Harangszó, 1937

1937-04-11 / 15. szám

1937. ápnlis 11. HARANGSZÓ 119. Országos fellegit evangélikus egyházi lapok a Harangszó mellett a következők: Keresztyén Igazság. Egyhá­zi, társadalmi és hitvédelmi havi folyó­irat. Főszerkesztője D. dr. Prőhle Ká­roly egyetemi tanár, felelős szerkesz­tője Lie. dr. Karner Károly egyetemi tanár. Évi előfizetési dija 6 pengő. Sop­ron. Honvéd-u. 17. Evangélikus Élet. Egyháztár­sadalmi, kulturális és belmissziói, egy­házpolitikai hetilap. Szerkeszti Kérném Lajos esperes. Évi előfizetési dija 4.40 pengő. Budapest, VII. Damjanich-utca 281 h. Missziói Lapok. Szerkeszti Né­meth Károly esperes. Évi előfizetési dí­ja 1 pengő. Lébény, Moson-megye. Ifjú Évek. Diáklap. Szerkeszti dr. Remport Elek tanár. Évi előfizetési dija 4 pengő. Budapest, IV. Deák-tér 4. * Az új német nyelvű evangélikus la­pot D. Kapi Béla püspök a Dunántúli Luther-Szövetség tulajdonaként pün­kösdre indíttatja meg. HOL? Hol találhat békét, nyugalmat a szivem ? Hol nyerhet uj erőt lankadozó hitem ? Hol gyógyul meg minden bajom és bánatom ? Hol nem éget a könny, s nem fáj a fájdalom ? Hol találok erőt. bátorítást, vigaszt ? Amit szivem óhajt, hol kapja meg mindazt ? Hol látom az utat, amely célhoz vezet? Sok, sok kérdésemre hol van a felelet? Hol van a boldogság, amely után vágyom ? Krisztus keresztjénél mindezt megtalálom! Erdélyi Ilonka. Őszintén megkérdezzük olvasóinkat: írják meg őszintén, mi a véleményük a Harangszóról?! Mi az, amit kifogásolnak benne, mi az, amit hiányolnak benne? Mi az, ami esetleg nem érdekli őket s mi az, amiről többet szeretnének olvasni? Arra törekszünk, hogy a Ha­rangszó szolgálata minél hiányta lanabb legyen. Éhez azonban az olvasók segítségére is szükség van. Azt szeretnénk, ha a Harangszót az olvasóközönség és a szerkesztő­ség együtt szerkesztené. A lap tartalmára vonatkozó min­den nemes igényt készséggel ki­elégítünk s a lap lelki elmélyíté­sére vonatkozó minden jóindulatú tanácsot köszönettel megszívle­lünk. Véleményt, tanácsot kérünk! Mi­nél többet!! Kína. Hangchowban 1938-ban nagy külmissziói világkonferencia lesz, amely­re már most világszerte folynak az elő­készületek. \em akarták megérteni sokan, amit pedig világosan meg­írtunk a múlt számban. Hogy mi­kor a Harangszó negyedévenként minden előfizető lapjához csekkla­pot mellékel, ez előfizetési felszó­lítást csak annál jelent, akinek csekklapja hátulján ez olvasható: Előfizetése lejárt, kérjük megújí­tani. Kinek csekklapja hátul üres, vagy csak a neve van rajta, annak előfizetése rendben van s csekkla­pot csak azért kapott, mert a nyomda nem képes a hátralékoso­kat kiválogatni, hogy csak azok­nak küldjön. Értsük meg végre! OLVASSUK A BIBLIÁT A feltámadás fejezete. I. Krisztus feltámadása és a mienk. April 5. I. Kor. 15:12—13, 16. A kettő összetartozik. Krisztus feltámadása és az általános, minden halottak feltámadása szétszakíthatatlanul egybe vannak forrva. Az egyiket csak a másikkal együtt le­het vallani is, tagadni is! Vagy mind a kettőt hiszem, vagy mind a kettőt el­vetem. De az lehetetlenség, hogy Krisz­tus feltámadásában higyjek, amikor pe­dig arról van szó, hogy én is feltáma­dok az utolsó napon: gúnyosan megmo- solygom magamat, hiszen olyan nagy a csönd a temetőkben. Meg kell gon­dolnom, hogy az általános halottak fel­támadásának, saját feltámadásomnak ta­gadásával a Krisztusét is tagadom! Enél- kül pedig semmi, de semmi közöm a kc- resztyénséghez! April 6. I. Kor. 15:14a. Hazug a pré­dikációnk? Hogy a kérdés komolysá­gát helyesen észbe vegyem, végig kell gondolnom: mi is következnék abból,- ha Krisztus fel nem támadott?! Első kö­vetkezménye az volna, hogy minden prédikáció, minden keresztyén igehirde­tés hazugság! Hiszeh az evangélium leg­fontosabb tartalma éppen az, hogy az értünk meghalt Krisztus feltámadott ha­lottaiból, él és uralkodik! Ahol ezt nem prédikálják és mindent nem ezen az ala­pon hirdetnek, ott csak fecsegés folyik, amire a pogányok is képesek. De ha Krisztus fel nem támadott, akkor meg hiábavaló, haszontalan, sivár ámítás és csalás Krisztus feltámadásának hazug hirdetése. Akkor jobb volna, ha nem ál­lana egyetlen keresztyén templom sem a világon és minden szószék romba hul­lana. — Ne tagadd a feltámadást! April 7. I. Kor. 15:14b., 17. Képzelgés a hitünk? Egy másik következmény, amit a szívünkre kell vennünk, az volna, hogy ostoba hiábavalóság a hi­tünk. Milyen nevetséges az az ember, akit egy hazugsággal felültetnek, s mi­lyen keserves a kiábrándulása, midőn rádöbben, hogy a semmiben bízott és reménykedett. Nos, ugyanilyen nevetsé­ges volna a keresztyén ember hite is, ha abba vetné minden reménységét, ami meg se történt, t. i. Krisztus feltámadá­sába. Leginkább pedig az fájna a hitünk hazugságában, hogy nincsen bűnbocsá­natunk! Mert ha üres képzelődés a hi­tünk, akkor az sem lehet igaz, hogy a Krisztus vérében bocsánatunk van, s me­nedékünk Isten haragja elől. — Ne ta­gadd a feltámadást! April 8. I. Kor. 15:15. Hamisak a bi­zonyságtevőink? A harmadik következ­mény, amit le kellene vonnunk, az vol­na, hogy a próféták és apostolok, az egy­házi atyák és a reformátorok és kezdet­től mind máig minden igehirdető hamis tanúvallomást tettek és tesznek. Olyas­mire esküdtek, ami nem felelt meg az igazságnak és a valóságnak. Olyan utol­só emberek voltak, amilyennek mi a ha­mistanukat bélyegezzük, kik a bíróság előtt hamis esküt mondanak. Mégpedig Istenről tanúskodnak hamisan, ami a legszemenszedettebb gyalázatosság és a legmegvetendőbb vakmerőség. És vala­mennyi az volt! Pedig be sokan voltak! Ha Krisztus fel nem támadott, akkor Isten szolgái e világ legnagyobb csalói. — Ne tagadd a feltámadást! April 9. I. Kor. 15:18. Elveszettek a halottaink? A következő, amit magával hozna Krisztus feltámadásának tagadá­sa, az, hogy mindazok, akik Krisztus ne­vével az ajkukon haltak meg, hasztalan vették hittel ajkukra ezt a nevet. Tönk­re mentek, semmivé lettek, elvesztek. Ha Krisztus fel nem támadott, akkor betegségben és halálos órán ne akar­junk Krisztus nevével vigasztalni senkit és magunk se vigasztalódjunk maid ve­le. Kár addig őrizgetni és ápolgatni ezt a hazugságot, ha épen a legnehezebb órában tűnik ki, ho^v semmi ereje nincs és rutul cserben hagyott. Gondold meg ezt is és ne tagadd a feltámadást! April 10. I. Kor. 15:19, 29—32. A leg- nvomorultabbak vagyunk? Végül min­dent összefoglalva azt kell mondanunk: Krisztus feltámadása nélkül nincsen nyo­morultabb, szánandóbb ember a világon, mint a keresztyén ember. Értelmetlen az egész életé. Miért vállal magára gúnyt és szenvedést, miért hordoz min­den fáradságot, miért bajlódik üdvösség és kárhozat kérdéseivel, miért viasko­dik fenevadakkal, miért mond le kénye­lemről, dinom-dánomról, evilági élveze­tekről, miért adja oda szeretetlen, szol­gálatban a szívét és életét, miért, ha csak ebben az életben reménykedik, ha csak halálig tart a reménysége? Nem okosabb és boldogabb-e az, aki így vé­lekedik: együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk! Oh, ne tagadd a feltáma­dást és ne dobd el az örök élet remény­ségét! April 11. I. Kor. 15:33—34. Ne téve- lyegjetek! Nem azért kellett mindezt végig gondolni, mintha így volna! Isten­nek hála, Krisztus csakugyan feltáma­dott, igazságot hirdetünk róla, bátran hihetünk benne, lehet reménységünk az örök életre. Csak azért kellett mindezt végig gondolni, hogy meglássuk hitet­lenségünk és kételkedésünk végzetes ko­molyságát és kárhozatos voltát! Nem keresztyén az, aki tagadja a halottak feltámadását, mert az a Krisztusét is ta­gadja és ezzel mindent, mindent, az egész keresztyén életet tagadja, semmi­be veszi, megszeplősíti és hazuggá te­szi! Serkenjetek fel igazán és ne vétkez-

Next

/
Thumbnails
Contents