Harangszó, 1937

1937-01-17 / 3. szám

1937. január 17. HARANGSZÓ ld. Szervezet. A lengyel evangélikus egyház két nagy részből tevődik össze. A nagyobbik a „lengyel ágostai hitvallá­sú evangélikus egvház“, amely hét espe- rességből áll s élén D. Bursche Gyula warsói püspök áll, a másik a három ágostai s egy helvét hitvallású esoeres- ségből egyesült „lengyel evangélikus egyház“, amelynek élén a fentemlftett dr. Zöckler Tódor áll. A lengyel egyház teljesen önálló s a saját törvényei sze­rint kormányozza magát. Az állam azonban védi és támogatja az egyházat. A warsói egye’temen külön evangélikus theológiát tart fenn az egyház számá­ra. Állami házasságkötés nincs, helyette az egyházi esketés az érvényes. Az is­tentisztelet liturgikus. Az egyes gyüle­kezet élén a lelkész, az egész egyház élén az úgynevezett konzisztórium áll, amelynek feie a püspök, annak helyet­tese, három lelkész és három nem leiké szí jellegű égvén. Az egvház nvelve lengve! és német. Az iskolák államiak, de kötelező a hitoktatás. Ahol legalább 40 evangélikus gvermek van. ott az ál­lam külön evangélikus tanítót nevez ki, aki a hitoktatást s a gyülekezeti kán­tori teendőket is végzi. Számadatok, intézmények. A fent említett két lengyel evangélikus egyház összesen 980.000 lelket számiéi. Ez az egész ország 1 és fél százalékának felel meg. Legtöbb evangélikus él Warsó vidékén ("99.090), Lodz vidékén ("189.000) és Wolhiniában ("59.000). Warsóban 18 000. Lodzban 50.000 evangélikus él. Van 111 anva- és 110 leánvgvülekezet. A hivek lelki gondozását 129 lelkész végzi. A lengyel evangélikus egyháznak gazdag belmissziói és saitómunkáia is van. Vannak gimnáziumai és tanító­képző intézetei. Van 12 árvaháza. több női és agg-otthona. 3 kórháza, 5 diako­nissza-háza, 303 diakonisszával. Ezek között legnagyobb a staniszlaui diako­nissza anyaház. Nagyon szép ifjúsági munkát is végez az egyház. A lengyel evangélikusok nem végeznek önálló külmissziói munkát, ellenben adomá­nyaikkal támogatják a lipcsei és a her- mannsburgi missziót. 1937. Dallama: Teremtfi Istenünk .. . Istenünk, Istenünk ... Te légy segítségünk, Jó pásztorunk, Hű vezérünk, Ez új évben menedékünk, Áldott reménységünk!?... Jézus, óh Jézusunk ... Te veled indulunk, Örömére, Bánatára, Ez új évnek sok útjára: Te hints fényt le rája... Oh. áldott Szentlélek ... Szenteld meg ez évet, Hogy küzdelme... És reménye , Juttasson el minket végre örök üdvösségre. Pusztay József. Uj konfirmációi káté. A konfirmációi oktatás területén sokféle kísérlet folyt és folyik. Hozzá­való kátét is írtak rengeteget. Azt hi­szem azonban, hogy a legkülönfélébb elgondolások is megegyeznek az alábbi három kívánalomban. A konfirmációi káté nem lehet egyé­ni. Általában az egyház hivatalos élet­megnyilvánulásaiban nincs helye az egyénieskedésnek. A tan és a liturgia például nem lehet egyéni alkotás. Azt nem lehet csinálni. Évszázadoknak kell megérlelnie s úgy kell megszületnie. A tan és a liturgia tehát nem lesz, hanem születik. A konfirmációi káté nem lehet csu­pán elméleti. A konfirmációi oktatás bevezetés kell, hogy legyen az egyház életébe, tehát gyakorlatinak kell lennie. A konfirmációi káté nem lehet ál­talános, hanem határozottan evangéli­kus keresztyénnek kell lennie. A kon­firmandusnak világosan kell látnia, hogy mi az, amit mi hiszünk, de azt is, hogy mi az, amit nem hiszünk. A múlt év vége felé jelent meg Zon- gor Béla körmendi lelkésznek, a vasi közép egyházmegye esperesének konfir­mációi kátéja, amely mindhárom főkö­vetelésnek megfelel. Ez a káté nem Zongor Béla alkotá­sa. Nem is írta rá. hogy ő szerezte, csak azt, hogy összeállította. Nem akart min­den áron való egvénieskedéssel újat, hanem egymás mellé állította az újabb kátéirodalom minden munkáját s mind­egyikből beledolgozta azt, amit az idő és a tapasztalat jónak Ítélt. Ez a káté tehát évtizedek konfirmációi munkájá­ban és munkájából született meg. Nem csinálták, hanem született. Ez a káté határozott célkitűzéssel halad afelé, hogy belekapcsolja a nö­vendéket a gyakorlati életbe, a múltnak értékelésébe s a jelen szolgálatába. Ez a káté azt akarja, hogy az evan­gélikus konfirmandus, mikor anyaszent- eirvházára tekint, el tudja mondani: Tudom, kinek hittem. Egyformán meg­találni benne az egyház tanítását, meg Zrfnvl prókátora. 12 Történeti színmű, négy felvonásban. Egykorú dalokkal. lila: Payr Sándor. Zenei részét zongorára és énekhangra al­kalmazta és saját szerzeményeivel is kibővítette: Kapj Gyula. WITTNYÉDY: Bár a férjét, Zrínyi Pétert tudná átgyúrni a maga kénére és hasonlatosságára. COLIGNY: Wittnyédv uram, ha ez a nő véletlenül nem Péternek, hanem Zrinvi Miklósnak lesz hitvese, ti magyarok olv fejedelmi párral dicsekedhettek, hogy csak tőletek függ, mikor tűzitek ki a nemzeti király zászlóit. WITTNYÉDY: Csitt uraim. A falaknak is vannak füleik. E városban sok a német, aki nem ért egyet velünk. A me- nvegzőn is lesz egv-két szenátor, akire ne bízzuk titkunkat. Ügy hallom már jönnek is. (A szárnyasajtó középen kitárul.) 17. JELENET. Előbbiek. Zrinyiné Bethlen Miklós karján. Kí­séretében komorna. Erzsiké, Fatime, Pál, Zsiga, Lozsi, Zabán, Andrássy, Lövey, Szovits, Ko- szoczki, Náthán, Fejes és Mariska. Hátul Szab­iik és a zenekar. Pauer, Krámer és városi polgárok. A kíséret kétfelé oszlik, helyet engedve középen Zrinyinének. WITTNYÉDY: (a sorból előlépve): Ma lett üdvössége e háznak. Kegyelmes asszonyom, nemzetem dísze, nem veté meg érdemetlen szolgájának kunyhóját, hanem magas láto­gatásával palotává, nemzeti emlékcsarnokká avatta. Áldott legyen az óra, mely nagyságodat ide vezérelte. Gyermekeim, jegyezzétek fel ezt a napot, és átok reátok, ha valaha elfele­ditek. A jó Isten hozta nagyságodat, ő áldja meg bejövetelét és kimenetelét. (Kezet csókol. Éljenzés.) ZRINYINÉ: Csak semmi tüntetés és hálálkodás. István uram a Zrinyi-háznak oly régi kipróbált embere, hogy bécsi utamba esvén Sopron városa, leánya menyegzőjére a meghí­vást elfogadtam. Édesanvai csókomat hoztam a menyasszony­nak. (Homlokon csókolja.) Ilona, az én leánvom is menyasz- szony. Szívesen veszek részt családi örömükben. WITTNYÉDY: Oh én boldog apa! Lelkem megittasul az ölömtől. Csüggedt szívem úira éled. midőn hazám dicső asz- s/nnvát és a franciák annvi hős fiát látom szerény házamban. Oh én hiszek nemzetem jövendőiében. Lesz még nagy és sza­bad a magyar. Éljenek drága vendégeink. Éljenek! MIND: ("Lelkes élienzés.) ZRINYINÉ (Bethlenhez): Kedves öcsém uram, köszönöm szíves kíséretét. Üdvözlöm az urakat. Fiamat is megnézem, aki itt tanul a jezsuiták kollégiumában. (Koszoczkihoz.) Jöj­jön, tisztelendő uram. kísérien el. A viszontlátásig! (Zrinyiné, a komorna Koszoczki. Erzsiké és Fatime el.) WITTNYÉDY (Bethlenhez): Kedves öcsém uram, hát mi hírt hozott Párisból. az universitásról? BETHLEN: Vannak információim. De ez a nagy társa­ság csak még sem való a mi ügyünkhöz! WITTNYÉDY: Maid eltávoFtom őket. Uraim, itt a mel­lékszobában majd egy kis frissítővel szolgálnak. Eredj te is, Szabiik, a legényeiddel, maid csak vacsora után kelletek. And­rássy ti maradjatok. (A tisztek, Szovits, Lozsi, Zabán, Pál, Pauer, Kramer, Fejes, Náthán el.) SZABLIK (távozás közben megállva): Persze, hogy én nem kellek itt. Zrinyiné, a francia tisztek, az erdélyi úr, — no szép társaság. Nagy dolog készül itt. A pauzák alatt figyelni kell. (Kémlelődve visszanéz és el.) 18. JELENET. Wittnyédy, Bethlen, Andrássy, Lövey. WITTNYÉDY (Bethlenhez): Andrássy és Lövey komám itt maradhatnak, ök tudnak hallgatni, akár csak a sír és ko­porsó. (összeülnek a kis asztalhoz.)

Next

/
Thumbnails
Contents