Harangszó, 1936
1936-12-25 / 53. szám
i§36 december 25. HAftANGSZó 431. A MAGYAR GAZDA Vegyesek. A földmívelésügyi minisztérium az 1937. évi tavaszi és őszi vetés céljából kedvezményes áru fűmagot bocsát rendelkezésre a legeltetési társulatoknak. Az igénylést a vármegyék gazdasági felügyelőségeinél kell bejelenteni. — Tovább gyengül a tojás ára. — Olcsóbbodnak a zöldségfélék. — A búzazáloglevelek kamatszelvényeinek beváltásakor 1937. év január havára átszámítási kulcsként egy métermázsa búza fejében 17.90 aranypengőt kell alkalmazni. Terményárak. Budapesten. Búza: 18.75—19.50, rozs 16—16.15, takarmány- árpa 13.80—14.70, sörárpa 16.50—21, zab 16.80.—17.15, tengeri 9.30—9.50 pengő métei mázsánként. Állatárak Budapesten. Sertésárak. Uradalmi nehézsertés páronként, 340 kg-on felül 109—110, 340 kg-on alul 104—108, szedett, közép p-ként 220— 260 kg-ig 104—108, könnyű páronként, 180—220 kg-ig 98—102, silány páronként, 100—180 kg-ig 90—96, öreg, nehéz páronként, 300 kg-on felül 97—102, szedett, öreg 93—96, angol hússertés páronként 180—220 kg-ig 103—107, angol sonkasüldő páronként, 120—150 kg- ig 96—102 fillér élősúlykg-ként. — Vágómarhavásár. Tarka bika 44—70, magyar ökör 41—56, tarka 40—86, magyar tehén 42—66, tarka 41—76, magyar bivaly 36, növendékmarha 20—36 fillér élősúlykg-ként. Szerkesztői üzenetek P. I. Sajtoskál. Költeményét közölni fogjuk. — Olvasóinkat kérjük, hogy címváltozásukról, a régi címmel együtt azonnal értesítsék a kiadóhivatalt. — Helyszűke miatt több karácsonyi cikket ki kellett hagynunk. — N. N. Forduljon bizalommal a lelkészéhez. Az evangélikus lelkész nemcsak a szószék magasságából prédikál, hanem mindenben pásztora híveinek. — X. Az egyházat sohase tévessze össze az emberekkel. Az emberek gyarlók, bűnösök, ez egyház szent és örök, — a Krisztus teste! Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! HARANGSZÓ PERSELYE. A Harangszó terjesztésére a következő adományok folytak be: Szabó János Vönöck, Ambrus József Celldömölk, Hetyésy Lajos Mesterháza, Molnár Erzsébet Győr 10—10 fillér. — Baján Kálmán Somlószőllős 12 fillér. — Lada József, özv. Molnár Antalné Szombathely 17 fillér. — Szabó Linus Ujma lomsok, özv. Szalai Gáborné Bábony- megyer, Dámay Károlyné Pásztó, Mészáros Ferencné Sárvár, Németh Sándor Rábcakapi, Szabó Sámuelné Gérce, özv. Bodó Boldizsárné Rákoskeresztúr, Reményi Ede Rudabánya, Szabó Gyula Sopronbánfalva, Szolnoki Ferenc Sopron, Pór Ferencné Kiskunfélegyháza, özv. Vámossy Pálné Sashalom, Koncz István Szergény, özv. vitéz Szeles La- josné Rábaszentmihály, Mórotz Sándor Kemenesszentmártort, Bánfalvai Ignác Nagykanizsa, Fuchs Pál Sopron, Mód Jolán Nagysimonyi, Gerencsér József Árpás, Weisz Erzsébet Hegyeshalom 20—20 fillér. A magyar lótenyésztés mai helyzete. Irta: vitéz Pettkó Szandtner Tibor alezredes, a bábolnai ménes parancsnoka. Harmadik közlemény. Abd el Kader mondja: „Minden dolognak meg van a maga sziklaszirtje, melyen hajótörést szenved. A lónál e szirtet a túlságos nyugalom és a megkövéredés képezi, mi egyúttal betegségeinek kútforrása is.“ „A Sahara lovai“ című könyvben olvashatjuk: „Hegyen fel ne serkents, Hegyen le ne kergess, A lapályon ne kímélj, De otthon ám ne felejts el!“ Érdekes, hogy Nagymagyarország volt s most Szerbiához csatolt bukin-palánkai méncsikótelejjén, — ahol az egész ország területéről gyűjtötték össze a vásárolt egy éves méncsikókat — a mirigykor egész esztendőn át dühöngött és szedte áldozatait, mert a csikókat túlnagy mértékben kényeztették, széltői, hidegtől óvták. Csonkamagyat'ország ménc9ikótelepén, Puszíaszentkirályon a méncsikók télen-nyáron a szabadban élnek. Éjjel is nem istállóban, hanem inkább a kifutóban levő hóra, sárba feküsz- nek. Jól vannak etetve, sokat mozognak, nyáron hatalmas szikes legelőkön élnek és a csikótelep fennállása óta immár kilenc esztendeje mirigykor csak egy ízben fordult elő. Pedig ide is a csonka ország minden részéből vásárolt egy éves méncsikókat gyűjtik s volna alkalom a mirigykor behurcolására. Meggyőződésem, hogy itt csak a jó etetés melletti edzés védi meg a csikókat a járványoktól. A jó etetésre különösen fel kell hívnom lótenyésztő gazdáink figyelmét, mert sok gazdaságban, ahol a gazdasági ménes kancái jól tartatnak ugyan, a csikók megfelelő etetésére nem fordítanak kefiö gondot és mindent — a csikók növekedését, fejlődését is — az állami méntől várják. Sok igazat mond az a régi arabs közmondás: „Ha nem láttuk volna, hogy a lovakat lovak nemzik, azt mondottuk volna, az abrak nemzi őket.“ Az etetésről beszélvén, el keö mondanom, hogy a sok Bábolnát látogató külföldi majd mindegyikének feltűnik, hogy Magyarországon mennyi lezsarolt sovány ló látható. Ilyeneket kérdeznek: „Hogy engedheti ezt meg az állatvédő egyesület?“ vagy „Hogy tűrheti ezt a rendőrség s miért nem bünteti meg e sovány, agyonkínzott, agyonhajtott lovak gazdáit?" „Nálunk, külföldön, ez nem volna lehetséges“ stb. Sajnos, el kell ismernünk és be keü látnunk, hogy külföldön, de talán a keletet kivéve, sehol a világon ilyen sok sovány, csupacsont és bőr lovat látni nem lehet, mert főleg nyugaton, csak az tart lovat, aki azt becsülettel el is tudja tartani. Hazánkban is ideje volna már, hogy az államrendőrség az állatvédő egyesülettel karöltve végetvetne e szégyenletes állapotnak. Átért nem az általános szegénység az oka ennek, mivel látjuk, hogy sok igazán szegény, de rendes, tisztességes zsellér vagy fuvaros megfelelően el tudja tartani a lovát; — a hiba rendszerint a ló gazdájában van, ki ha kevesebb szesszel is beérné, bizonnyal maradna egy kis abrak és takarmány szegény nyomorult hűséges, odaadó munkatársának is. A másik igen fontos kérdés, a csikók legeltetésének kérdése és az ezzel kapcsolatos legelőkérdés. Ezt az olyan sokszor hangoztatott fontos kérdést megfelelően megoldani még senkinek sem sikerült. Vannak ugyan községek, — de felette csekély számmal, — ahol a szarvasmarhalegelö mellett, vagy azokkal együtt jut legelő a község csikóinak is. Elrettentő dolgokat láthat az ember, ha a községeket járja. Pl. Bonyhá- don — borjú módjára — szopós csikókat láttam kötéllel a jászolhoz kötve. Amíg be nem fogja — lehetőleg egy vagy másfél éves korában — mindig.csak áll szegény csikó, legfeljebb az itatáshoz engedik ki a kúthoz vagy a kocsi után kötve viszik ki a határba, amikor örömében ide-oda ugrálva hol a kerékbe, hol a lőcsbe, hol a tengelyvégbe vagy a kiálló nyújtóba veri s teszi tönkre lábait. De láttam évekkel ezelőtt egy ménesben — amely most már egyike a legjobban vezetett méneseknek — egy egész istállóra való egy éves csikót állandóan — éjjel-'nappal — he- ringek módjára szorosan egymás mellé kötve úgy, hogy a mozgásban és fekvésben teljesen tolva voltak. Mi lehet az iiyen módon nevelt és tartott csikó sorsa? Hogyan fejlődhessenek a puszták e szaladó és játszó csikói e tömlőzökben, bilincsekben? Ezekből csak puha, semmire sem használható ll-od, vagy 111-ad rangú lovakat várhatunk. Márpedig ma csak elsőrendű lovat nevelhetünk — hogy számításainkat megtalálhassuk. Régen az egész Európa bérkocsis lovait mi szállítottuk a másodrendű, kevésbbé sikerült — de akkor még az ősi legelőkön nevelt — kemény lovainkból. Ma csak nagy pénzt érő elsőrendű használati, katona vagy versenylovat vagy olcsó, selejt vágó lovat exportálhatunk. A cél tehát csakis az elsőrendű ló tenyésztése lehet, amelynek felnevelése azonban legelő nélkül meg nem oldható. De miért nehéz ma a legelő kérdése hazánkban? A legelőkre semmi gondot és ápolást nem fektettek, még a marhatrágyát sem seperték, kenték szét, a tövist, gazt, nem irtották, annak trágyázásáról sohasem gondoskodtak s így az egyre rosszabbodván, a gazdák, bérlők s bölcs községi tanácsok, azok legnagyobb részét feltörették s az állítólagos többtermeié« szolgálatéba álfftatták.
