Harangszó, 1936
1936-02-02 / 6. szám
i§36. február 2. 6. szám. évfolyatti. I.. .... A lapította: KAPI BÉLA “ m 1910-ben. Laptulajdonú«: Ounintúli Luther-8r0v»tség. Megjalenik mindin vasárnap. Ingysn mai léklat tanév alatt kéthetinként a KI8 HARANÜSZÓ. 1935-bon beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. PoBtacsekkazamla : 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Istent féljük és szeressük : felebarátunk feleségét, cselédségéit vagy barmát el ne idegenitsük, erőszakkal el ne vonjuk,' vagy hűtlenségre ne csábítsuk, hanem inkább azon legyünk, hogy azok nála megmaradjanak és kötelességüket teljesítsék. (A tizedik parancsolat lutheri magyarázata a kiskátéból). A Harangozó nerkeaztö-kiadóhivatala: GYŐR II , Petöfi-ftór 2. Kló fizet éai ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel KWa-oo kedvezmény. Amerikába egész évre S dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Lehetetlenség. Jeremiás 32, 27: „íme én az Ur, Istene vagyok minden testnek, vájjon van-e valami lehetetlen nékem ?* A z emberi nem szótárában van egy szó, melynek hallatára megállnak, megbénulnak a kezek. Legszebb terveiről, reményeiről lemond a szív. Ez a szó lehetetlenség! Hányszor szoktuk az ajkunkra venni mi is, amikor látjuk gyülekezetünk sok tennivalóját, szükségét, hiányát. És valahányszor az ajkunkra vesszük, ott mindig megakad az élet. Lehetetlenség az a kemény szikla, amelynek tövében összezúzva hevernek ifjú álmok, férfi akarások és ott van eltemetve sok életcél örökre. És mert ezt a szót ismerjük, ezért szegény, nyomorult halandó ember a nevünk. Isten előtt nem állhatunk meg, csak megsemmisiilten mélységes megalázkodással. Ő róla azt mondja az ő igéje, hogy számára nincs semmi lehetetlen. Nem volt lehetetlen neki ezt a csodálatos világot semmiből megteremteni. Fenntartani, formálni úgy, ahogy az Ő céljának legjobban megfelelt. Néki nem volt lehetetlen az emberiség legnagyobb bűntényét, Jézus keresztre feszítését az üdvösség és megváltás forrásává tenni. „Ő Istene minden testnek, Előtte nincs semmi lehetetlen.“ Ebben egy nagy biztatás rejlik. És pedig, hogy Vele Istennel előttünk is leomlanak a lehetetlenség félelmes sziklafalai. Feltárulnak az életlehetőségeknek lezárt érckapui. Mi keresztyének Isten munkatársai vagyunk. Addig, amíg élőközösségben állunk Ővele, az életlehetőség csodálatos forrásával, feladatunkat sikerrel tudjuk végezni. Számunkra is semmi sem lehetetlen. Mégis milyen könnyelműen szoktuk mondogatni: ez lehetetlen! Igen, mert a sátán leghatásosabb fegyvere ez a mi megbénításunkra, hogy rajtunk keresztül ne végezhesse Isten a maga teremtő munkáját, hogy országának terjedése minél jobban megakadjon. És mielőtt Istent kérdeznénk meg, belekapcsolódnánk gyönge erőnkkel, leeresztjük karjainkat tehetetlenül, ajkunk lemondóan mondja: Lehetetlenség! A sátán örökösen féltékenyke- dik, irigykedik Isten ügyére. Valahányszor kimondjuk ezt a szót, lehetetlenség, Isten ügyével könnyel- müsködünk, az Ö ügyére irigykedünk. Ez a könnyelműen kimondott szó, lehetetlenség, félelmes nagy temetőkkel borította már be ezt a földet. Eltemette családok fennmaradását, de eltemette egész gyülekezetek felvirágzását. Ez alatt a szó alatt, mint nehéz sírdomb alatt templomok, iskolák, szórvány-imaValahányszor eldördül egy-egy öngyilkos revolvere, valahányszor megcsobban egy-egy életunt ugrásától a víztükör, mindannyiszor ösz- szeroppant egy-egy ember teherbírása. Nem bírom tovább! De nemcsak az öngyilkosok panaszkodnak így! Egyszer-másszor mindegyikünk ajkán megjelenik ez a keserves három szó: Nem birom tovább. Több féle oka lehet. Talán kényelmesek vagyunk. Valamikor kiszíneztük magunknak képzeletünk ecsetjével az életet. Azt hittük, mindig virágok közt fog kanyarogni az utunk s az ég szüntelenül ragyogni fog fölöttünk. Mikor aztán jöttek a sziklás meredélyek, napsugártalan küzködések, akkor felzokogott bennünk a csalódás kétségbeesése. Tanuld meg, hogy az házak feküsznek eltemetve, amelyeknek fel kellett volna épülniük és fel is épültek volna, ha a sátán meg nem bénít minden erőt, lelkesedést e kísértéssel: ez lehetetlenség! Mi lett volna a keresztyén- ségből? Mi a reformációból? Ha az apostolok a tehetetlenség érzésének adnak helyet a szivükben akkor, amikor egy világ minden erejével ellenük tört? Ha Luther a pápai koronától megretten? Wormsi útja előtt hallgat barátaira? Előbb Istent kérdezzük meg mielőtt kimondanánk ezt a szót: lehetetlenség. Ezzel a szóval Isten országában sírokat ásunk, megvalósítandó szent célokat, feladatokat temetünk el. Ez az élet a nyugtalankodó Genezáret tava, hol kétségektől, félelemből elvakultan kiáltozunk, de kétségeken, lehetetlenségeken, ezer akadályon túl zeng az Ür szava: „mit féltek oh kicsiny hitüek!“ Hulvey István. élet nem játék, hanem küzdelem, nem lepkeüző szórakozás, hanem terhek izomropogtató cipelése. Talán valóban nehéz az életünk. Bizonyos, hogy kevés nemzedéknek kellett annyit szenvedni, mint nekünk. Szivfájdító egyik-másik testvérünk helyzete. És mégsem szabad elcsüggedni. A jó Isten olyannak teremtett, hogy ha kell, sok mindent el tudunk hordozni. Aki a háborúban katona volt, emlékezzék rá, menynyi mindent kikellett ott bírni. Legtöbbször az a baj, hogy egyedül cipeljük a terheinket. Nem csoda, ha egy-kettőre erőkészletünk végéhez érkezünk. Az ember önmagában hihetetlenül nyomorult. Egy kis nyomásra összeroppan. Hát mért nem tanulunk attól a Pál apostoltól, aki mindnyájunknál több terhet liordoNem bírom tovább!
