Harangszó, 1936
1936-02-09 / 7. szám
52. HARANGSZÓ 1936 február 9. azokat az apró gyerekeket. Az egyik vizet hozott be, a másik rongyot keresett, amivel töriilgessen, a többiek kicsi kezükkel egyenkint szedték föl a legapróbb szemeteket is a földről, mert söprű nem volt a háznál. Azután mosdottunk. Ferit egyszerre hárman is törülték volna. Rövid idő múlva mosolygó, a nagy izgalomtól kipirult arcocskák néztek rám várakozásteljesen, mintha azt kérdezték volna, hogy: no, most mi következik még? Laci félhangosan mondja Misi felé: — De, hogy idazsán lát? Fáradtak vagyunk. Letelepedünk sorban az üres ágy szélére. A szalmát ki- hordtuk. Estére ide már szalmazsák kerül. Ferit ölembe veszem. Két vékony lába erőtlenül lóg le. — Gyerekek! Én már tudom, hogy ti nem fogtok este félni, de hogy egészen biztosak legyetek abban, hogy Isten vigyázni fog rátok, megtanítlak benneteket egy énekre, amelyben majd kéritek, hogy legyen veletek. És akármikor féltek, csak énekeljétek el ezt az éneket és meglátjátok, milyen jó lesz. Ferinek is, ha sír, inkább ezt énekeljétek el, biztosan szívesebben fogja hallgatni, mint az előbbi éktelen lármát. Úgy kezdődik: Ez a nap is csendesen... — Először eléneklem én, azután két soronkint tanulgatjuk közösen. Mire sötétedni kezd, öt kis fiú énekli igaz szívvel: Kérlek édes, jó Atyám, vigyázz éjjel is reám. Ha behunyom szememet, Te őrizz meg engemet. Igen öt fiú énekelte, mert még a kis nyomorék Feri is diinnyögte halkan a dallamot, ahogy az ölemben ült. Azután hallottuk, ahogy nyikordult a kapu. A hazatérő édesanya kétségbeesve kezdte figyelni az udvar végén levő kamra körüli csöndet. „Már megint elcsavarogtak“ •— mondta hangosan magában. „Istenem, Istenem, milyen szerencsétlen vagyok én. így jár az, akinek nincsen se égen, se földön segítőtársa“. És itt hirtelen megszakad a jajveszékelése, mert az ajtóhoz ért és meglátta sorban, csendben, tisztán ülni fiait, amint lábukat kilógatva ültek az ágy deszkáin, de úgylátszik szíve még többet is meg- érzett, mert lehajtotta fejét, nekitámaszkodott a falnak és elkezdett sírni. Szólni én sem tudtam, a gyerekek is nagyon hallgattak, halkan kezdtem énekelni: „Ez a nap is csendesen..." Azután lassan a gyerekek is velem kezdenek énekelni. Nekik az énekléstől újra megjött a bátorságuk, de a szegény édesanya még mindig a sírással küzdött. Láttam, hogy már nagyon szeretnék látni, hogy mi van a táskában, de nem is csoda, hiszen éhesek lehettek, — gondoltam, hogy legjobb lesz, ha haza megyek. Győri diakonissza. Nincs el ég . . . Két héttel ezelőtt bejelentettem a győri diakonisszaanyaház vezetőjének azt, hogy a téti nőegylet ennek az évnek a nyarán is szeretné fenntartani napközi otthonát a gyülekezet kicsinyei számára győri diakonissza vezetésével. Amikor kívánságunkat megmondtam a főnöknőnek, mosolyogva és mégis mélyen elgondolkodva válaszolta: „Igyekezni fogunk diakonisszát kiküldeni Tétre, de egy kicsit nehéz lesz, mert diakonisszánk kevés van“. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a válasz nem panaszkodás a diakonisszák kicsi létszáma miatt, hanem boldog és megelégedett megállapítása annak, hogy több igénylést jelentenek be a diakonisszák szolgálatára, mint amennyi diakonisszával az anyaház rendelkezik. Nem toborzót szeretnék én csinálni, hogy minél többen jelentkezzenek a diakonissza szolgálatra. Istennek Szentlelke hívhat csak el erre a munkára. Azt szeretném csak elérni, hogy minél több gyülekezetben lenne napközi otthon diakonissza vezetése alatt. A diakonisszáknak ilyen irányú szolgálata áldott szolgálat. Sokszor összeszorult a szívem az örömtől, amikor elnéztem, hogy hogyan étkeznek napközi otthonunk apró emberkéi. Amikor kivitték számukra az udvarra a kosárba ösz- szerakott tízórait, felsorakoztak egymás mellé a kis gyermekek és imádságra kulcsolt kézzel várakoztak csendben, hogy a kedvesnővér mikor kezdi el az éteí- előtti imádságot. Imádság után egyenként mentek illedelmesen kérni és megköszönni azt a kis élelmet, amit otthon az édesanyjuk áldott keze csomagolt be nékik. Utána pedig összeszedték a megmaradt darabokat és kosárba rakták. Nem volt ez más, mint a mindennapi étkezés és mégis megtanulták Jézustól az imádságot, rendet és takarékosságot. De azt is meg kell említenünk, hogy a diakonisszáknak a napközi otthonban végzett munkája az örömszerzés szolgálata is! Sokat beszélhetnénk arról, hogy milyen kacagó lélekkel tipegtek kicsinyeink a napközi otthonunk felé, nyakukban, kezükben kis táskáikkal és kosaraikkal; hogyan vezette testvér a testvéri, kéz a kézben. De talán ennél az örömnél is nagyobb volt az édesanyák öröme, akik sokszor megálltak a házuk előtt és boldog mosolygással, könnyes szemmel nézték el hosszan, hogy hogyan ballag apró lépésekkel szemük fénye oda, ahol szeretettel várják. Megtapasztaltuk, hogy legjobban örült Jézus és megáldotta munkánkat, mert nőegyletünk megtanulta tőle, hogy legnagyobb boldogság ezen a világon, a más boldogítása. Végül azt is megmondhatom, hogy a diakonisszáknak ez a szolgálata, Isten segítségével, könnyen elérhető szolgálat. Nincs sok tagja nöegyletünknek. A nőegyleti tagsági dij is csak évi 1 P. A gyermekek után sem kellett eddig egy fillért sem fizetni a napközi otthonban és mégis, Istennek legyen érte hála, már három nyáron volt evangélikus napközi otthonunk diakonissza vezetésével. De örömmel ajánlottuk fel filléreinket a bibliaórák, böjti esti istentiszteletek, vallásos estélyek offertóriumain és csodálatos, már három nyáron, két-három hónapra ki tudtuk fizetni a havi 50—60 P költséget. A diakonissza éitkezését pedig a nőegylet tagjai felváltva ingyen adták. Melyik gyülekezet, vagy nőegylet kér velünk együtt diakonisszát napközi otthon vezetésére? Diakonissza kevés van, de munkájukat sok áldás és öröm kíséri! Lukácsy Dezső. Terjesszük a „H A RÁNGSZ ó“-t! Díakonísszafölvétel. A győri ev. diakonisszaanyaház minden évben egyszer megnyitja kapuját azok előtt, akik az Úr szolgálatának akarják szentelni életüket. A diakonisszanövendékek közé felvehetők 18—30 éves hajadonok és gyermektelen özvegyek. A fölvételért folyamodni kell. A kérvény febr. 25.-ig küldendő be. Címzendő a diakonissza anyaházhoz és mellékletei a következők: a) a folyamodó által írt önéletrajz, b) keresztlevél, c) a szülök, vagy a gyám beleegyező nyilatkozata, d) az utolsó iskolai bizonyítvány, e) lel- készi bizonyítvány (külön zárt borítékban), f) orvosi bizonyítvány az illetőnek testi épségéről és egészségéről. Az ösz- szes iratok egyházi belkezelésre bélyeg- mentesek. — A folyamodványokat a diakonisszaválasztmány bírálja felül s a jelentkezők márc. 1.-ig kapnak értesítést. A felvettek március 15.-re jönnek be az anyaházba. A tanfolyam teljesen ingyenes, csupán a ruházkodásról köteles az illető maga gondoskodni. Lakásuk az anyaházban van. A tanfolyam bevégzése és a próbaidő eltelte után egy, esetleg két év múlva történik meg a nővérré való felvétel, amely mindig külön elbírálás tárgyát képezi. Közelebbi felvilágosítást szívesen ad az érdeklődőknek Túróczy Zoltán lelkész, a diakonisszaanyaház igazgatója. (Győr, Petőfi-tér 2.) Enyingi Az enyingi templomépítési gyűjtés sejtszerüen indult meg. így látszott a legokosabbnak és legeredményesebbnek. A missziói gyülekezet presbiterein kezdődött s a gyülekezeten át a veszprémi egyházmegyében folytatódott. Isten segítségével nemcsak a Dunántúl, hanem az egész Csonkamagyarország evangélikus gyülekezeteinek áldozatos segítségén épül majd fel templomunk. Mert felépül! *** Eddig három csoportba osztható fel a veszprémi egyházmegye meggyűjtése. A lajoskomáromi és várpalotai gyűjtés eredményéről már előző cikkemben beszámoltam. Ez volt első része a gyűjtésnek. Ezután került sor Ösküre, Ajkára, Kertára, Kiskamondra. Üskiin 40.02 P-t gyűjtöttem. Ajkán a havas, akkor zimankós téli idő kellemetlenségeit Novák Rezsöné osztotta meg velem. Reggeltől estig jártuk a házakat. Meg is lett az eredménye. 81.50 P-t szedtünk össze. Kertán 16 P, Kiskamondon 30 P került gyűjtőivünkre. A gyűjtés újévi, január 8-án kezdődő harmadik része már sokkal simábban és pergőbben folyt le. Bakonyszentlászló, Veszprémvarsány-Sikátor, Bakonyszom- bathely, Kisbér, Ászár, Bakonybánk, Hánta, Sur, Bakonycsernye, Bakonyta- mási evangélikusai adogatták össze templomunkra szánt ajándékukat. Kisbér és Bakonybánk kivételével, ahol átutazásképen is elintéződhetett a gyűjtés, mindenütt istentisztelet vagy vallásos estély keretében ismerkedtek meg a hi-
