következő cikkünk címe: A tenyészállatok kiválasztása. A hittestvérek szíves pártfogását kéri Borbély József úri szabó, Szombathely, Kiskar-u. 13. 1—3 UKA«>tOT, KOSZORÚT legolcsóbban ÍTIXüVÉ-t61 csak GYŐR, DEÁK-UTCA 6. Telefon 9-46. Aki a ,Harangszó“-ra hivatkozik, 10% engedményt kap! Gyakoroljuk a virágmegváltást, hogy anyagiakban szűkölködő protestáns öreg testvéreinket is gondozásba vehesse a Bethánia Virágszövetsége. Adományok Budapest, XI., Társ-utca 6. Mokry Eszter címre küldendők. 19—24. Szappan, fésű, kölnivíz, partom és borotválkozó eszközök nagy választékban, legolcsóbb napi áron kaphatók az „Erzsébet“ drogériában Győr, Kazinczi-utca 1. Aki e hirdetést felmutatja, vásárlásnál S százalék engedményben részesül 1 Harmóniumok eladók, részletre is. Kovács Testvérek, Budapest, IV., Molnár-utca 26. Szerkesztő-bizottság: IRÁNYI KAMILL, Dr. ITTZÉS ZSIGMOND, MARCSEK JÁNOS, NÉMETH KÁROLY, Dr. SCHUTT GYULA, SZENDE ERNŐ, SZUCHOVSZKY GYULA, TÜRÓCZY ZOLTÁN. Felelős szerkesztő és kiadó: SZABÓ JÓZSEF. Kéziratokat nem adunk visaza. Rnross nyomda Uzsaly és Koncz. T.: 7-63.
