Harangszó, 1937
1937-01-17 / 3. szám
1937. január 17. HARANGSZÓ ld. Szervezet. A lengyel evangélikus egyház két nagy részből tevődik össze. A nagyobbik a „lengyel ágostai hitvallású evangélikus egvház“, amely hét espe- rességből áll s élén D. Bursche Gyula warsói püspök áll, a másik a három ágostai s egy helvét hitvallású esoeres- ségből egyesült „lengyel evangélikus egyház“, amelynek élén a fentemlftett dr. Zöckler Tódor áll. A lengyel egyház teljesen önálló s a saját törvényei szerint kormányozza magát. Az állam azonban védi és támogatja az egyházat. A warsói egye’temen külön evangélikus theológiát tart fenn az egyház számára. Állami házasságkötés nincs, helyette az egyházi esketés az érvényes. Az istentisztelet liturgikus. Az egyes gyülekezet élén a lelkész, az egész egyház élén az úgynevezett konzisztórium áll, amelynek feie a püspök, annak helyettese, három lelkész és három nem leiké szí jellegű égvén. Az egvház nvelve lengve! és német. Az iskolák államiak, de kötelező a hitoktatás. Ahol legalább 40 evangélikus gvermek van. ott az állam külön evangélikus tanítót nevez ki, aki a hitoktatást s a gyülekezeti kántori teendőket is végzi. Számadatok, intézmények. A fent említett két lengyel evangélikus egyház összesen 980.000 lelket számiéi. Ez az egész ország 1 és fél százalékának felel meg. Legtöbb evangélikus él Warsó vidékén ("99.090), Lodz vidékén ("189.000) és Wolhiniában ("59.000). Warsóban 18 000. Lodzban 50.000 evangélikus él. Van 111 anva- és 110 leánvgvülekezet. A hivek lelki gondozását 129 lelkész végzi. A lengyel evangélikus egyháznak gazdag belmissziói és saitómunkáia is van. Vannak gimnáziumai és tanítóképző intézetei. Van 12 árvaháza. több női és agg-otthona. 3 kórháza, 5 diakonissza-háza, 303 diakonisszával. Ezek között legnagyobb a staniszlaui diakonissza anyaház. Nagyon szép ifjúsági munkát is végez az egyház. A lengyel evangélikusok nem végeznek önálló külmissziói munkát, ellenben adományaikkal támogatják a lipcsei és a her- mannsburgi missziót. 1937. Dallama: Teremtfi Istenünk .. . Istenünk, Istenünk ... Te légy segítségünk, Jó pásztorunk, Hű vezérünk, Ez új évben menedékünk, Áldott reménységünk!?... Jézus, óh Jézusunk ... Te veled indulunk, Örömére, Bánatára, Ez új évnek sok útjára: Te hints fényt le rája... Oh. áldott Szentlélek ... Szenteld meg ez évet, Hogy küzdelme... És reménye , Juttasson el minket végre örök üdvösségre. Pusztay József. Uj konfirmációi káté. A konfirmációi oktatás területén sokféle kísérlet folyt és folyik. Hozzávaló kátét is írtak rengeteget. Azt hiszem azonban, hogy a legkülönfélébb elgondolások is megegyeznek az alábbi három kívánalomban. A konfirmációi káté nem lehet egyéni. Általában az egyház hivatalos életmegnyilvánulásaiban nincs helye az egyénieskedésnek. A tan és a liturgia például nem lehet egyéni alkotás. Azt nem lehet csinálni. Évszázadoknak kell megérlelnie s úgy kell megszületnie. A tan és a liturgia tehát nem lesz, hanem születik. A konfirmációi káté nem lehet csupán elméleti. A konfirmációi oktatás bevezetés kell, hogy legyen az egyház életébe, tehát gyakorlatinak kell lennie. A konfirmációi káté nem lehet általános, hanem határozottan evangélikus keresztyénnek kell lennie. A konfirmandusnak világosan kell látnia, hogy mi az, amit mi hiszünk, de azt is, hogy mi az, amit nem hiszünk. A múlt év vége felé jelent meg Zon- gor Béla körmendi lelkésznek, a vasi közép egyházmegye esperesének konfirmációi kátéja, amely mindhárom főkövetelésnek megfelel. Ez a káté nem Zongor Béla alkotása. Nem is írta rá. hogy ő szerezte, csak azt, hogy összeállította. Nem akart minden áron való egvénieskedéssel újat, hanem egymás mellé állította az újabb kátéirodalom minden munkáját s mindegyikből beledolgozta azt, amit az idő és a tapasztalat jónak Ítélt. Ez a káté tehát évtizedek konfirmációi munkájában és munkájából született meg. Nem csinálták, hanem született. Ez a káté határozott célkitűzéssel halad afelé, hogy belekapcsolja a növendéket a gyakorlati életbe, a múltnak értékelésébe s a jelen szolgálatába. Ez a káté azt akarja, hogy az evangélikus konfirmandus, mikor anyaszent- eirvházára tekint, el tudja mondani: Tudom, kinek hittem. Egyformán megtalálni benne az egyház tanítását, meg Zrfnvl prókátora. 12 Történeti színmű, négy felvonásban. Egykorú dalokkal. lila: Payr Sándor. Zenei részét zongorára és énekhangra alkalmazta és saját szerzeményeivel is kibővítette: Kapj Gyula. WITTNYÉDY: Bár a férjét, Zrínyi Pétert tudná átgyúrni a maga kénére és hasonlatosságára. COLIGNY: Wittnyédv uram, ha ez a nő véletlenül nem Péternek, hanem Zrinvi Miklósnak lesz hitvese, ti magyarok olv fejedelmi párral dicsekedhettek, hogy csak tőletek függ, mikor tűzitek ki a nemzeti király zászlóit. WITTNYÉDY: Csitt uraim. A falaknak is vannak füleik. E városban sok a német, aki nem ért egyet velünk. A me- nvegzőn is lesz egv-két szenátor, akire ne bízzuk titkunkat. Ügy hallom már jönnek is. (A szárnyasajtó középen kitárul.) 17. JELENET. Előbbiek. Zrinyiné Bethlen Miklós karján. Kíséretében komorna. Erzsiké, Fatime, Pál, Zsiga, Lozsi, Zabán, Andrássy, Lövey, Szovits, Ko- szoczki, Náthán, Fejes és Mariska. Hátul Szabiik és a zenekar. Pauer, Krámer és városi polgárok. A kíséret kétfelé oszlik, helyet engedve középen Zrinyinének. WITTNYÉDY: (a sorból előlépve): Ma lett üdvössége e háznak. Kegyelmes asszonyom, nemzetem dísze, nem veté meg érdemetlen szolgájának kunyhóját, hanem magas látogatásával palotává, nemzeti emlékcsarnokká avatta. Áldott legyen az óra, mely nagyságodat ide vezérelte. Gyermekeim, jegyezzétek fel ezt a napot, és átok reátok, ha valaha elfeleditek. A jó Isten hozta nagyságodat, ő áldja meg bejövetelét és kimenetelét. (Kezet csókol. Éljenzés.) ZRINYINÉ: Csak semmi tüntetés és hálálkodás. István uram a Zrinyi-háznak oly régi kipróbált embere, hogy bécsi utamba esvén Sopron városa, leánya menyegzőjére a meghívást elfogadtam. Édesanvai csókomat hoztam a menyasszonynak. (Homlokon csókolja.) Ilona, az én leánvom is menyasz- szony. Szívesen veszek részt családi örömükben. WITTNYÉDY: Oh én boldog apa! Lelkem megittasul az ölömtől. Csüggedt szívem úira éled. midőn hazám dicső asz- s/nnvát és a franciák annvi hős fiát látom szerény házamban. Oh én hiszek nemzetem jövendőiében. Lesz még nagy és szabad a magyar. Éljenek drága vendégeink. Éljenek! MIND: ("Lelkes élienzés.) ZRINYINÉ (Bethlenhez): Kedves öcsém uram, köszönöm szíves kíséretét. Üdvözlöm az urakat. Fiamat is megnézem, aki itt tanul a jezsuiták kollégiumában. (Koszoczkihoz.) Jöjjön, tisztelendő uram. kísérien el. A viszontlátásig! (Zrinyiné, a komorna Koszoczki. Erzsiké és Fatime el.) WITTNYÉDY (Bethlenhez): Kedves öcsém uram, hát mi hírt hozott Párisból. az universitásról? BETHLEN: Vannak információim. De ez a nagy társaság csak még sem való a mi ügyünkhöz! WITTNYÉDY: Maid eltávoFtom őket. Uraim, itt a mellékszobában majd egy kis frissítővel szolgálnak. Eredj te is, Szabiik, a legényeiddel, maid csak vacsora után kelletek. Andrássy ti maradjatok. (A tisztek, Szovits, Lozsi, Zabán, Pál, Pauer, Kramer, Fejes, Náthán el.) SZABLIK (távozás közben megállva): Persze, hogy én nem kellek itt. Zrinyiné, a francia tisztek, az erdélyi úr, — no szép társaság. Nagy dolog készül itt. A pauzák alatt figyelni kell. (Kémlelődve visszanéz és el.) 18. JELENET. Wittnyédy, Bethlen, Andrássy, Lövey. WITTNYÉDY (Bethlenhez): Andrássy és Lövey komám itt maradhatnak, ök tudnak hallgatni, akár csak a sír és koporsó. (összeülnek a kis asztalhoz.)
