Harangszó, 1936
1936-03-08 / 11. szám
Ő7. évfolyatfi. 1936. március 9. lí. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulaj dón ob: Ounántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. ingyin malléklat tanév alatt kéthetinként * KIS HARANQ8ZÚ 1935-ben beolvadt laj) a Jöjjetek énhozzám. PoBtaceekkezámla: 30.626. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Hiszem, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten, az Atyától őröktől fogva született és valóságos ember is, Szűz Máriától született. A második hitágazat lutheri magyarázata a kiskátéból. A HvufuA ■lerkeutt-kUdóblTatata: GYŰR U., Pető fi.tar I. Elófixetóii kis.: negyedévre 1 P 28 füléi, félévre 2 P 4« fülét, egy évre é P 80 Gllér Ceoportoi kőidénél 10*/»-oi kedvezmény. Amerikába egén évre I dollár; aa utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Felejtsd el __ L uk, 14: 18, „lís mindnyájan egyenlőképpen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem éti ki kell inennem, hogy azt meglássam, kérlek téjjed, ments ki engem“. A zt a szakadatlan lázas sietséget, azt a tovább már alig fokozható tempót, ami olyan nagyon jellemzi a mai ember életét, a test is megsínyli, de leginkább mégis a lélek szenvedi meg. A testét mégiscsak kénytelen gondozni az ember, mert a test követeli a jogait. Annak nem lehet egészen ellopni a pihenését és a táplálékát, mert ezek nélkül hamarosan elpusztul. De a lélek? .. . Óh, az nem ilyen bosszúálló. Nem értem rá tegnap, meg ma és nem érek rá majd holnap sem imádkozni? Azért élek. Hiába hangzott a harangszó, hiába hirdették az evangéliomot, hiába hívogattak az áldott vacsorára, ahol minden megkészíttetett számomra, hét egész napból, 168 órából egyetlen egy órácskát sem tudtam Istennek és szegény árva lelkemnek szentelni? Nem baj, azért énrám is csak süt a nap. Földet néztem, mikor az eget kellett volna néznem, ökröt próbáltam, mikor üdvösségemet kellett volna munkálnom, porban csúsztam, mikor magasságokba kellett volna szárnyalnom, dor- bézoltam, míg a lelkem elepedt a szomjúságtól, kacagtam, mikor sírnom kellett volna? Hát Istenem, nem értem rá. Az első mégiscsak a kenyér és a boldogulás és az őrlő robotolás után van talán jogom egy kis szórakozásra is! Hát a kenyér tényleg igen fontos ebben az életben. Távol is áll tőlem, hogy a szorgalmas és becsületes munka ellen írjak egy betűt is. Isten maga rendezte el úgy az életünket, hogy orcánk verejtékével együk a kenyerünket, hogy a lelkünk számára hónapokon és éveken át egy óránk sem marad. Hálátlan, de egyúttal gyermekes dolog is azt hinni, hogy itt minden azon fordul meg, hogy tudunk-e elég gyorsan rohanni és elég keményen könyörögni a mindennapi kenyérért. Mert mire nem érünk mi rá? Nem érünk rá Istenre gondolni, mialatt ajándékait csűreinkbe takarjuk, vagy erszényünkbe csúsztatjuk? Majd bőven ráérnénk kétségbeesve szemlélni tehetetlenségünket, ha egyszer Isten sem érne rá egy kis napsugárral és egy kis harmattal bíbelődni. Milyen sok mindenre ráér az ember, amint ágyhoz kötözi a betegség, vagy letarolja mezeit a vihar. És mennyire nem sürgős semmi, még csak nem is fontos sem a föld, sem az ökör, mikor megáll betegágya mellett a csontkezű rém. Az a sok-sok „nem érek rá“ végzetes lehet és végzetes is lesz számunkra egyszer. A nagy 2. Hitünk, próbája. Az életben rendkívül fontos a próbatétel. Ha leásunk egy cölöpöt, mielőtt jóváhagynánk, megpróbáljuk: elég erősen áll—e a helyén? Mikor a gazda kifarag egy szerszámnyelet, megpróbálja, hogy birja-e majd a használatot. Mikor hid épül valahol, először kipróbálják a teherbírását, csak azután adják át a forgalomnak. A próbatétel mutatja meg, hogy valami mennyit ér? Hogy egy ruhadarab mennyit ér, azt nem az mutatja meg, hogy miként fest a kirakatban, hanem megmutatja a próbatétel, — a viselés. Hogy valaki milyen katona, azt nem az mutatja meg, hogy csörgő karddal, félreütött csákóval hogyan tud feszíteni az illető, hanem az, hogy miként vacsorára hívás sokszor ismétlődik ugyan, mert Máté evangélioma szerint más szolgákat is küld a hívogató gazda, de mindnyájunk számára csak ebben az életben hangzik. Ott túlnan már csak ítélet van és elutasítása azoknak, akik itt „nem értek rá“ megbecsülni Isten evangéliomának terített asztalát. Mikor az Isten hív, felejtsük el ezt a három átkos szót, hogy „néni érek rá“. Sok minden rettenetes lehet ezen a világon, de annál rettenetesebb nincs, mintha mi, akik itt sohasem értünk rá, törődni a lelkűnkkel, ott soha meg nem kóstolhatjuk az üdvösség lakomáját. Felejtsük el ezt a három átkos szót, dia hív az Isten, mert többet ér nekünk egy nap az Ő pitvaraiban, mint másutt ezer esztendő. vitéz Balogh Ernő. viselkedik az illető mikor a tüzvo- nalban jön a próbatétel. Hogy igazi-e és mennyit ér a hitünk, azt nem az mutatja meg, hogy valaki milyen szép szavakat tud szerkeszteni Istenről, Krisztusról, milyen kegyes mozdulatokkal tudja a kezét összekulcsolni, hanem, hogy miként viselkedik az illető a szenvedések próbatévő idején. Egészen bizonyos, hogy igen sok szenvedésünknek értelme ez: Isten megpróbál, hogy lássa s velünk is megláttassa, mennyit ér a hitünk. Igazi-e, avagy csak képmutató üres beszédben áll. Isten olyan hitet keres és nekünk is csak olyan hit használ, amely nemcsak a boldogság derült ege alatt tudja Isten nevét emlegetni, hanem gyötrelmek sötét fellegei alatt is, nélkülözések, megaláztatások, fájó veszteségek könnyes-keserves útjain is hű tud maradni Istenhez. A szenvedés értelme.
