Harangszó, 1936

1936-02-16 / 8. szám

27. évfolyattl. 1936- február 16. 6. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. LaptulajdonOH : Dunántúli Luther-Szővetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn melléklet tanév alatt kéthatanként a KIS HARANUSZÓ 1635-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. PostacsekkszainU : 30.528. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A test és élet minden szükségletével és táplálékával naponként bőven ellát. Minden veszedelem ellen megoltalmaz, minden gonosztól megvéd és megőriz. Az első hitágazat lutheri magyarázata a kiskátéból. A Haran(ató szerkesztő-kiadóhivatala : GYŐR U , Petőfi tér 8. Klófixetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér Ceoportoe küldéssel 10*/t-os kedveimény. Amerikába egész évre 8 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér ítélkezés. Máté 7.1. .Ne Ítéljetek, hogy ne Ítéltessetek“. M ikor az Ur Jézus Krisztus a boldogság hegyének örökre meg­megszentelt oldalán elmondotta hall­gatói előtt ezt a mondatot, nem gon­dolt arra az ítélkezésre, mely a világi és egyházi hatóságnak, a családnak és önmagával szemben az egyes em­bernek is joga és kötelessége minden alkalommal, amikor a bűnt kell irtani és pusztítani. Jézus egészen szigorúan elkülönítette a bűnt és a bűnös em­bert Utálattal fordult el a bűntől, de nem törte el a meghasadt nád­szálat S azóta minden Ítélkezésnek ez a jézusi álláspont lehet csupán az alapja. A modern bíráskodás el is fogadta ezt az elvet, amikor úgy akar büntetni, hogy a bűn pusztuljon csak és ne vele együtt a bűnös is és csak ritkán látja szükségesnek a fát is kivágni a rothadt gyümölccsel együtt. Az ítélkezésnek az a csúnya módja, amely annyira elterjedt müveit és egyszerű emberek között és amelynek emberszólás az igazi neve éppen ab­ban különbözik az ítélkezéstől, hogy nem a bűnt, hanem az embert állítja a középpontba és hogy könnyelműen, sőt rosszakarattal Ítél felette. A má­sok kisebbítése és befeketitése is valami ősi ösztön bennünk, amellyel vagy magunkat akarjuk növelni, vagy másokat magunkhoz lerántani. Szo­morú tény, hogy csendes kis faluk Zsuppfedeles házaiban és nagy vá­rosok előkelő szalonjaiban egyforma buzgalommal gyakorolják az ember­szólás csúnya művészetét. Élők és holtak odakerülnek az ilyen vész­törvényszékek elé s aki felett itt mondanak ítéletet, azon rendesen nem sok fehérség marad. Vannak emberek, akiknek valósággal életelemük az emberszólás s belebetegednének ta­lán, ha naponkint oda nem kerülne asztalukra inyencfalatnak egy kis pletyka, vagy egy-egy érdekes bot­rány. A biró kénytelenségből ítél, ők élvezettel. A biró száz százalékig igyekszik bizonyítani, mielőtt ítél, nekik a gyanú is elég. A bírónak az az elve, hogy inkább kilenc bű­nös meneküljön a büntetéstől, sem- hogyepy ártatlanul bűnhődjék, nekik az, hogy senkisem menekülhessen tisztán és mocsoktalanul. A becsület­nek megvan ugyan az a tulajdonsága, hogy sem adni, sem elvenni nem lehet, de azért sok lelki gyötrelmébe és sok keserű könnyébe került már ennek a világnak a könnyelmű és rosszindulatú ítélkezés. Azért mondja Jézus, hogy „ne ítél­jetek“. Sok mindent kellene tudnunk ahoz, hogy valaki felett Ítéletet mond­hassunk. Mindenekelőtt pedig sok­sok szeretetre volna szükségünk és nagyon kellene utálnunk a bűnt, hogy ítélkezhessünk. Az ember értékét nem az határozza meg, hogy kinek látjuk mi, hanem az, hogy minek látja az Isten. Az Isten gondola­tai pedig nem a mi gondolataink. A nagy Newton mondotta egyszer, hogy az üdvösségre jutott ember három dolog felett fog csodálkozni: nem találja ott azokat, akikkel biztos­ra vette a találkozást, olyanokat talál, akikkel végkép nem hitte, hogy talál­kozni fog s ezekután nagyon csodál­kozik azon, hogy ő hogyan juthatott oda. A könnyelmű itélgetésnek magunk­ra nézve is sok keserűségé lehet: ha Ítélünk, minket is Ítélni fognak. Nem maradnak adósok az emberek, hanem jól megrázott mértékkel fog­nak fizetni. Minden bizonnyal meg­keresik a mi életünknek is azokat a gyengéit, azokat a sötét pontjait, amelyekről magunk talán már el is feledkeztünk. Jöhet idő, amikor na­gyon fáj az emberek felettünk mon­dott ítélete s mégcsak szemrehányást sem tehetünk nekik, mert hiszen csak a mi módszerünket alkalmazták velünk szemben. Azért „ne ítéljetek, hogy ne Ítéltessetek“. vitéz Balogh Ernő. Ma. Szeretünk halogatni. Kötelessége­ket kitolni, dolgokat holnapra-hol- naputánra elhagyni. Megfordítjuk a közmondást igy: amit holnapra ha­laszthatsz, ne tedd azt meg ma. Nagyon sok kárt tett már a vilá­gon a halogatás. Hány betegség vált halálossá amiatt, hogy nem mentek időben orvoshoz. Hány diák bukott meg azért, mert csak halogatta a tanulás komoly megkezdését. Hány gazda ment tönkre azon, hogy hagy- ján és nem-törődöm volt ahelyett, hogy sürgősen megfogta volna a do­log végét. Valamikor a mohácsi sí­kon azért kellett sirba hullnia a ma­gyar seregnek, mert nem nagyon messze tőle a felmentő sereg min­dig csak halogatta az utnak-indulást. De sehol sem tesz annyi kárt a halogatás, mint a lelki életben. Azt a legtöbb ember világosan látja, hogy nincs rendben az élete. Szeny- nyes, foltos, beteg a lelke. Meg kel­lene tisztulni, jobb útra kellene tér­ni, uj életet kellene kezdeni. Hanem aztán elkezdődik a halogatás: majd holnap, majd később, majd ha meg­öregszem. Ebben az örökös haloga­tásban aztán eltelik az élet. Mert az életet két dolog jellemzi. Az egyik az, hogy megbízhatatlan, a másik az, hogy gyorsan elsuhan. Senki sem tudja nekünk biztosítani azt, hogy megérjük a jövő évet, á jövő hónapot, a jövő hetet, a hol­napot, a következő percet. S hogy milyen gyorsan rohan az élet, — kinek ne volna arról tapasztalata ?! „Mintha szárnyon szállna, én időm, mint pára . . .“ Ifjúkorunkban azt hisszük, hogy időmilliomosok va-

Next

/
Thumbnails
Contents