Harangszó, 1937
1937-07-18 / 29. szám
230. HARANGSZÓ 193?. július 18. Zrínyi prókátora. D. Payr Sándor ny. egyetemi tanár, magyar evangélikus egyházunk ma élő legnagyobb történésze „Zrínyi prókátora" címen történelmi színmű alakjában örökítette meg Wittnyédy István egykori soproni ügyvéd alakját, aki abban az időben a soproni magyarságnak és evangélikusságnak egyformán vezére volt. Valóban hálásak lehetünk Payr professzornak, hogy megmentette az utókor számára annak a Wittnyédynek emlékét, akit bizonyos körök szívesen belelöktek volna a feledés homályába, A történelmi színmüA holland királyságban kereken 85.000 evangélikus él, az összlakosságnak 1.14 százaléka. Azonban ez az aránylag olyan kicsiny lélekszámú egyház sem egységes, hanem két egyházi közösségre oszlik: A Lutheránus Egyház és az Újra Helyreállított Lutheránus Egyház. Az előbbi 1819- ben, az utóbbi 1835-ben nyert királyi megerősítést. Evangélikus gyülekezeteket legnagyobbrészt városokban találunk, mert a kormányzat a 17. században vidéki gyülekezetek alakulására nem adott engedélyt. A legnagyobb gyülekezet Amsterdamban van 40.000 lélekszámmal, vagyis az ösz- szes evangélikusok fele itt lakik. A Lutheránus Egyház nélkülöz minden hitvallási alapot, lelkészei teljes tanítási szabadságot élveznek, csupán tartoznak „a keresz- tyénség érdekéit általában“ szem előtt tartani. így azután ehhez az egyházi közösséghez még' megkeresz- teletlenek is tartozhatnak. Ezzel szemben az Újra helyreállított Lutheránus Egyház az Ágostai Hitvallás alapján áll. A holland evangélikus egyház mai életének kialakulása a múlt mostohakörülményeinek kényszerítő hatása alatt történt. Az evangélikus egyház sokáig elnyomott helyzetben volt, istentiszteleteiket meganházakban tartották, gyakran titkon. Ennek nyomaképpen mai templomaik igen egyszerűek és kicsinyek. Oltár helyett olyan urasztal- félét állítanak a szószék elé. Liturgiájuk is igen szegényes, énekből és prédikációból áll. Újabban itt is mozgalom indult az istentiszteleti élet gazdagítására. Néhány adat a holland evangélikus egyház életéből. Mindkét evangélikus egyház lelkészeinek száma 54. — 58 templomhoz 39 lelkészlak tartozik. Iskolái az egyháznak nincsenek, csak Amsterdamban van két egyházi iskola. A hitoktatást egyébként a templomban az Istenbe?! És temérdek más itt le nem írható pogány kifakadás. Pedig ez még nem minden. Tízezer számra élnek közöttünk elvetemült emberek, akik Isten szent- séges nevének káromlásától sem riadnak vissza. Ha a szekér megreked a kátyúban, azt képzelik, hogy azt csak egy pattogós istenkáromlással lehet kiragadni onnan. Figyelted már a közöttünk élő nemzetiségeket? Évszázadok óta vonakodnak nyelvünket elsajátítani, de magyarul káromkodni nagyszerűen tudnak. Imádkozni a magok nyelvén szoktak, a mi nyelvünket csak arra használják, hogy magyarul duhajkodjanak és magyarul káromolják az Istent. így észrevétlenül megrögződik bennük az a tudat, hogy a magyar nyelv csak duhajkodásra és káromkodásra alkalmas, Isten imádatára ellenben nem. A cifra káromkodás legtarkább virágai laktanyáinkban virulnak. Lassanként bemegy a köztudatba, hogy a katonaélethez nélkülözhetetlen az istenkáromlás. Jó altiszt csak az, aki kacskaringósan tud és mer káromkodni. Az istenkáromlás ősi, pogány virtus, amely elárulja, hogy népünkön a keresztyénség bizony csak külső máz, de lelke legmélyén ez a mi szeretett magyar népünk még mindig pogány. Jó lenne, ha tábori lelkészségeink több figyelmet szentelnének ennek a kérdésnek és a hadseregben keresztes hadjáratot indítanának az istenkáromlás kárhozatos szokása ellen, amely szégyent hoz reánk magyarokra és nemzeti hadseregünkre. Hogyan merészeljük kérni hazánk feltámadását attól az Istentől, akinek szentséges nevét minduntalan káromoljuk?!! Tehát mi keresztyének is úgy tegyünk, mint a zsidók? Isten nevét soha ki ne ejtsük? Ejtsük ki Isten nevét, de csak három esetben s akkor is Őt megillető félelemmel és tisztelettel: 1. 12. Hollandia. Mikor imádkozunk. 2. Mikor énekelünk. 3. Mikor alázatos hódolattal Őróla tanulunk. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem!“ (50. zsoltár 15.) Ne vedd hiába Istened nevét! „Ha valaki istentisztelőnek látszik közietek, de nem zabolázza meg nyelvét... annak istentisztelete hiábavaló.“ (Jakab 1, 26.) Harmati Béla. vet, amely nemrégen fejeződött be lapunk hasábjain, a Harangszó külön könyvalakban is megjelentette. A történelmi és irodalmi szempontból egyaránt kiváló alkotásból a történelem levegője árad. Az egykorú dalokkal, képekkel gazdagított csinos művet szeretettel ajánljuk olvasóinknak megszerzésre. Ára 60 fillér. Megrendelhető kiadóhivatalunknál. Egyházunk rövid világtörténelme. Witínyédy István soproni háza mai alckiában.
