Harangszó, 1936
1936-02-09 / 7. szám
1936 február 9. HARANGSZÓ 53 vek az enyingi gyülekezet helyzetével és templomépítési mozgalmával. Az eredmény a következő volt: Ba- konyszentlászlón 3-2.81 P, Veszprémvar- sányon 30.— P, Sikátoron 28.10 P, Ba- konyszombathdyen 85.50 P, Aszáron- Kisbéren 31.50 P, Bakonybánkon 20.05 P, Hántán 25.— P, Bakonycsernyén 151.57 P, Suron 52.42 P, Bakonytamásin 60.44 P. Tehát összesen 517.39 P. A költségek leszámításával 493 P-vel szaporodott készpénzbetétünk. *** Első beszámolónkban, a Harangszó január l.-i számában 2524 P 81 fillérről adtunk hírt. Akkor 1119 P volt a készpénzünk, a többi megajánlásokban feküdt. Most 3358 P 91 fillérünk van. Készpénzben, postatakarékbetétben 2032 P. A többi megajánlásokban fekszik. A veszprémi egyházmegyében a gyűjtés eddigi eredménye 1058 P 91 fillér. Hátra van még Homokbödöge, Vanyola, Geese, Pápa, Dabrony, Marcalgergelyi, Nagyalásony, SomlószőHős és a hozzátartozó filiák. A veszprémi egyházmegye meggyűjfése után más egyházmegye gyülekezeteire kerül a sor. *** Pár nappal ezelőtt jöttem meg harmadik utániról, melyen bizony néhányszor már szomorúan hajtottam le a fejemet. Egy helyen bizony az áldozat- készséget nem nagyon sikerült az emberekben felébreszteni. Nagy gazdagsággal megterített asztalokról leszórt alamizsnáknak csak a morzsáit söpörte felém a fukar emberi kéz. Ahol pedig egyedül csak a nincstelenségben, a nyomorúságban volt bőség, ahol fázott, di- dergett kicsiny és öreg, ahol az élet harsonáit a szegénység némította el, ott megszégyenült a gazdagnak, a jómódúnak ajándéka. BeJémhasított a tehetősek, a jómódúak keménysége, ridegsége, őszinte szóval próbáltam tágítani áldozatkészségük tarsolyát. Néhány helyen sikerült. De a falu legtehetősebb gazdájánál nem. Gonoszságtól eltorzult, mosolygó arccal, csakazértisböl még sziikebbre vékonyította az alamizsnát. Visszahúztam kinyújtott kezemet. Köszönöm. Aztán úgy elmentem, hogy vissza sem néztem. És arra gondoltam, hogy a mi templomunk csak jó szívvel adott ajándékokból épülhet fel. Itt ismertem meg Krisztus mondásának fájó szomorúságát: „Könnyebb a tevének a tü fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.“ *** Mégis nemcsak pénzzel gazdagodott templomépítési mozgalmunk, hanem erről az utániról Ígéreteket is hoztam magammal. ígéreteket, hogy imádkozni fognak ügyünkért. Már sokan imádkozunk az enyingi templomért! K i. Illik és szükséges ismerni Luther életét, számbaven- ni az ő óriási jelentőségét. Különösen ma, amikor az alantas rosszlelküség egyre dühösebb igyekezettel igyekszik a nagy reformátor alakját befeketíteni. Ezért ajánljuk oloasásra és terjesztésre a Harangszó különlenyomataként megjelent 96 oldalas, 2S képpel ékes könyvet, amely Jl nagy reformátor címmel foglalkozik Luther életével és mindenirányu óriási jelen tőségével. A könyv ára 40 fillér, amely bélyegben is beküldhető. 10, vagy több példány rendelésénél 10 % engedmény. Megrendeléseket elfogad a Harangszó kiadóhivatala. OLVASSUK A BIBLIÁT. Márk evangélioma. 5. Február 10. A mustármag. Márk 4. 30 — 34. Isten országa olyan csodálatos valóság, hogy nem lehet minden gazdagságát egy példázatban kifejezni. A mustármag példázata alkalmas arra. hogy kifejezze Isten országa gazdagságának legalább egy vonását. Milyen kicsi egy mustármag s milyen terebélyes fa lesz belőle. Isten országa kicsiny kezdettel indult, de egyre növekedik. Száz és ezer akadály ellenére egyre nő az Ur országa. Február 11. Viharban Márk. 4, 45—41. A tenger lehet viharos, hajónk táncolhat a vadult habokon, nincs okunk félni: velünk az Ur. S ha ő velünk, ki lehet ellenünk? „Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, ki reményed és erőd: Sión, soha se feledd el, ő megvívhat tengerekkel.“ Ezt a gyönyörű éneket tegye áldott tapasztalattá életünkben az Isten kegyelme. Február 12. Mennvlt ér egy lélek ? Márk. 5, 1—15. Az Ur Jézus egyetlen emberi lelket többre becsült, mint egy egész disznónyájat. Feláldoz egy egész kondát egy lélekért. Ez félelmetes, de vigasztaló is. Félelmetes, mert egyszerre szörnyű bűnnek érezzük azt a temérdek könnvel- mü'séget, amellyel vétkesen pusztítjuk, gyilkoljuk a lelkünket, azt a sok hűtlen árulást, amellyel sokszor hitvány dolgokért odaadjuk a lelkünket. De vigasztaló is, mert megmutatja a történet, hogy milyen drágák vagyunk az Ur szemében. Február 13. A gadarénusok. Márk 5, 16, 17. Milyen szomorú! Egy város, amely testületileg arra kéri Jézust, hogy távozzék el tőle. Kellemetlennek érezték a Krisztus jelenlétét. Nem akarták, hogy betegeiket meggyógyítsa, nyomorúságaikat leleplezze. Sokszor megismételjük mi is a gadarénusok bűnös példáját. Keres az Ur s mi elfutunk tőle, szembe jön velünk s mi elküldjük. Ne azt. mond: Távozz tőlem, Jézus, hanem ezt: Jövel, Uram, Jézus! Február 14. A meggyógyított kötelessége. Márk 5, 18—20. Sokszor láttuk már: az Ur Jézus azért gyakorol kegyelmet, hogy mások előtt bizonyságtevői legyünk az ő kegyelmének. Elsősorban a saját családunk előtt. Felénk is gyakran hangzik: „Eredj haza a tieidhez és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Ur.“ Tapasztaltad már az kegyelmét? Ne hallgass, hanem beszélj róla. Elsősorban azok előtt, akiket legközelebb helyezett hozzád az Isten. Február 15. A beteg asszony Márk. 5, 21—34. Ez az asszony sokat szenvedhetett. Tizenkét év óta beteg. Ez az asz- szony mindent megpróbált. Orvostól orvoshoz megy; sem időt, sem fáradságot, sem pénzt nem sajnál. Mégsem csügged. Hivő lélekkel végül is Jézushoz fordul. S Bem hiába. Jézusból akkor is, ma is erő fczármazott ki. Hogy nyomorúságod neked is van, az bizonyos. De van-e olyan hited, amelyre Jézus azt mondhatja: a te hited megtartott téged, eredj el békével? Február 16. Jairus leánya. Márk. 5,21 — 24; 35—43. A baj nem személyválogató: palotát, kunyhót egyformán meglátogat. Jairus zsinagóga-fő volt, mégis bekopogtattak hozzá a nem-szeretem napok. Jairus megalázta magát: Jézus lábaihoz esett. Sem tekintélye, sem tudománya, sem pénze nem használt. Csak a Krisztus segíthetett rajta. Te miben, kiben bizakodói? Bajodban kihez fordulsz elsősorban? KARCOLATOK. Csodálkozunk ! Páter Badalik domonkosrendi szerzetes január 27.-én ízléstelen és békebontó hitvitát rendezett a magyar rádióban. Jl sok bántó s botránkozfafó szavalás között, mellyel az ő egyháza egyedül apostoli voltát bizonyítani igyekezett, a legfelháboritöbb ez volt: két eset lehetséges-, vagy a római egyház az eredeti apostoli jellegű egyház s akkor semmi szükség a többi egyházra, vagy nem így van, de akkor Krisztus becsapta a római egyházat. Csodálkozunk ! Csodálkozunk ezen az istenkáromlás határán járó, kificamodott okoskodásu észjáráson. Csodálkozunk, hogy a furcsa nevű páter nem talál fontosabb tennivalót, mint sértegetni és egymás ellen uszítani békés magyar embereket. Csodálkozunk, hogy a római egyház elnézi, hogy papjai a szegény lelkeket az ige kenyere helyett ilyen parittyakövekkel etessék. Végül csodálkozunk, hogy a magyar rádió, amely a mienk is, nem tiltakozik a rádió közkincsével való ilyetén kisajátító visszaélés ellen. Terjesszük a „HARANGSZó“-t!
