Harangszó, 1937
1937-04-04 / 14. szám
1937. április 4. HARANGSZÓ 109. óta több keresztyén templom épült Magyarországon, mint azelőtt századok alatt. S minden templom egy-egy sziklabástya a nagy küzdelemben. Mostmár csak az volna kívánatos, hogy a különböző templomok békés- séges megértésben és fegyvertársi sze- retetben tudnák összekapcsolni a maguk közösérdekű küzdelmét. A keresztyén templomoknak ma nem egymás ellen van hadakozni valójuk, hanem az ellen a közös ellenség ellen, amely egyformán szembenáll minden keresztyén templommal, akár kereszt, akár buzogány van tornya tetején. Istennek legyen hála, egyre többoldalról hallatszik sürgetés a felekezetközi keresztyén ösz- szefogás érdekében. Hisszük, hogy Isten Lelke ezeket a nehéz időket ebben az irányban is hatalmas dolgokra fogja felhasználni. Ahol a Krisztus istenségének legfőbb igazsága alapján állanak a keresztyének, ott nem megvalósíthatatlan az együttműködés. Az egyik hatalmas római katolikus székesegyházban, a másik kicsi evangélikus templomban imádkozik, de egy az Atyánk, Isten, egy a Megváltónk, Krisztus s a célunk is egy: a lelkek megmentése. Világ keresztyénéi egyesüljetek! Sz. Következő cikkünk címe: Mit csinál a Krisztus frontja? ÖRÖK KRISZTUS. ..Jézus meghalt! Áll a kereszt Másodszor is!" — a nép kacag. Sebzett keze, lám, vért ereszt, Nagy szive ismét megszakadt. Hallom, s szivem derült mosoly: Lelkemben Krisztus hangja szól. Angyal nem gördít sirkövet, Nem kél többé életre már, Hiába áll ott őrizet, S Mária is hiába vár. S mig azt hiszik, végképp halott, Látom: fején szent fény ragyog. Mária mindhiába sir, Nem zendül meg angyali hang A kertben biztatón: „A sir Üres. Keresd! Nincs ö alant!" Járok teret, járok utat, — Előttem látom az Urat. Szegény Lázár hiába vár, S Bartimeus csak jár vakon, Mentőre egyik sem talál, Meghalt a részvét s irgalom. S mégis! A beteg és szegény, Látom: ott nyugszik kebelén. Keze konok szív ajtaján Már nem kopog, rést nem nyit ott, Nincs ki könyörül más baján, Meghalt az Ur végképp halott. Ily mondásoktól zajg a tér, — S Krisztus bennem örökkön él. Kutas Kálmán. Imaházszentelés Egerben. Virágvasárnap emlékezetes napja lett egri missziói egyházunk történetének. Ekkor volt imaházának felszentelése. Alig két esztendeje, hogy missziói egyházközséggé lett s már egész rendes egyházi élete van. Az idegenvallásu tengerben élő, alig 240 lelket számláló kis egyházközség ma már ismert Eger városában. Van virágzó élete, van már háza, amelyben imaházat rendezett be és szerény lakást bocsáthat a missziói1 lelkésze számára. Nem volt könnyű munka, amit eddig végzett. Istentiszteleti célokra az állami polgári iskola egyik termét szerezték meg, de szüntelenül Ez is a Ueresztyénség bástyája : a szegedi evangélikus templom. érezniük kellett a gyülekezeti otthon hiányát. Ébresztgették a hívekben az egészen elszunnyadó evangélikus öntudatot. Sokan nézték kétkedéssel a megalakulást és a megindulást, mert múl j felbuzdulásnak tekintették. Az egyházalapítók azonban apáik hithűségével és bizodalmával küzdöttük le egymás után a nehézségeket. Kedvessé tették a vasárnapi istentiszteletek helyét, beszerezték az istentiszteleti tárgyakat. Egyik gyűjtő-ivet, adakozásra való felhívást a másik után küldték a hívekhez. Semmijük se volt és mindenre szükségük volt. Szorgalmasan gyűjtögették a templomalapot is. 61 áldozatkész hittestvér nem fáradt el az adakozásban, de 81 képes volt tétlenül, közönyösen nézni a hősi küzdelmet. Pár hónappal ezelőtt sike rült előnyös feltételek mellett egy jó fekvésű házat venniök. A vételár tekintélyes részét ki is fizették már, de még mindig rájuk nehezedik 3000 P. teher Két nagy szobából alakították át az imatermet. Van benne oltár, szószék, szép harmonium, vannak padok. Nagyon kedvessé, hangulatossá tették s ami mindennél fontosabb, erősen meg is töltötték a buzgó hivek. Dr. Dómján Elek esperes püspökhelyettes érkezett meg a felszentelést' ünnepre, akit Porubszky Béla és Lestyán Pál dr. egyházfelügyelők fogadtak. Porubszky Béla beszéd kíséretében nyújtotta át az imaterem kulcsát, majd bevonult a papság, a presbiterek, küldöttségek és hivek serege. Dr. Dómján Elek Ezsaiás 56 : 7 alapján tartotta meg felszentelő beszédét, majd a missziói egyházközség nagy buzgósággal működő lelkésze, Caram Lajos mondta el az első szószéki beszédet Efezus 2 : 18—22. alánján. A gyülekezeti énekkar szép éneke után Marcsek János ózdi lelkész urvacsoraosztást végzett Jávor Pál hatvani missziói lelkész segédkezése mellett. Az ünnepélyt díszközgyűlés követte, amelyen jegyzőkönyvbe foglalták a nap történetét és méltatták annak jelentősegét. Az egész ünnepélv az imaházban a Jövel Szentlélek eléneklésével kezdődött s az Erős várunkkal végződött, míg a diszgyűlést a himnusz zárta be. öröm volt látni, hogy a délutáni istentiszteletre milyen szép számmal gyülekeztek a hivek. A nagyhét folyamán már minden este ott buzgólkodtak. Az egri hittestvérek áldozatos hit- buzgóságát látva, reméljük, hogy az egyháztól elidegenedett hittestvérek is odasorakoznak az egvházalapftók és eevházépítők mellé és összeforr a testvériségben a kis sereg s megerősödik ott az evangélikus egyház. Ehhez azonban szükséges a távolabbi hittestvérek támogatása is. Ez alkalommal is felhívjuk olvasóink figyelmét arra a szép munkára, amit az egri atyafiak végeznek és kérjük, gondoljanak imádkozó szeretettel és adakozó testvériséggé! a mi evangélikus hitünk egri fáklyahordozóira. Nem küldtek gyűjtőivet sehová, de mégis hallgassuk meg a kérő szavukat : Segítsetek, hogy szent hitünkben Gyermekinkkel megmaradjunk; Sem örömben, sem ínségünkben Jézustól el ne szakadjunk; Hogy megálljunk végig híven Küzdő apáink hitében. Az Egyház Ura kísérje áldó kegyelmével egri hittestvéreinket. M. J. KUlönös! Különös, hogy nagypéntek még ma sem általános ünnep. A naptárban is hétköznapi betűvel van írva s munkaszünet sincsen. Az üzletek nyitva vannak, állami- és magánhivatalokban, üzemekben mindenütt dolgoznak. De bizonyosak vagyunk, hogy eljön az idő, amikor az egész keresztyénség megün- nepii majd „a legnagyobb protestáns ünnep"-et, nagypénteket! Mikor szálljon magába az emberiség ha nem nagypénteken? Terjesszük a „HARANGSZó“-t!
