Harangszó, 1937
1937-01-24 / 4. szám
28. évfolyam. 1837. január 24. 4. szám. Alapította: KAPIBÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Lbther-Szövetsóg. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen mailé klet tanév alatt kéthatanként a KIS HARANGSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP ... hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is uj életben járjunk. A keresettség lutheri magyarázata a kiskátéból. A HaranfuA uerkeiztö-kiadöhivatata GYŐR II., Petófi tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%*os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Fill és nyelv. Ö pedig mikor kivitte vala azt a sokaság közül egymagát, az Ujjait annak fülébe bocsátá és köpvén, illeté annak nyelvét. Márk 7, 33. Jer dicsérjük Istent Szívvel, szájjal, lélekkel; Ki nagy, dicső dolgot Cselekszik mindenekkel. A mi Urunk kiemel itt két testrészt: a fület és nyelvét. Tudnivaló ugyanis, hogy Krisztus országa az igén alapul s egyedül az igében és a hitben uralkodik az emberen. Az igét pedig se felfogni, se megragadni nem lehet máskép, hanem csak e két taggal, a füllel és nyelvvel. Az ige megfogja a fület, a szív pedig hiszi; a nyelv viszont aszerint beszél s tesz hitvallást, ahogy a szív hisz. Azért, ha fülünkkel, nyelvünkkel nem törődünk, semmi jellemző különbség nem marad Krisztus országa s e világ között. Mert külső életében a keresztyén is olyan, mint a hitetlen. Szorgoskodik, gazdálkodik, szánt-vet, mint mások; nem vesz fel semmi különc szokást sem evésében, sem ivásában, se munkájában, se alvásában, sem egyebekben. Egyedül e két végtag tesz különbséget a keresztyén és nem-keresztyén között. Az, hogy a keresztyén másként hall és mást beszél, a nyelve meg Isten kegyelmét dicséri s Krisztusról prédikál, mint aki egyedül Üdvözítő. Ez az, amit a világ nem tesz. Hanem inkább az üzletről beszél s egyéb gonoszságról. Aztán hirdeti és dicséri a saját dicsőségét. Dr. Luther Márton. Szokjunk le róla! 2. Isten segítségével ? Mikor valaki nagyon kegyes nyelven akarja elmondani valamely vívmányát, akkor így szól: „Isten segítségével sikerült elérnem.“ Mennyivel máskép beszélt Pál apostol! ő azt mondotta: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.“ A keresztyén ember csak így beszélhet! Nem az a helyzet, hogy életünk eredményeiben osztozunk az Istennel, mintha felerészben a mi, felerészben pedig tz Isten érdeme és vívmánya volna az. Hanem az a helyzet, hogy mindent mindenestül az Isten kegyelmének köszönhetünk. Mi nem Isten segítségével, hanem Isten kegyelméből jöttünk a világra. Nem Isten segítségével, íanem Isten kegyelméből gyógyulunk ki egy-egy súlyos betegségiül. Nem Isten segítségével, haléin Isten kegyelméből végezzük i dolgainkat. Mint ahogy a kapa- íyél nem mondhatja, hogy „az :mber segítségével megmunkáltam i földet.“ Nem! A földet az em- ier munkálta meg s a kapanyél csak eszköz volt. Amit a kapanyél tett, az mindössze annyi, hogy nem ellenkezett s nem tett mást, mint amit a kéz akart vele tenni. Mindent az Isten végez. Az ő ajándéka az élet, az erő, egészség, lehetőség és eredmény. A mi szerepünk csak az, ami a kapanyélé: nem ellenkezni, hanem engedelmesen menni, amerre az Isten keze irányít. Azt mondhatjuk, hogy Luther egész életszolgálata e körül a két szó körül mozgott: nem Isten segítségével, hanem Isten kegyelméből. Ő mutatott rá újra az elfeledett bibliai keresztyén igazságra, hogy nem Isten segítségével, hanem Isten kegyelméből üdvözü- lünk. Nem úgy van, hogy mi elkezdjük a jót, Isten pedig belekapcsolódik jószándékunkba s véghez viszi bennünk a jót; sem nem úgy, hogy Isten megérint, elkezdi bennünk a jót, mi pedig folytatjuk. Az az igazság, hogy Ő kezdi el, Ő folytatja s ő viszi véghez is. Isten munkájához nem lehet hozzátenni s azt nem kell kipótolni. Nekünk nincs érdemünk. Az evangélikus ember nem is érdekből szolgál Istennek, hog^’Jf|f^«saé^et érdemeljen, hanem hálából, mert üdvösséget kapott kegyelemből. Itt az óriási különbség köztünk és egyebek között. Mi sem nézzük ölhetett kézzel a világot. Igyekezünk mindent megtenni, amit csak tudunk. De más az indok és a cél. S teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy semmik vagyunk! Mások így beszélnek: „Isten segítségével ...“ Mi pedig azt mondjuk: „Isten kegyelméből...“ Iskolagyülekezetet! D. Kapi Béla dunántúli püspök legutolsó körlevelében az iskolai gyülekezet érdekes gondolatát veti fel és ajánlja megvalósításra. A körlevél idevonatkozó gondolatai a következők: Ma az iskolák célkitűzésében és hivatásmegjelölésében erőteljes hangsúlyt kap a nevelés gondolata. A tanítási elem túlméretezése után ráeszméltek a nevelők arra a nagy igazságra, hogy az ismeretközlés öncélúsága egyoldalú értelmű embereket képez csupán, de kidolgozatlanul hagyja a gyermek össz- hangzatos emberi lényegét. Ma Pesta- lozzinak, a nagy embernevelőnek azon alaptétele keres érvényesülést, hogy az iskola célja a nevelés és semmi más. Az ismeretközlés végső célját és értelmét
