Harangszó, 1936

1936-02-16 / 8. szám

60 HARANG SZÓ 1936 február 16. titkárát hívta meg Marcalgergelyi az 1902. évben lelkészül. Ezek a lelkészek nem ebben a temp­lomban hirdették az igét. Feljegyzéseink szerint ez a mostani díszes templom már a harmadik temploma a gyülekezetnek. Az első fából épült. Ez földig égett, de elpusztult a lelkészlak is, 1754 Szenthá­romság napián. Ennek helyébe épült 1783-ban József türelmi rendeletének védelme alatt az a templom, amelynek helvén áll a mostani templom, melyet 1910-ben emeltek a hívek az Isten di­csőségére. közel 00.000 aranykorona költséggel. Ezen hatalmas összeget az anyaegyház és filiái önkéntes adakozás­sal teremtették pIő azért, hogy maradás­ra bírják a gyülekezet lelkészét: dr Mo- hácsy Lajost, akit 1906-ban a tekinté­lyes várpalotai egvház hívott meg lelké­széül. A távozni készülő Mohácsyt az egyház küldöttsége arra kérte, ne hagy­ja el a hozzá szeretettel ragaszkodó nvá- jat. Mohácsy ahhoz a feltételhez kötöt­te maradását, ha a régi, 1783-ban épült, magtárszeríí templom helyett az ő ál­tala bemutatott terv szerint új templo­mot építenek s azt teljesen az ő óhaja szerint szerelik fel. De a legerősebb fel­tétel az volt, hogy a szükséges hatalmas összeget önkéntes adományokból teremt­sék elő. A hívek teljesítették a lelkész óhaját, felépült temploma, amelv időtlten időkig hirdetője lesz a hívek áldozatos szeretetének, pásztorhoz való ragaszko­dásának és a lelkipásztor hűségének nyáihoz való önzetlen ragaszkodásának. Ennek a felemelő eseménynek most volt a 25-ik évfordulója, amelyről a te­kintélyes egyház és pásztora hálaadó is­tentisztelet keretében emlékezett meg. Január 19.-én az ünneplő gyülekezet tö­mör sorokban vonult fel a jubileumra. A délelőtti istentiszteleten Schöck Gyula pápai lelkész hirdette az igét, míg az ol- tári szolgálatot dr. Mohácsy Lajos látta el. Este vallásos est volt az ezen alka­lommal villannyal kivilágított temp­lomban. A templom felavatása óta nem volt olyan tömeg a hatalmas templomban, mint akkor. Nem csupán anya és filiái, de a szomszédos községek népe is felza­rándokolt az Úr házába. Az oltári szol­gálatot ezúttal is dr Mohácsy Lajos látta d. Szavaltak: Csajbók Lidiké, aki saját szerzeményű alkalmi költeményét adta elő és Dózsáné László Emma, valamint Berky Gyula. Az igehirdetést ez alka­lommal Túróczy Zoltán végezte. A vallásos esten is, de a délelőtti is­tentiszteleten is négyszólamú egyházi énekeket adott elő az ifjúsági egyesület énekkara Vida Dezső h. tanító vezeté­sével. HARANG AVATÁSRA. Krisztus győz! hirdeti az uj harang hangja: Imádkozó szívvel tekints a magasba! Imádkozó szívvel, imádkozó hittel, Akkor gazdagabb lész a legdrágább kinccsel. Mert mit ér a világ minden gazdagsága, Ha ki van a Krisztus a szivedből zárva. De ha előtted megy, a kezedet fogja, Elcsendesül akkor mind az élet gondja. Elviseled akkor minden szenvedésed, Ha szivedbe Krisztus vérző képét vésed. Töviskoronája hirdeti a békét, Megtalálod meglásd lelked békességét. Azért gyűltünk mostan ünnepelni itten, Mert megadta szivünk kérését az Isten, Az elárvult harang fogadja a társát, Mutassuk be szivünk hálaimádságát. A régit elvitték rég a csatarajba, Sok holt testvérünkkel némult el a hangja. Köszöntünk uj harang szeretettel téged, Hirdess köztünk mindig boldog békességet I Hangod a híveket mindig egybe tartsa, Te légy köztünk mindig a szeretet kapcsa. Hogyha megszólalsz, a vallásosság lángja Szivünket-lelkünket mindenkor átjárja. Te kisérj majd egykor ki a temetőbe, Hogyha elköltözünk csendes pihenőre. Minket régen takar az Anyaföld hantja: De Krisztus győz! — tovább szól a harang [hangja I Csajbók Lidia. Innen is onnan is. Majd ha nekik lesz szavuk! A hatszáz evangélikus lélek alkotja a somogyszili filiát. A gyülekezet testét, a betegség emészti: a pártoskodás. Egy választás kétfelé osztotta. Régi barátok, szomszédok haragusznak egymásra, ki nem engesztelhető gyűlölettel. Van eb­ben a szomorú dologban azonban egy vigasztaló mozzanat is. Az ifjúság egy­ségét nem tudta megbontani ez a szét­húzás. ,,A felnőttek csak veszekedjenek, mi összetartunk.“ Talán az evangélikus egyház jövőjét takaró függöny nyílt szét egy pillanatra. Ugv hiszem más lesz a helyzet, ha a mai ifjúságnak lesz szava az egyházban. Együtt mindent. Kicsiny falu a somogymegyei Polány község és még kisebb az evangélikusok száma. Mindössze kétszáz. De ez a két­száz érzi, hogy együvé tartozik s fele­lősséggel viseltetik az egyház ügyeivel szemben. Ritka itt az idegen, különösen a lelkész ember. Meg is becsülik nagyon. A kis gyülekezetben ifjúsági, leány és nöegyesiilet és énekkar működik. Meg­szokott ez, de több mint ha ugyanez egy nagy gyülekezetben van. Ezekben a be'- missziói csoportokban kivétel nélkül min­denki érdekelve van. Mekkora énekkar, ifjúsági egyesület, nőegyletnek kellene lenni egy tízezer lelkes gyülekezetben, hogy mindenki érdekelve legyen benne? Templomadósságukat most törlesztették le s husvétkor felavatják a hősök szob­rát. Jó az ilyen kis gyülekezetben csak egv napra is családtagnak éreznie ma­gát az embernek. Farsangra. Szóról-szóra így áll a kőszegi egyesü­letünk multévi jelentésében: „Táncvigal­mat, bált, vagy ehhez hasonló összejöve­telt és mulatságot egyesületünk az el­múlt évben sem tartott. És pedig azért nem, mert az ifjúsági egyesület célkitű­zésével ellenkezik az ilyen vigasságok tartása. Jóleső örömmel jelentjük, hogy ily irányú kívánság az egyes tagok ré­széről egyetlen esetben sem merült fel“. Mi pedig jól. eső örömmel adjuk tovább ezt az aktuális farsangi üzenetet az evangélikus jelző alatt rendezett és még rendezendő bálok mélyen tisztelt fiatal és kevésbbé fiatal rendezőinek. Akció?! E névre keresztelte a római egyház a száz lábú, szemű és kezű. mindenütt megtalálható egyháztársadalmi mozgal­mát. Kétségkívül a maga szempontjából nagyon szép eredményeket könyvelhet el már rövid működése után is. Talán sokan nyugtalankodnak az állandó nyo­más miatt, de van ennek egy másik ol­dala is. Az új szervezkedés egy táborba viszi híveinket s különösképen is az ií- júságot. Nem egy pangó egyesületet ho­zott szent lázba az „akció“. Egészen megkapó módon jutott kifejezésre ez az új hangulat egy egyesületi tagunk ajkán. „Amíg nem szervezkedtek ellenünk, nem láttuk értékeinket. Most azonban együtt vagyunk és dolgozunk“. Az eredmény? Nem tudjuk, de egyet igen, az evangéliom mindenféle akciónál erősebb. Nem kétséges, hogy új lehetőségek előtt állunk. Egyházi kérdések megoldá­sa a mai ifjúságon keresztül lehetséges, ha ezt meglátjuk s érdekében cselek­szünk is. De sajnos még mindig túlnagy ez a „ha“. Erős Sándor ifjúsági lelkész-titkár. 8000 példányi nyomattunk már a Gyógyíts meg engem, Uram cimii imakönyvből. Most készül a negyedik kiadás. Isten hatalmasan megmutatta, hogy nagy szükség volt erre az imakönyvre. Ára változatlanul 20 fillér és 4 fillér portó. Diszkötésü példányok ára 1 pengő. A pénz előre bekül­dendő s eszközölhető bélyegekben is. 5, vagy több példány rendelése ese­tén portót nem számítunk. Megrendelhető a Harangszó kiadóhivatalánál. OLVASSUK A BIBLIÁT. Márk evangélioma. 6. Február 17. Jézus otthon. Márk 6, 1—3. A názáretiek hallották a Krisztus tanítá­sát s jól látták csodadolgait. Ahelyett azonban, hogy mindezeket a szívükre vették volna, botránkozva firtatják Jézus egyszerű származását. Jézus úgy ment Názáretbe, mint „az ő hazájába". Vitte szeretettől forró szívét s talált szikla­kemény szíveket. Vitte csodatevő hatal­mát s talált botor elzárkózást. Vitt ke­gyelmet s talált hitetlenséget. Balga ná­záretiek! Minő drága alkalmat veszte­gettek el! Ne kövesd őket! Február 18. A nagy gát. Márk 6, 3—6. Názáretben Jézus nem tudott csodát tenni a hitetlenség miatt. Minden más akadályt le tudott győzni az ő csodatevő hatalma, de a hitetlenséggel még Ö sem

Next

/
Thumbnails
Contents