Harangszó, 1936
1936-02-09 / 7. szám
2?. évfolyaftt. ÍÖ36. február í). Alapította: , KAPI BÉLA 1810-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luther-8zóvitsig. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan m«lléklet tanév alatt kéthetenként a KIS HARANG8ZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkazámla : 30.52b. REFORMÁ ?. szám. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Hiszem, hogy Isten teremtett engem minden teremtménnyel együtt. Nekem testet, lelket, szemet, fület és minden tagot, értelmet és minden érzéket adott és ezeket most is fenntartja. Ezenkívül ruhát, lábbelit, ételt, italt, házat, udvart, feleséget, gyermekeket, szántóföldet, barmot es mindenféle jót ád. Az első hitágazat lutheri magyalázata a kiskátéból. A Harang«zó ■zerkeaztö-kiadóhivatala: GYŐR a., Petőn tér 2. Előfizetési int.: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportot küldéssel lOVa-os kedvezmény. Amerikába egész évre I dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Bosszuállás. Máté 5:39. „Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is* K evés nehezebb dolog van ezen a világon, mint a sérelmeket eltűrni. Még az is nagy keserűség, ha akkor bántanak bennünket, mikor igazságtalanul bántalmazta- tunk. Pedig az emberek nem nagyon válogatósak az eszközökben, mikor a mások becsületén és lelkén tip— rúdnak. Éppen ezért a világ az Úr Jézus Krisztusnak ezt a tanítását is szereti az álmok országába utalni. Úgy gondolja, hogy gyönyörű elmélet, de olyan, amely a gyakorlatban nem valósítható meg. Annyi rosszakarat, annyi hántás és ezek nyomán annyi keserűség éri itt az embert, hogy nem csoda, ha néha ökölbe szorul és gyilkos ütésre lendül a kéz. Hányszor vagyunk úgy, hogy azok bántanak bennünket, akikkel mindig csak jót tettünk, akik csak szeretetet és jóindulatot kaptak tőlünk. S hányszor úgy, hogy azok törlik belénk a sáros lábukat, akiknek erre semmi erkölcsi joguk nincsen. Lehet-e hát azt követelni tölünk, hogy panasztalanu! és viszonzatlanul nyeljük le a sérelmeket és — pláne — szeretetet adjunk a gonoszságért? Pedig mégis Jézusnak van igaza, mikor arra int, hogy ne álljunk ellene a gonosznak. Azzal a bölcs önmérséklettel, amellyel a bántal- makra felelünk, tartozunk mindenekelőtt Istennek. Az ítélkezés és a bosszúállás jogát Isten magának tartotta fenn, amikor azt mondta, hogy Övé a bosszúállás. A bosszúállásra tényleg csak az az Isten jogosult, aki mindent tud és mindent lát. Lát engem, látja ellenségemet, látja a sérelmeket, képes tehát arra, amire mi sohasem lennénk képesek: teljes igazsággal és teljes elfogulatlansággal ítélkezni. Gyakorlati szempontból is igaza van Jézusnak. A bosszúállásnak megvan az a tulajdonsága, hogy végtelen. Egy olyan kör, amely mind sötétebb és mind félelmesebb. Gonosszal fizetek én a gonoszért s gonosszal fizetnek duplán az én gonoszságomért. Itt nincs megállás, csak folytonos fokozás van és a végén sötét sorstragédiák. És igaza van a mi szempontunkból is. Mert igaz ugyan, hogy a bosszúállásban, a jól elsütött tromfban rendesen van valami kéjes öröm, de ebben a harcban sebeket is kapunk és nemcsak osztogatunk. És ezek a sebek fájnak, véreznek, égnek, akárhogyan próbáljuk is bekötözni őket a bosszúállással. Üdvösségünk szempontjából pedig végzetes lehet ránk nézve, ha mi akarjuk a bosszúálló angyal szerepét betölteni. Van valami átkos, ősi ösztön bennünk arra, hogy kamatostul fizessünk a bántalmakért. Ki tudná elsorolni, azt a sok-sok sötét bűnt, azokat a jóvátehetetlen lépéseket, amelyek mind úgy álltak elő, hogy az emberek alaposan Két kép van előttem. Mindkettőn vihar van. Az egyiken kint, a másikon bent. Az egyiken tomboló szél tépi a ruhát és söpri, vágja a havat. Befútta már az utat is. Uttalan utón, néptelen vidéken egyedül harcol a viharral a diakonissza. A másikon bent van a vihar. Magányos, elhagyott öreg asszony harcol a halállal. Beesett szeme belemered az ürességbe, kezét tördeli. Magányos szobában egyedül harcol a lelki viharral a diakonissza. meg akartak fizetni ellenségeiknek. Jézus, a bölcsek bölcse jól tudta ezt s akkor is üdvösségünket munkálja, mikor azt a lehetetlennek látszó eljárást ajánlja, hogy inkább a másik orcánkat is fordítsuk affelé, aki arcul ütött már jobbról, semhogy a bosszúállástól túlíütve olyan bűnök terhét vegyük a vállainkra, amelyek alatt le kell roskadnunk egyszer és amelyeknek üdvösségünk lehet az ára. Nem igaz, hogy az ember kemény önfegyelmezéssel nem tud uralkodni magán. Az ösztön-élet állati élet. Amint el tudtunk jutni addig, hogy a tolvajon nem lopással akarunk bosszút állni, el kell jutnunk addig is, hogy Arra bízzuk a bosszúállást, Akit egyedül illet: Istenre. Senki sincs, akinek több oka volna a bosszúállásra, mint Istennek lett volna a bűnös világgal szemben. És Ö a világot mégsem bosszúállással, hanem szeretettel váltotta meg. Ennek a világnak pedig minden dicső háborújánál többet használt a gol- gothai kereszten mondott ez az egy szó: „Bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek“. vitéz Balogh Ernő. Egyedül? Dehogy! Vele van a Viharok Ura, aki egykor a Gene- záret taván csendet parancsolt az ágaskodó hullámoknak, aki az ő lelkének is békességet szerzett s akinek a szolgálatára szentelte egész életét. A kosarába Ő tesz bele a szegények számára alamizsnát, az éheseknek kenyeret, a mezíteleneknek ruhát, hogy az élet viharában hajótörött emberek szívében is legyen nagy csendesség. A szívébe is Ő ad szeretetet, a kezének gyöngédséget, az ajkára A viharok urának szolgálatában.
