Harangszó, 1936
1936-03-22 / 13. szám
HAfiANGSZó 1$36 március 22. 98 Gussztáv Adolf lellce. Gusztáv Adolf svéd király hajóra szállt s Németország partjain kikötve megmentette az ottani szorongatott evangélikusokat. Mi köze volt ennek a svéd királynak a német evangélikusokhoz ? Mi késztette art a, hogy kényelmes, biztonságos palotája puha selyempárnáját felcserélje halálveszélyes harcmezők tábori ágyának kemény derékaljával ? Mi sarkalta arra, hogy vérét ontsa, majd életét is odaadja olyanokért, akik nem is az ő fajából valók voltak ? A felelősségteljes hittestvéri szeretet. Gusztáv Adolf segtlö-mentö lelke él tovább abban a Gusztáv Adolf Egyesületben, amely több mint száz éve alakult Németországban. Idegen földön, más faj gyermeke hívta életre ezt az egyesületet, mégis de sok magyar templom és iskola falába épült s épül ma is bele ennek az egyesületnek felénk hajoló szeretete. Ez megint a felelősségteljes hittestvéri szeretet müve. Gusztáv Adolf lelke él a mi magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézetünkben is, amely honi földön igyekszik elesett, vagy szórványba ékelt gyülekezetek istápolója lenni. Gyámintézetünk, Isten kegyelméből most ünnepelte áldott szolgálatának 75 éves fordulóját. A Gyámintézet e nevezetes alkalom mellé azzal igyekszik hálaoltárt építeni, hogy egyházi elnökének, Ziermann Lajos soproni lelkész- kormányjótanácsos- nak összeállításában emlékfüzetet ad ki, amely míg betekintést enged a Gyámintézet eddigi áldott szolgálatába, ugyanakkor fokozott felelősségű további munkára is buzdít. Székács József sírja a Kerepcsí-uli temetőben. A 32 oldalas, díszes füzet, amelyből való mai számunk két képe is, a napokban elhagyja a sajtót. Ez a füzet arra való, hogy minden evangélikus család asztalára odakerüljön, hogy oltárrá válva ki-ki meghozhassa azon a maga áldozatát. A füzetekből minden gyülekezet fog kapni lélekszámának megfelelő példánymennyiséget, hogy a házan- kénti terjesztés és a vele kapcsolatos adakozás lehetővé váljék. Evangélikus testvérek! Minket eddig Isten kegyelme után mindig a felelősségteljes hittestvéri szeretet tartott meg. Gusztáv Adolf lelke mentett át fergeteges századokon. Jaj volna nekünk, ha ez a lélek kialudnék közöttünk ! BŰNEINK A KERESZTFÁN. Ha keresztre nézel, Bűneidet lásd ott. — 6' nyugtasson meg hited, Hogy a bűneidet Ott jó helyen látod. Oh mert a te áldott Krisztusodon látod, Ki éretted megholt, Ki téged megváltott. Borulj le hat térdre, Hozzá esdve, kérve: „Tekints reám áldón, Én Uram, Megváltóm: Bűneim terhével, Halál félelmével — E végzetes bajban, — Könyörülj én rajtam, Könyörülj én rajtam !...“ Petrovics Pál. A csoda. Irta: dr. Schlitt Gyula. 9 A vityiló percek alatt porrá égett. Az emberélet nem jött számításba s az ügy felett hamar napirendre tértek. Nem az első s nem az utolsó eset. Nem törődött vele senki, pedig a romok alatt egy őrület áldozatainak panasza sír és vádat emel egy vi'lágszédelgés lelkiismeretlensége ellen. Natalia magához térve kitépte magát Rujeffnek tapadó karjaiból. Valósággal megutálta. Egy pillanatra átérezte a szülő és gyermek viszonyának szentségét s e világosságban felháborítónak találta Rujeff viselkedését. Törpének látta ezt a mindenki által megcsodált kommunistát s megvetette. Menekült előle. Rujeff csak néz utána..., lassan dühbe borul ábrázata..., nézésében sötét gondolatok villognak és fenyegetés. Ilyesfélét morog foga között: „Akkor leszel az enyém, mikor akarom“. VII. FEJEZET. A nap hátralévő része a párisi különítmény búcsúztatásával telt el. Szakszerű oktatásban részesültek, mint kell hozzáfogni a munkához és végrehajtani, hogy zökkenő nélkül sikerüljön. Alex a helyzetkép alapos megismerése után megszerkeszti a tervet, Natalia levezeti a befejező cselekményig s Rujeff végrehajtja. A fontos az, hogy Parisban megszűnjék a sejtek elleni munka. Nem kell a rendőrfőnök életét sem venni, de hagyja abba a bolsevizmus elleni tevékenységét. Óvári a körültekintő gondos apa szerepét játssza. Natáliával maga Biritov foglalkozott. Félt a fiatal teremtést kitenni Páris levegőjének, hátha megnyílik a szeme!... Nem győzi eléggé figyelmeztetni, hogy vigyázzon magára, mert fertőzött világba megy s a burzsoázia csapdái felett jár majd. A szabadnak hazudott élet felelőtlenségében nagy a kísértő hatalom s különösen a fiatal lányokat fenyegeti. Szemek és karok nyúlnak majd Natalia felé s ezer oldalról döngeti az ostrom, ígéret..., pénz s a lehetőségek észbontó távlatai igyekeznek majd megpuhítani... Natalia mindenre csak mosolygott. Mire jó ez a sok tanács?!... Őt elszédíthetné egy város, mert annak más a levegője?... Nem érti, miért e nagy aggodalom?... ő szilárd, mint a szikla, mert gondolkodásának csapágyai jégből vannak. Nem kábítja el semmi fény s nincs gerjedelem, mely ellágyíthatná. Aíexnak is jutott az e fajta tanácsokból. Natalia és Alex az államnak féltett kincsei. Csodapéldányai a szovjetnevelésnek. Kérdés, kiállják-e a próbát? A fontos ez, nem is annyira a rendőrfőnök ügye!... Most fogják megtudni, elmehetnek-e a nevelésben odáig, hogy vérré, izommá legyen az emberben az elv, a világnézet?... Avagy jelentkezik alkalomadtán az évszázados fejlődésben nyert adottság, hogy súlyával agyon nyomjon minden eredményt, mély a neveléssel elérhető...? Ezen fordul meg a szovjet világnézetének sorsa. Ezt megtudni tulajdonképpeni célja a párisi kirándulásnak. Biritov mellén összekulcsolt kézzel áll s néz a vonat után, mint bújik az alkony ködébe s mint csúszik lassan a láthatatlanságba. Mintha imádkoznék. A szája is mozog. Most indul vizsgájára a szovjet életideál. Helyt áll-e? Most dől el, van-e joguk az élethez vagy pusztulniok kell f _Valami hatalmas seg ítséget szeretett volna utánuk küldeni, hogy meg ne tánto- rodjanak és semmivé tegyék a nagy munka milliós véráldozatát. Óhajok, várakozások, aggodalmak tömegei feküsznek agyára. Nehéz kárpittá fonódnak össze s eltakarják előle a jövőt. A kárpit hirtelen ketté hasad s a magasból forró lelkivilágába hull Isten fogalma. Az Isten segítsen!... Megrázza fejét, mintha kemény dongó vágódott volna homlokához. Vérbe fut arca s keze ökölbe szorul. Istentől nem lehet elszakadni. Aki istentelennek ordítja magát kifelé, belülről, hol nem látja senki, Istenbe kapaszkodik, mint a fuldokló a deszkaroncsba.
