Harangszó, 1937
1937-01-01 / 1. szám
28. évfolyartl. 1. szám. 1837. január 1. Alapította: KAP1BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin mailé kist tanév alatt kéthetinként a KIS HARANG SZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla 30.526 ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Mit jelent az ily vízzel való keresztelés? Felelet: Azt jelenti, hogy a benffün§fjgfltf(ffätlffjlSl naponkénti bünbánat által vízbe fojtassék és meghaljon. / ‘ * J JL. A kereszt ség lutheri magyarázata a kiskátéból, ^ Aib'^ ' ^ | A Harangszó ■z er kész tő - ki adóhív atala GYŐR ~ fl., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 282filléf, félévre a P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csopurtos küldéssel 10%-os kedvezmény. Airterikába egész évre 2 . dollar; az utódállamokba ^egypdévre l P 60 fillér Sodor magával az idő. Most igazán érzed semmiségedet. Tehetetlenül mégy elibe egy uj esztendő minden harcának. Semmi sincsen hatalmadban. Érezned kell, hogy „mi erőnk nem segít rajtunk“... Tudod-e, hogy minden viharban a sülyedező Pétereket Jézus tarthatja meg! Uj esztendőnk mesgyéjét nemcsak mi léptük át. Az ős ellenség, a Sátán kisértő hatalma már is körülö.tünk ólálkodik. Nem lesz tőle nyugtod. Bírókra kél veled, hogy elveszítsen, szégyenbe és gyalázatba döntsön. Szívós kitartással lázit, hogy tüzbe vonja világodat. Tudod-a, hogy a Sátán csak egy névre menekül a csatatérről s ez a név: Jézus 1 Mennyi minden elszakadhat tőled egy esztendő hosszú ideje alatt! A biztonságos élet megrendülhet, a jó mód szegénységgé válhatik, az öröm mosolya lehervadhat a cunk- ról, irigyelt királyok szánalmas földönfutókká lehetnek, körülöttünk halottá válhatik minden név , . . ki lesz menedéked, aki szétfoszlott reménységek felett uj csillagot gyújt, ki lesz, akihez még szólhatsz, amikor mindenki elhagyott, ki lesz, aki megszán, amikor mindenünnen csalódottan szédülsz vissza . . . egyetlen név, Jézus. De nem csak a veszteségek közt egyedüli kincs Ő. Megejthet téged a dicsőség is, hogy kevéllyé és felfuvalkodottá tegyen. Átok lehet rajtad a sikerek koszorúja is, hogy Istent feledve önmagadat bálványozd. Gondold meg, hogy az örömök rózsa-berke, hány ember előtt zárta már az égfelé vezető utat, s nem lesz nehéz embert találnod a magad falujában sem, akit nem a szegénység, de a kincsek tettek tönkre. Megreszket a szived. Ugye te nem akarsz igy járni? Nézd, ol- talmul emelem szemed elé a megtartó nevet: Jézus 1 Még csak egyet. Belehelyezed életedet az Isten parancsainak fényébe. Eltörpül minden kívánságod, amivel magadat áltattad. Tékozló- fiui mivoltod sötét árnyék gyanánt kisér, ráemlékezel az elhagyott atyai házra, önmagadat vádolva nem tudsz mást mondani csak az önvád szavát: Nem vagyok méltó... nem vagyok méltó . . . Könnyeid homályán ragyogjon át ez az egyetlen név: Jézus. Ezért hát Jézus legyen jelszavunk, Midőn egy új évbe lépünk, Jézus neve pajzsunk, Mellyel harcol s győz is népünk. Akkor áldott lesz utunk, Szép célunkhoz eljutunk. Ámen. Nagy Miklós. Rddióiidvözlet Finnországból a magyar evangélikus ifjúságnak. r 1 lf Jézus. j Máté ev 1—21. „ ... és nevezd annak nevét Jézusnak, mert 0 sza- baditja meg az ő népét“. E sztendők határmesgyéjén, kemény fekete télben, késő éjféli órán találkozol egymással az óesztendő, meg az ujesztendő. Fáradt, öreg ember volt az egyik, erőtől duzzadó, mosolygó fiatal volt a másik. Már csak néhány perc volt hátra, hogy megkonduljon az éjféli harangszó, hogy elsirassa az egyiket és köszöntse a másikat. Beszélgettek ... Mit vigyek magammal sok kincsed közül jó öreg? . . . Mindent itt hagyhatsz, de ezt az egyet vidd magaddal: égre tekintő hit, felemelő bizodalom van benne! . . . Harangszó rezgeti át az éjféli csenden s az ujesztendő elindult a magas hegyre kanyargó gyalogösvényen. Ujesztendő kapujában a mi szivünk is kérdi: mit vigyünk magunkkal? S az evangélium utitarso- lyunkba tesz egyetlen nevet: Jézus! Ezzel indít el bennünket az uj reménységeknek, uj csalódásoknak, uj örömöknek, uj bánatoknak ismeretlen világába, az ujesztendőbe... Hát csak ennyi az egész utrava- lónk? . . . Egyetlen százszor hallott név, mely ma is botránkozás köve milliók előtt? . . . Elég fegyverzet lesz ez egy esztendő vándorutján ? Igen! . . . Egy régi prédikátor, Abraham a Santa Clara szerint: Jézus neve a betegnek orvosság, a gyengének erő, a szegénynek segítség, az üldözöttnek pajzs, a szomorkodónak vigasztalás és ö- röm, az eltévedtnek világosság, és tanács, a kegyes sziveknek drága kincs, a bűnösnek menedék, a haldoklónak örök élet s az angyaloknak vigasság . . . Hát akkor nem éppen Őreá van szükségünk? Hát akkor nem találánk meg mindent ebben a névben: Jézus?... A finnek közül nagyon sok él Finnország határain túl. Karácsonykor, mikor mindenki legjobban vágyódik haza, a rádión keresztül megkeresi az óhaza távollevő gyermekeit. Tengeren járó hajósok, külföldi egyetemeken tanuló diákok, idegen ország területén élő honfitársak, mind ott szoronganak ezen az éjjelen a rádió mellett, hogy hallhassák övéik hangját. Még a szibériai számüzöttek is megpróbálják bizonnyal hallgatni. Szűkre szabott üzeneteket szabad csak mondani, tartalmuk nem terjedhet túl az ünnepi áldáskívánságokon, de hiszen elkoptatott s kiüresitett régi mondatok is egy-
