Harangszó, 1936
1936-03-01 / 10. szám
2?. évfolyanL Alapította: KAPI BÉLA 191()-ben Laptulajdonos : Dunántúli Luther -Özóvetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan mallé'ilat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÓ 1985-ben beolvadt lap a Jöjjetok énhozzám. Postacoekkszámla: 30.526. 1936. március 1. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Mindezért én neki hálával és dicsérettel, szolgálattal és engedelmességgel tartozom. — Ez bizonnyal igaz! Az első hitágazat lutheri magyarázata a kiskátéból. 10. szám. A Harangozó szerkesztő-kiadóhivatala: qyOr II , Petófi-tór 9. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 • fillér, félévre 2 P 4é fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel I0*/e-os kedvezmény Amerikába egész évre 9 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Az idő rabjai. Luk. 14:18. „És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem és ki kell mennem, hogy meglássam, kérlek téged, ments ki engem*. E bben az igében az idő rabszolgái állanak előttünk. Megtisztelés éri őket, mert e.őkelő ember asztalához hivatalosak vacsorára. De ők nem érnek rá elmenni. Földet vett az egyik, azt kell megnéznie, ökröt a másik, azt kell befognia, feleséget a harmadik, azért nem mehet. Mind megegyeznek abban, hogy — nem érnek rá. Nekünk mindnyájunknak ez a három szó az átkunk, hogy „nem érek rá“. Érdemes megfigyelni, hogy az emberek mi mindenre nem érnek rá. Valamikor kocsin tettek meg olyan utakat, hogy ma bámulva kérdezzük : hogyan bírták ki azt a lassúságot ? Nekem ma büntetés volna, ha kocsin kellene elmennem Budapestre. Pedig akkor sem állt meg a világ kereke, amikor még kocsin jártak, napokig, hetekig járva az utat, amit ma órák alatt megteszünk. Ma minden bankigazgatónak és általában minden forgalmasabb hivatalnak ott van az asztalán a telefon. Felemeli a kagylót az ember s pillanatok alatt száz kilométereket tesz meg a hangja s percek alatt elintéz olyan ügyeket, amelyek azelőtt heteket igényeltek. És mégis, amikor a technika csodáival dolgozó ilyen nagy urak szine elé kerül az ember, érzi, tudja, hogy sietnie kell a mondanivalójával és a kérésével mert nem érnek rá. A ma élő embernek nem elég gyors a gyorsvonat és a repülőgép, mert nem ér rá. Sürgeti a bíró a tárgyalás menetét, mert nem ér rá, az orvos a műtétet, mert nem ér rá, a vilamos kalauz a beszállást, mert a villamos nem ér rá s mi a villamost, mert nem érünk rá. Aki először kerül bele a nagy város sistergő forgatagába, ámulva nézi a csupa rohanó embert, azt a lármás, türelmetlen sürgés-forgást, amely mind azt az egyetlen mondatot harsogja, hogy az emberek nem érnek ra. A mai ember nem ér rá mosakodni, nem ér rá enni, hanem ideges türelmetlenséggel tömi a szájába és nyeli le szegény féligrágott falatot. Sokszor megálltam a főváros egy-egy automata buffet je előtt. Tolongtak benne az emberek. Tormás virsli az egyik kezükben, pohár sör a másikban — szegény emberek huszfilléres ebédje — és tömték, tömték türelmetlenül, hogy az utolsó falattal még a szájukban rohanjanak az uj munkába, amire majd megint nem érnek rá, mert sürgetni fogja őket az újabb munka. Ezt az állandó őrületes rohanást a test is megsínyli és megszenvedi. Figyeljük meg: a közlekedési balesetek 90 %i-a annak a három szónak eredménye : „Nem érek rá\ Azért kerülnek emberek összeroncsolt testtel a kórházi ágyra, vagy 1. Büntetés. Isten világában mindennek meg van az értelme. Legfeljebb mi nem látjuk mindig a dolgok értelmét. A szenvedésnek is megvan az értelme. Legfeljebb mi nem tudjuk mindig megérteni. Az élet tele van könnyel, kereszttel. Mindegyikünk megkapja a maga adagját. Ilyenkor kétségbeesett siránkozás és Istennel perlekedő zúgolódás helyett sokkal többet ér, ha alázatos csendességgel igyekezünk megkeresni a szenvedés értelmét. A fájó „miért“-ekre bizonyosan fogunk találni néhány feleletet. Ebben akar segiteni fenti cimű böjti cikksorozatunk. koporsóba, mert nagyon siettek és nem értek rá vigyázni a testi épségükre. S kell-e beszélni azokról, akik a nagy sietségben nem jutottak ugyan el a koponya alapi törésig, de szánalmas roncsai lettek az életnek mégis. Megőrölte őket a lázas tempó, amely halálosan kifárasztja ma már a negyven éves embert is. Sohasem járt annyi koravén ember a világon, mint ma. Pedig sohasem költöttek el annyi pénzt festékre és púderre, mint ma, azért, hogy a festék ifjú menyecskének hazudja a nagyanyát és bakfisnak az anyát. Mert áz emberek sohasem szerettek volna annyira fiatalnak látszani, mint ma. És most álljunk meg egy pillanatra. Eddig azt láttuk, hogy nekünk folyton rohanó és soha célba nem érkező embereknek, nekünk szegény időraboknak a testünk számára sem jut időnk a testünk miatt. Hát a lelkünk, a mi szegény, árva lelkünk számára mi jut ?. vitéz Balogh Ernő. Mi a szenvedés ? Nagyon sokszor büntetés. Bizonyos, hogy Isten világteremtő tervében nem volt benne a szenvedés. Ő boldog paradicsomot és nem szomorú siralomházat akart teremteni. Az ember volt az, aki bűnével Isten büntetéseképpen magára zúdította a szenvedést. Olvassuk csak el Mózes első könyvének harmadik fejezetét. Hogy nyomorúságoktól eltorzult, könnyektől keserű és jajszavaktól hangos ez a világ: ne Istent, hanem saját emberi fajtádat okold érte. 9 De nemcsak ilyen általános és egyetemes értelemben mondhatjuk, hogy a szenvedés a bún büntetése. A szenvedés értelme. *
