Harangszó, 1937
1937-06-20 / 25. szám
28. évfolyam. 1937. június 20. 25. szám, Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Ounántúli Luther-8zövetsóg. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn malléklat tanév alatt kéthetinként a KIS HARANG8ZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Po8tac8ekkBzkmla 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Erós vár a mi Istenünk, ió fegyverünk és pajzsunk, Ha 6 velünk, ki ellenünk? az Ur a ml oltalmunkl A Harangsxó szerkesztő kiadóhivatala': GYŐR 0., Petőfi-tór 8. Előfizetési áza: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Virrassz! Virrasztók és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn. 102. zsoltár 10. Lelkem vigyázz serényen, Buzgón fohászkodjál, Hogy a síkos ösvényen Meg ne csuszamodjál. Amely szív jól nem vív, Bűnnek lesz szolgája És sátán prédája. El ne aludjunk, mint egyebek, hanem virrasszunk éberen. Mert az ideigvaló vágyak ellenkeznek az örök jóval, miként az álomkép a valósággal. A lélek alvása nem is más, mint e világ vágyó szerelme. A virrasztás viszont: csüngni az örökkévaló javakon és sóvárogva csak azokra nézni. De a virrasztó mindig „magános“, mert a többiek alusznak. „A háztetőn.“ Mintha mondaná: ez a világ — ház, ahol bezártan alusznak mindenek. Én azonban a tetőn vagyok magánosán. Még nem a mennyben, de nem is a világban. A világ alattam, a menny felettem és én szárnyalok magánosait e világi élet és az örökélet között. Dr. Luther Márton. Hordozható oltár. A Biblia első lapjain már szemébe ötlik minden figyelmes olvasónak az a tény, hogy mikor az ember valahol letelepedik, első dolga, hogy ott oltárt építsen az Urnák. Később is, mikor már megépült a szövetség sátora és a régi faragatlan, iromba kőoltárok helyett díszes helyiségek és berendezések állottak az istentisztelet rendelkezésére, még akkor is azt látjuk, hogy magával viszi a nép folyton oltárát és templomát. Bizonyságai ezek a tények annak az igazságnak, hogy az ősember és az ősnép az oltárra úgy tekintett, mint legelemibb életszükségletére, melyről legelőször kell gondoskodnia. Régen együtt járta útját az oltár és az ember. Azután földbe gyökerezett az oltár. Kőből épített templomokban főhelyre került. Felékesítette az ember minden drágasággal, azonban maga az ember elindult mellőle, hogy járja az élete útját oltár nélkül. A reformációnak sok drága ajándéka mellett az is egyik ajándéka a keresztyénség számára, hogy az oltár újra bevonult az ember mindennapi életébe. A házi istentiszteletben temlommá válik a legegyszerűbb hajlék is és Isten Hordozható szórványoltár nyitva és csukva. előtt kedves oltárrá válik a lenvászonnal leterített egyszerű asztalMit ér a legszebb oltár ember nélkül? Mit ér a legkiválóbb ember oltár nélkül? A szentetornyai gyülekezet próbálkozása, mellyel a szórványgondozás céljára hordozható oltárt állított össze, az oltárnak és az embernek örök egymásra utaltságát s egymásra való igényét fejezi ki. Járjunk oltár körül életünk minden útjain s életünk minden útján járjon velünk az Ur szövetségének drága oltára. „A veréb is talál házat és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, — a te oltáraidnál, óh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!“ (Zsoltár 84, 4.) „Sok ember, mikor hallja az evangéliumot, — hogy tudni illik egyedül a hit tesz minket kegyessé Isten előtt, — rögtön közbekotyog mondván: „hiszen hinni én is hiszek!" — azt gondolva, hogy az ő sajátmaga kieszelte vélekedése a hit. A Szentirás azonban arra tanít minket, hogy mi Isten lelke nélkül semmi jót nem cselekedhetünk, — hogyan vihetnénk hat végbe olyan nagy dolgot, mint a hit? Azért az ilyen féle vélekedés nem egyéb mint hiú önáltatás. Mert egyedül Istennek bennünk munkálkodó ereje cselekedheti meg azt, hogy hitre jussunk." Dr. LuÜKr Márton,
