Harangszó, 1936
1936-02-16 / 8. szám
1930 február 16. HARANGSZÓ 59. lomot 1892 október 31.-én, a tételek ki- szegezésének 375. évfordulóján szentelték fel újra hatalmas ünnepség keretében, a német császár és sok külföldi herceg jelenlétében. A wittenbergi vártemplom szép templom. Főbejárata felett aranyozott alapon a megfeszített Krisztus látható, lábainál Luther és Melanchton alakjával. Feljebb Bölcs Frigyes és Állhatatos János szobrai. Faragott köoltára gyönyörű. 88 méter magas kőtornya olyan, mint egy hatalmas várbástya. 5Ö méter magasságban körbefutóan ez a mondat olvasható: Ein feste Burg ist unser Gott: Erős vár a mi Istenünk. Milyen kedves lenne, ha újonnan épülő magyar evangélikus templomaink megörökítenék magukon a wittenbergi vártemplom egy egy vonását, úgy, ahogyan az a szolnoki templomon történt. Marcalgergelyi. Ez a nagy kiterjedésű gyülekezet január 19.-én adott hálát Istennek megsegítő kegyelméért, amellyel 1910-ben megsegítette abban, hogy régi, József kalapos király idejéből (178)3) való, magtárszerü temploma helyén egy olyan szép templomot emelt, amely még ma, 25 év után is az ország egyik legnagyobb falusi temploma nem csupán gyönyörű csúcsíves kiképzése, de a maga nemében talán még ma is egyedül álló vasbeton szerkezete, 16 változatú Rieger-orgonája, 21 métermázsa súlyú 3 hatalmas harangja, 40 méter magas sudár tornya révén. A marcalgergelyi összgyíilekeze- tet az anyaegyházközségen kívül 3 filiája: Szergény (Vas vm.), Külsővat és Mihályháza és Vinár fiókgyülekezet alkotják mintegy 2100 lélekkel. A gyülekezet nem csupán a Dunántúlnak, de az egész nagy Magyarországnak egyik legősibb evang. egyháza. Az egyház ősi anyakönyveiben hites feljegyzések vannak, amelyek igazolják, hogy itt már 1681-ben, a soproni országgyűlés A marcalgergelyi templom. idejében megszervezett ev. egyház volt, amelynek lelkésze Kránitz Lőrinc volt. Ez időtől fogva eredeti feljegyzések alapján van egybeállítva a gergelyi ev. egyház egykori lelkipásztorainak névsora. Ide iktatunk ezek közül néhány nevet, mert ezekkel kapcsolatban kiviláglik, hogy itt a szomszédos kemenesaljai ev. egyházmegye számos községe akkor: anyaegyház volt. íme: Miskey Sándor gergelyi lelkész 1697-en a szomszédos gencsi anyaegyházba távozott (Magyargencs ma filia), Dolgos István lelkész pedig Mihálvfára hivatott meg (ma ez is filia). Nagy György Szalókra távozott (ez is filia ma), Perlakv János pedig ide a most fiijaként Gergelyihez csatolt Szergényböl jött. Tompos Balázs Dabronvba távozott, helyébe Miskev Ádám, a ne- mesdömölki artikuláris gyülekezetnek 32 éven át volt lelkésze , némely hallgatóknak hálátlansága és közelgő öreg korom miatt“ (mint Miskey maga feljegyezte) következett az 1765. évben, Miskeynek 82 éves korában bekövetkezett halála után Perlakv Dávid következett, aki testvér- öccse volt Perlakv Gábor superinten- densnek. Ennek távozása után a hívek visszahozták a Dabronyba távozott Tompos Balázst, aki azonban "ekkor (1779.) már mencshelyi lelkész volt és innen jön Gergelyibe. Tompos Balázs a veszprémi egyházmegyének esperese volt, ugyancsak esperes volt az öt követő Berke Mihály is, aki 1818-ban lelkésze a gyülekezetnek. Ennek fia, Berke Imre mint itteni káplán nyer meghívást a vanyolai ev. gyülekezetbe. Igen hosszú ideig, 1848—1889. márc. 11.-ig volt lelkész itt Varjú József, akit Szili Lénárd követett, majd ennek 1901. szept. 29.-én bekövetkezett halála után dr. Mohá- csv Lajost, Gyurátz Ferenc püspök nem kell mitől tartania. A szovjet igazsága azonban más. Nem az általános emberin, hanem az éhes csoportönzésnek erőszakkal törvényesített rendszerén alapul. S ha ennek hazúg szemével nézik az ő tettét, akkor megmozdul az ököl és sújt. Veszélyessé tette részére az ügyet még különösen az, hogy az asszonynak férje, Rujeff, a vadságig menő kommunista meggyőződésében ha megtudja, hogy fia anyjának hatása alá került, még gyilkolni is képes. A dolgot valahogy el kellene intézni, mert igazán nem szeretné elrúgni magától az abrakostarisznyát, mely nem fogy ki soha. Utóvégre ö is ahhoz a tízhez tartozik, kiknek nem fáj a fejük, honnan veszünk kenyeret s ha már közéjük cseppent, mit csináljon. Kitart és él. Elhatározta tehát, hogy bejelenti a dolgot a tanácsnak, mi az egésznek élét veszi. Este még úgyis lesz bizalmas értekezletük s ezen elintézi a dolgot. Fiatalos ruganyossággal felugrott a kanapéról, nyújtózkodott s keményen végig simított homlokán. Valami kellemetlen, súlyos dolgot szeretne kitörülni agyából. Beszédes mozdulata erre engedett következtetni. Vacsorázni ment. A felügyelő magyar hadifogoly volt. Óvári Istvánnak hívták. A háborúban, mint őrmester küzdött s tizenhat elején esett fogságba. Vitézségével megszerezte szinte az összes kitüntetéseket, az aranyérmet is. Ott kellett hagynia feleségét két gyermekével. Szülei is éltek még akkor. Bevonulása óta nem látta családját. Mikor szabadságot ajánlottak neki, azzal szokta visszautasítani: „Nem olyan időket élünk, hogy ráérünk az asszony körül legyeskedni“. Fogságba jutása után pedig már levélben sem tudott övéivel érintkezni. A krasnojarski táborban megismerte a kommunista tanokat, de badarságnak tartotta az egész rendszert. Hiába csalogatták a legcsábítóbb ígéretekkel, neki csak egy vágya volt: hazajutni családjához, hazájába. S amint az ellenforradalmak zűrzavarában alkalom nyílt a szökésre, útnak indult. Veszedelmes út volt. Égő tanyák s bomladozó hullák között lopta át magát. A megtébolyított szenvedély vadállatként járta keresztül-kasul a szerencsétlen országot s ahol gyanúsat szimatolt, ott gyilkolt. Óvári útjában örökös életveszedelemben forgott. Nappal az erdőt és a mocsarakat bújta, éjjel útját rótta nyugat felé. Moszkvától vonaton mehetett. Testben-lélekben megtörve érte el a magyar határt s fellélekzett, mikor magyar felíráséi állomásokon átsuhant vonata. Megfigyelőtáborba került. Gyanús volt a teste: nem tifu- szos-e? Gyanús volt a lelke: nem kommunista-e? Gyötrelem volt néki az ellenőrzés és kin az örökös vallatás. Megtudta, hogy szülei elhaltak s hallotta, hogy felesége férjhez ment. Elveszett kis tőkéje is. melyet hadikölcsönbe fektetett felesége az ő ajánlatára. Határtalan düh lett rajta úrrá, feje tetejére állt egész érzésvilága s egv éjjel megszökött. Oroszország felé vette útját. A határon elhánvta kitüntetéseit s megátkozta ha- záiát, mely oly kegyetlen volt hozzá. A kommunizmus szolgálatába állt. Képességei, vak buzgalma magára vonták az illetékesek figyelmét s egvre magasabb állásba helyezték. Kitűnő agitátor lett belőle s elsőrendű kémnek bizonyult. Játszva tanult meg németül s franciául. Nem egvszer járta végig a nyugati országokat s kommunista sejtek kiépítésével jelezte, merre vitte a dacnak beteg szenvedélye. Tekintélye Moszkvában egyre nőtt s így került a szovjet egyik legfontosabb intézményének élére felügyelői minőségben. A gvanus családok gyermekeit nevelték itt. Tagja volt a legfőbb intéző tanácsnak is. Bolsevista meggyőződése hamis alapokon nyugodott s a ma esteli eseményekre megingott. Egyszerre másként látta a múltat. Gyermekeiben saját vére kiált feléje, a hazában pedig az édesanyát látja, ki felemelt kézzel vádolja. Rettentő vihar dúlja lelkét. Gyermekei és hazája ellen tör!... Rettentő gondolat. Majd összeroppan a vád súlya alatt!... (Folytatjuk.)
