Harangszó, 1937
1937-04-11 / 15. szám
1937 április 11. HARANGSZÓ 117. A vallás az embernek Istenhez való kapcsolata és Istennel való közössége. Minden vallásnak két szereplője van: a bűnös ember és a bűnbocsátó Isten. A A bűnös ember, aki bűneivel nem tud leszámolni és a bűnbocsátó Isten, aki — a keresztyén vallásra gondolok — a megváltó Krisztus váltsághalálában kiengesztelődik és a megváltott embert újra kegyelmébe fogadja. Nincsen ke resztyénség emberi bűntudat nélkül. Ezt a mértéket alkalmazva a mai ember vallásosságának megítélésénél, kénytelenek vagyunk megállapítani azt, hogy a mai vallásosságban éppen a bűntudat és a kegyelem váltságára való utaltság homályosodik el. A vallási élet a hit világából áttolódik az erkölcs világába. Az emberek közömbösen elhanyagolják hitüket s megelégesznek erkölcsi életük kidolgozásával. Elhelyezkedésüket nem az Istenhez, hanem a világhoz és az emberekhez való viszonyban keresik. Számukra a bűn csak erkölcsi probléma, mely csupán földi vonatkozásban szorul megoldásra. Nem ismerik a megsértett szent Istent és nem érzik az ember és Isten közötti ellentét megoldhatatlanságát. Kialakul a keresz- tyénség egyoldalú erkölcsi arca: a korrektség, a jóság, az életszépség. Az emberek vallásosságában az erkölcsi elem mellett túlteng a kulturális tényező. Nemcsak a tudományos felfogás, hanem a közfelfogás is megfelejt.- kezik a vallás különállóságáról s azt az emberi kultúra egyik alkotó részévé teszi. A vallás önállóságának megtaga-' dása súlyos veszedelmet jelent. Ha a vallás nem önálló, magában egész, külön hivatást képviselő isteni ajándék, hanem csupán a kultúrának egy kiegészítő része, akkor a vallás függési viszonyba kerül a kultúrától. A kultúra esetleges összeomlása maga alá temeti a vallást is. Az ember észre sem veszi, hogy a változó áramjatu kultúrával együtt örökértékű vallásától is megmint magasrendű állami hivatalnok Kő- nigsbergbe került. Itt van eltemetve az epvik — időközben szétbontott — templom oltára alatt. Nyugvóhelyét, amely most Königsberg legforgalmasabb tere, hatalmas négyszögletes fekete gránittömb jelzi. — Felekezeti szempontból úgy Keletporoszország, mint fővárosa majdnem 100 százalékig evangélikus. A városnak mintegy harminc temploma közül egy református, kettő római katolikus, egy baptista imaház, egy zsinagóga; a többi evangélikus. A város templomok szerint oszlik 24 gyülekezetre. Az egyes gyülekezetek lélekszáma nagyon változó. Van pld. egy 200 lelkes ó-lutheránus gyülekezete és van gyülekezete, amely több mint 60.000 lelket számlál. A lélekszám szerint egy-egy templomhoz 2—3 lelkészi állás van szervezve. Nemcsak első benyomásom, de az egyes lelkészekkel történt érintkezésem folytán szerzett tapasztalatom szerint is Kőnigsbergben a mi magyar evangélikus egyházi viszonyaink értelmében vett lelki gondozásról szó sem lehet. Beszéltem lelkésszel, aki 30 éve él gyülekezetében és nemcsak gyülekezetének tagjait, de még családjait sem ismeri teljesen. Ebből a szempontból a mi magyarhoni evangélikus egyházunk viszonyai sokkal fosztották. Növeli a veszedelmet, hogy a vallás csak közösségben fejlődhetik ki. Az egyes ember vallásosságának bölcsője mindég az egyházi közösségben van. Isten az egyházra bízza a vallási élet kialakításához szükséges értékeket: örökkévaló Igéjét és szentségeit. Ha a vallás a kultúrában helyezkedik el, akkor az ember könnyen elveszíti annak világos felismerését, herv vallásos életének kiépítéséhez feltétlenül szüksége van az egyházra. Ha megfosztják egyházától, ha egyházát megfosztják életelemeitől, akkor ezzel együtt az ő személyes vallását, Istenben kialakítható életmódozatait semmisítik meg. A mai vallásosságot azért látom szétmálló, ingatag és megbízhatatlan frontnak, mert ezrével élnek fél-keresztyének, látszat-evangélikusok külsőséges reformátusok és római katolikusok, kiknek vallásossága nem a bűntudat és isteni kegyelem alapján kialakult élet- közösség, hanem vallásosszínezetfl világnézet és kulturális tartalommal bíró lelki műveltség. Nem gyökereztetik azt az anyaszentegyházban. Nem teszik életértékké Isten igéjét és szentségeit. Sekéiyes, kiépítetlen, látszat-vallásosságot teremtenek, melyben nem adják át önmagukat tulajdonul Istennek és Istent sem teszik boldogító tulajdonukká. Mit ér ez a front a kommunizmussal szemben? Ha megindul a kommunizmus nagy életharca a keresztyénség ellen, szétomlik, mert nincs benső összetartó ereje. 2. A keresztyénség frontja rosszul épített front. A frontot két oldalról igyekeznek megépíteni: egyházi és állami oldalról. Az egyházi oldalról épített front gyenge, mert az egyházak elszigetelődve egymástól, mindegyik saját erejéből akarja azt megépíteni. A római katolikus egyház bízik önmagában, hogy saját ereiével megbirkózik a sátán seregével. A protestáns egyházak között is kedvezőbbek. Hogy itt miért nem szerveznek több lelkészi állást, annak oka nem a gyülekezet, hanem az állam. Németországban u. i. a lelkészeket — természetesen a hívektől beszedett adóból — az állam fizeti és hogy az államnak minél kevesebb kiadása legyen, érthető, hogy nem nagyon igyekszik a lelkészi állások számát szaporítani. Hosszú küzdelmek árán sikerült pld. most itt egy 60 ezer lelkes gyülekezetét kétfelé választani úgy, hogy az eddigi három lelkész helyett a jövőben négv lelkész végzi a két részre osztott 60 ezer hivőjü gyülekezet lelki gondozását. A német egyházalkotmány az u. n. konzisztoriális rendszeren alapul, vagyis az egyház ügyeit az erre a célra kirendelt és részben választott konzisztórium intézi, úgyhogy a híveknek vajmi kevés beleszólásuk van az egyházkormányzat- ba és az egyház anyagi ügyeibe. Az egyház nem a tanácstermekben, hanem a templomban éli a maga egyházi életét. Ezért a mi hazai viszonyainkat annyira jellemző gyülekezeti közgyűlések itt hiányoznak. Jellemző továbbá, hogy a belmisszió külön lelkész vezetésével, az egyháztól teljesen függetlenül végzi a maga munkáját. Ugyanígy teljesen független a hibiányzik a kapcsolat, tervszerűség és munkaközösség. Az állami oldalról épített frontot szintén egyoldalúnak látjuk. Ez a frontépítés a nemzeti szocializmusban áll előttünk. Ez az irányzat az állam suverénitá- sát és öncéluságát hirdeti. Minden az államért van. Az állam keretében a nemzet jelenti az örökkévaló tartalmat. Fennhatósága alá veszi a gazdasági életet, keresztül viszi azon meggyőződé sét, hogy a munka és munkaerő nem szabad, független gazdasági tényező, hanem az állam ellenőrzése és szabályozása alá tartozó gazdasági érték. Erős faji lelket visz az állami és társadalmi életbe. Tagadhatatlan, hogy ennek az irányzatnak vannak hatalmas eredményei. Az állami élet megerősödik. A gazdasági élet új vágányokra kerül. De viszont az irányzat hibái előtt sem hunyhatunk szemet. A nemzeti élet gazdasági, politikai, tudományos és művészeti megnyilatkozásaiba idegen szem pontok húzódnak. Olyan ember-rostá- iást végeznek, melyek az igazsággal, a méltányossággal, a nemzet és az emberiség érdekeivel nem egyeztethetők ösz- sze. Az eredmények tekintetében jogosan hivatkozhatunk Olaszországnak a, fasizmus alatt tett óriási fejlődésére. A széthulló, napsugárban sütkérező, a kényelemben és idegenekből élő olasz embertípus átalakult a nemzetért élő, áldozatot hozó, töretlen erővel munkálkodó emberré. Fellángolt benne a nemzeti öntudat. Boldogan nierítkezik történeti múltjába, kiássa évezredes dicsőségének diadalkapuit s a régi római útakon diadalmas hittel indul jövendő nagysága felé. A Carta del Laboro törvény meg alkotja a munka alkotmányát. Rendezi a tőke és munka viszonyát. Biztosítja a munkaerő érdekét a kartellel szemben és a tőke érdekét a munkaerővel szemben. A nemzeti összetartás gondovatalos egyháztól a mi Gusztáv Adolf Gyámintézetünkhöz hasonló Gusztáv Adolf Egylet is. Jóleső örömmel tapasztaltam az itteni G. A. Egyletnek a magyar viszonyok iránti érdeklődését és jóindulatát, aminek eredete az Egyesületnek néhány évvel ezelőtt Kőnigsbergben tartott rendes évi nagygyűlésén a magyar képviselő, Ziermann Lajos egyetemes gyámintézeti elnökünk rokonszenves szereplésére vezethető vissza. Egyébként a mai német egyházi élet minden tekintetben magán viseli a belső forrongás és az újra való kialakulás minden jelenségét. Vannak a mai német egyházi életnek a gondolkodóba ejtő és elszomorító jelenségei mellett biztató és reményt fakasztó ígéretei is. Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy egy, a lelke mélyéig megrendült és új alapokra helyezett 60 milliónyi nép lelki életének kiegyensúlyozásához idő, évek és talán évtizedek kellenek. — A mi kis magyar evangélikus egyházunkban imádkozzunk az egyházak és népek sorsát intéző mindenható Istenhez a német nép és a német testvéregyház jövőjéért! (Folytatjuk.) Terjesszük a „HARANGSZó“-t!
