Harangszó, 1937

1937-04-11 / 15. szám

118. HARANGSZÓ 1937. április 11. lata alá helyezi a termelési rend min­den tényezőjét s együttes gazdasági munkájukat nemzeti szolgálattá teszi. Hatalmas eredményt látunk Német- országbarí is. A nemzeti szocializmus megrendszabályozza a tőkét. Munkatá­borokat létesít. A kommunizmus szeny- nyes iszapjába fetrengő német lelket kiemeli, megtisztítja, nemzeti és erköl­csi tartalommal tölti meg. De meg kell látnunk ezen irányzat sötét árnyolda­lait is, melyek hosszú sora vonul el előt­tünk s kemény vádbeszédet mond elle­ne. A gazdasági életben érvényesülő ál­lami suverénitás ránehezedik a gazdasá­gi élet szabadságára. A tudományos és művészeti életben érvényesített fajöntu- dati gondolat megtámadja a kultúrát s ijesztő igazságtalansá­gokra vezet. Az iskolai szervezetek pártpolitika szerinti átalakulása; az ember gondolkodásának, érzéseinek, meggyőződé­sének erőszakos irányí­tása, az egyház lelki szolgálatának békóba ve­rése, az egyházi munká­nak korlátozása és álla­mi vonatkozásban való kiuzsorázása, az aggo­dalmak és rombolások hosszú sorozatát tárják elénk. Bizonyos tehát, hogv a történeti kialakulás folytán a nemzeti szo­ciálizmus mely ellentétes szellemáramlatok vissz­hangjaként jelentkezett, sok szükséges és jó mun­kát végzett. Mégis félő, hogy ez a rendszer nem alkalmas állandó állami és társadalmi berendez­kedésre. Nyílt, vagv rej­tett jobboldali diktató­rikus berendezkedés ép- oly kevéssé szolgálhat­ja a nemzet és emberi­ség igazi érdekeit, mint egy baloldali diktatúra. A nemzeti szociálizmus gyengíti a keresztyénség frontját, mert állami egyeduralma érdekéből nem ismeri el az egyház külön jogait. Az egyházat eszközzé teszi s az állam hadiszekere elé fogja. Nem erősíti az egyházat, ha­nem csak kihasználja. Csak addig támogatja, mig saját érdekei kívánják Belebeszél szervezetébe. munkájába, theológiai felfogásába, hitvallásába és dogmatikájába is. A nemzeti szociálizmus második ve­szedelme, hogy az egyházzal szemben a többségi elvet érvényesíti. Németor­szágban a római katolikus egyház veze­tői panaszolják az állam túlkapásait. Határsértésekről beszélnek. A konkor­dátum hűtlen megtörésével vádolják az áilam vezetőit. De éppen így tele van panasszal az evangélikus egyház is. Bi­zonyos, hogy a reformációt követő nagy vallásháborúk nem jelentettek egyhá­zunkra olyan fenyegető nagy veszedel­met, mint a német nemzeti szociálizmus által teremtett egyházi helyzet. A többségi elv türelmetlenségre ve­zetését különösen láthatjuk Olaszor­szágban és Ausztriában. Mussolini az emberiség ellenségeit felsorakoztató be­szédében egysorba helyezi a protestan­tizmust a radikalizmussal, szociálizmus- saL_?® kommunizmussal. Nem sejteti ezt az álláspontját, hanem néven nevezi a protestantizmust s az emberiség kiir­tandó veszedelmét látja benne. Hason­lóan alakul ki a protestantizmus hely­zete Ausztriában is, ahol rejtett protes­táns üldözés folyik. A nemzeti szocializmus tehát gyen­ge keresztyén frontot épít. Sok tekin­tetben támogatja az egyházat a front kiépítésében, de sok tekintetben gátol­ja benne. Ilyenkor nemcsak a frontot gyengíti, hanem a frontépítő egyháza­kat is erőtleníti. (Folytatjuk.) Az első magyar újságíró. Nemzeti műveltségünk úttörői között méltó hely illeti meg tisztelendő, tudós Rát Mátyás evangélikus lelkészt, a ma­gyarnyelvű hirlapírás megalapítóját. Április 13.-án lesz 188 esztendeje an­nak, hogy Isten fényes napját először megpillantotta. Egy fiatal evangélikus emberpárnak: Ráth János győri mészá­rosmesternek és hitvesének, Raits Zsu­zsanna asszonynak volt az elsőszülött gyermeke. Római katolikus plébános ke­resztelte meg, mert abban az időben győri templomunk ajtajára is lefeszít- hetetlen zárat tett a vallási türelmetlen­ség és elvakult erőszak. A szülői háztól korán elkerült. Isko­láit Modorban, Pozsonyban és Sopron­ban végezte. Beutazta Magyarországot és Erdélyt. Németországban közel öt esztendőt töltött. Alapos ismeretekkel meggazdagodva 1779-ben tért vissza'on­nan és Pozsonyban telepedett le. Szomo­rúan tapasztalta, hogy a magyar nyelv mennyire parlagon hever s hogy az új­ságokat is közel 100 esztendeje idegen nyelven írják és terjesztik Magyaror­szágon. Ekkor fogamzott meg lelkében egy magyarnyelvű hírlap szerkesztésé­nek gondolata. Miután a lap kiadására vonatkozólag megegyezett Patzko Fe­renc pozsonyi könyvnyomtatóval egy „Előre való tudakozást“ bocsátott ki, hogy megtudja: „vallyon találkoznának-e elegendő számmal Hazájokat és Nemze­tüket igazán szerető magyar Hazafiak, akik a magyar nyelven Íratandó Hírekre vagyis Hírmondó Levelekre szert tenni kívánnak.“ Ebben mélységes keserűség­gel, de egyben férfias határozottsággal állapít­ja meg, hogy Európában csak az egy magyar nemzetnek nincs még sa­ját nyelvén nyomtatott újságja, „mely híjános- ság — mondja — vala­mint magában igen becs­telen, úgy következései­vel is mondhatatlan ká­rára és szégyenére válik az Hazának.“ Sok-sok fáradsággal járó előkészítő munka után, Mária Terézia csá­szárnő különös engedel- mével, 1780 január 1.-én megjelent az első ma­gyar nyelven írt újság: a Magyar Hírmondó. A négy nyolcadrétű lapból álló kis „Hírmondó Le­vél“ első 400 példánya — mint mézzel megra­kott pillangóraj, a ma­gyar szó édes mézével és hímporával diadalma­san szállt a világ négy tája felé: „országokon, városokon keresztül.“ Egyszerű kis cikkeit kivétel nélkül Rát Má­tyás írta. Befejező sorai úgy hangzanak, mint a magára hagyott úttörő panaszos só­hajtása: „Mindennek kezdete Lassú s eredete Jár nehézség fontjával.“ Rát három évig szerkesztette a Ma­gyar Hírmondót. 1783-ban a győri evan­gélikus gyülekezet lelkészévé válasz­totta s ekkor átadta a szerkesztői tollat Máttyus Péternek. Nyugodt önérzettel tehette, mert hiszen nyitva volt már an­nak a csodálatos kincsesbányának tár­naajtaja, amely mögött örök fejlődés­ben levő s éppen ezért kimeríthetetlen értékek rejtőznek. A magyar újságírás kincsesbányájának megnyitásával Rát Mátyás örökre beírta nevét a magyar kultúra történetébe. Kuszák István. Apróságok. A kígyónak nincs füle, hanem nyelvével hallja meg a hangot: ■— A levegő 32 ezer méter magasságban százszor ritkább, mint a tenger színén. — A föld kerekségén körülbelül 2,400.000 vak ember él. — Ma már tud­nak tűzálló papírt is készíteni. i Mikor a legszentebb sajtótermék íródott. Mária emlékeiből diktál János evangélistának.

Next

/
Thumbnails
Contents