Harangszó, 1937
1937-07-11 / 28. szám
224 HARANGSZÓ 1937. július 11. KÖNYÖRGÉS. Én Jehovám, bús levitádnak Megnyílik ajka, szive dobban, Lelkem nem gátolják határok Kerubim-ékes templomodban ... De jó, így, messze a világ zajától, Szabadon és függetlenül! Itt parányok a földi dolgok A gőg és hatalom összedül...! Innen az ég egy sóhajtásnyi És oly átlátszó a végtelen, Szűz magasságokig emel fel; Ahová nem ér a sejtelem... Atyám, az égi szent hazának Tükörét mutasd bús fiadnak — S a remény egy halvány sugárát, Mit a fáradt küzdőknek adnak ...! — Igédet szóltam: Szólj Te hozzám! — Vigasztaltam: Vigasztalj engem! Az erőtelent felemeltem, — Roskadozom: Ne hagyj elesnem! Acélt kovácsolj én búsult lelkemnek, Ha megköveznek: meg ne tántorodjam! Megért nagy eszmék szentelt igazában Ha ér dicsőség: el ne bizakodjam ...! Hajas Gyula. Ésxtete Magyarorsxógon. ’) „Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk." 20. zsolt. 6. v. „Puteoliban mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy nálok maradjunk hét napig.“ Csel. 28:14. Pál apostol fogolyként utazott Rómába. Fogolyként vitte oda az evangéliumot, igy lett Róma és egész Európa apostola. Ugyanennek az evangéliumnak azonban már őelötte is jártak itt követei — kereskedők, katonák, rabszolgák, — akik már Pál előtt hirdették az evangéliumot Puteoliban. Micsoda örvendetes meglepetés volt ez Pál számára, hogy itt hittestvérekre találhatott! Hasonló élményben volt része annak a 27 evangélikus észtnek is, akik mostanában Magyarországon jártak. Milyen nagy volt a mi örömünk és meglepetésünk, amikor személyesen megtapasztalhattuk milyen fontos feladatot tölt be a számra nézve ugyan kicsiny evangélikus Sión Magyarországon. Bizony ezt eddig nem tudtuk. *) Raudkepp Leónak, a tallinni székesegyház lelkészének a tallinni székesegyházban tartott Magyarországról szóló előadásának bevezetéséből. ■« Könnyen meg lehet tanulni németül. A német nyelvben a legnagyobb nehézséget a magyar ember számára a háromnemű névelő szerzi. Hittrich Ödön, a budapesti evangélikus gimnázium volt igazgatója új módszert talált ki a német névelők megtanítására, amellyel kitűnő eredményeket ér el. Módszere könyvalakban is megjelent „Mariska német képeskönyve“ cimen a Légrády Testvérek kiadásában. Egészségünk védelme. A hosszú és nedves téli idő alatt gyakran megfázunk, meghűlünk, aminek igen sokszor hosszú fekvés a vége. Hogy ezt elkerülhessük, helyes életmódot kell folytatnunk, rendszeresen kell táplálkoznunk, ruházatunkat, lakásunkat szellőztetjük, testünket pedig céltudatosan ápoljuk s ezzel igen sokszor a betegséget meg tudjuk előzni. Szervezetünk ellentállása egyénenként változik, ez többnyire velünk született; köztudomású, hogy az egyik ember a legkisebb megfázás után ágynak dől és tüdőgyulladást kap, a másik pedig ha csak egy falattal is többet eszik, elrontja a gyomrát stb. Ilyen esetben a szervezetet bizonyos fokú ellentállásra lehet szoktatni, hogy a testünket ért támadásra ne tegye le a fegyvert, hanem szálljon szembe vele. Ezen esetben a következőkre kell fektetni a fősúlvt: legelső sorban fontos a lakásunk. Úgy a városi, mint pedig a falu lakossága életének igen nagy részét a szobában tölti el. Bárki utána számíthat, hogy a nap 24 órájából mennyit tölt el a szobában s rá fog jönni, hogy több mint a felét. A legegyszerűbb ember is díszíti lakását, képpel, tükörrel, fényképpel, hogy ezáltal a benne való tartózkodás kellemes legyen, szemét gyönyörködtesse, lelkét felvidítsa. Ezzel szemben kevés gondot fordítanak az emberek arra, hogy a lakásuk egészséges legyen. Sajnos sok helyen már a meglévő házat nem rombolhatják le, mert anyagi fedezet hiányában újat építeni nem tudnak. Ilyen esetben a falak nedvességét szigeteléssel meg lehet akadályozni, mert a nedves falu lakás már fél betegség. Az ilyen szoba levegője állandóan nyirkos, hűvös; a benne tartózkodó emberek hamar meghűlnek, különösen ha éjszakai álmuk alatt kitakaróznak. Igen sok helyen földes a szoba, amin át a talaj nedvessége csakhamar átüt, nedvessé teszi cipőnk, csizmánk talpát és már készen is van a felfázás. A bogárhátú, kisablakú ház nagyon szép a nótában, különösen, ha a párkányra rakott múskátli még azt a kis napot is elfogja, de az egészségre nagyon káros. Különös, hogy az egyszerű emberek mennyire félnek a nagy ablaktól, pedig az ablak üvegje sem levegőt, sem vizet, sem hideget nem ereszt át, de a rossz ablakráma, ami rosszul zár, ujjnyi hézagot hagyva, akár a szelet is beengedi. A rosszul záró ablakrámát lécrászegés- sel jól záróvá lehet tenni. Tehát ne féljünk a naptól, hanem gondoljunk arra, hogy az őszi szelek, a tél hava megdermeszti a növényeket, azok ezen idő alatt nem nőnek, sokszor a tavaszi esőzés el is rothasztja őket; de a már pusztulásnak indult növényzet a kis napsugárra magához tér, szép üde zöld lesz, megerősödik; ugyanígy van az embernél. Egy másik dolgot sem kell elfelejteni: mindenki tudja azt, hogy igen sok betegséget, különösen fertőző betegséget, szemünkkel nem látható igen kicsi lények okozzák. Ezen kórokozók igen szaporák és nagyon szívósak. Szaporodásukra igen jellemző, hogy egy darabból kettéoszlás útján félórán belül két tő lesz, ezen kettőből a következő félórában 4 lesz s így tovább; akinek ideje van hozzá kiszámíthatja, hogy 2 nap múlva mennyi lesz az eredeti egyből, pedig csak egyet vettünk alapul, pedig többnyire igen sok szokott lenni az alap. Másrészt ezen kórokozók igen szívósak, rendkívül ellentállók úgy a hideggel, mint pedig a meleggel szemben. Kísérletet végeztek több ízben és a kórokozókat megfagyasztották és jégbe fagvva tartották 2 éven át; akkor a jeget felolvasztották, kedvező körülmé- nvek közé helvezték őket és azok tovább szaporodtak: másrészről vannak kórokozók, amik sósavba téve sem pusztulnak el; van azután a kórokozók egy más faja, ami az epén tenyészik a legszívesebben, már pedig ez közmondásosan keserű. Mint láthatiuk igen életképesek s egy tulajdonságuk van még, hogy az emberi vér savója számukra igen jó táptalaj. A fenti kórokozók, amiknek a fagy, sósav, epe stb. mind nem ártott, ha napsütésre tesszük őket, félórán belül elpusztulnak. Most már megértjük, hogy miért fontos a nagy ablakú lakás és a napsütés. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy milyen egészségtelen lehet egy nedves falu. kicsi ablakú, nyirkos levegőjű, szellőztethetetlen szoba, különösen ha abba még a sok szennyet lábunkkal, cipőnkkel még be is hordjuk. Milyen kár, hogy az illetékesek nem törődnek ezzel, pedig a sok mozifilm, ami többnyire házasságtörést, olcsó szerelmi kalandokat stb.-t hirdet, ilyen tudományosnak látszó, de egészségünket védő oktató filmet mutathatna s egy keveset hozzájárulhatna a magyar nép- egészségügy fellendítéséhez. Lakószobánk igen fontos része a kályha, sajnos az utolsó 25 évben a kis 3 lábú, olcsó tüzelésű kályhákat hozták forgalomba, ami igen hamar melegszik, de közelről perzsel, éget, nem fűti át a szobát és hamar kihűl. Sajnos az egyenletes meleget adó kemencék, cserépkályhák lassanként kiszorulnak, néhol víz- és gőzfűtés járja, de drága voltuk miatt nem terjednek. Újabban a különböző szerkezetű , téglával bélelt töltő kályhák terjedtek el, ezek jók, de nem pótolják a jó cserépkályhákat. Pedig mennyire fontos a szoba fűtése és egyenletes melege, azt abból is láthatjuk, hogy a nekünk „kellemesen meleg“ szobában a levegő hőmérsékletét megmérjük a mennyezetnél, ott 28—30 C°- nak találjuk, átlag ember magasságban 18—22 C°-nak, a padló felett pedig 8—10 C°-nak. Gondoljunk csak arra, hogy mennyit fázik egy gyermek egy ilyen szobában; ezt csak akkor tudjuk meg, hogyha karácsonykor mi felnőttek is leereszkedünk gyermekünk mellé és látszani kezdünk a sokféle játékkal Rövid félóra múlva fázni kezdünk, náthásak leszünk s a végén nem tudjuk, hogy gyermekünk, akit annyira féltünk, miért beteg folyton. Pedig elkerülhetjük mindezt, ha a padlóra dobogót, szőnyeget, vagy pakrócot teszünk s ezen játszik a gyermek. Az időjárás viszontagsága ellen a helyes és egészséges ruházattal védekezünk; nem hagyhatjuk ki azt sem, hogy máskép öltözködik a falusi ember és máskép a városban lakó s ezek ruházkodása is változik az évszakok szerint. Általában télen a sötétszinű gyapjú kel méböl készült ruhát választjuk, addig
