Harangszó, 1936
1936-12-25 / 53. szám
193«. december 25. HARANGSZÓ 425 Pál apostoltól — Augusztinuszig, Augusztinusztól — Lutherig és Luthertől napjainkig milliók állnak seregbe és igy zengik a karácsonyi halleluját; .Nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene megtartatnunk, mint az Ur Jézus Krisztus!“ Csak ott van karácsony, ahol ez ma is bizonyossá lesz. Tudom, ezzel elveszik a karácsony költészete. Lepereg róla minden, ami földi, de előragyog az, ami mennyei, ami örök, ami megmarad, ha föld megindul és végrom1á«ba vész is. Miből áll a te karácsonyod?.. Ne akadj fenn a karácsony emberkézszőtte szépségén, azon ami veszendő és mu'andó benne. Életgazdagodást az ünnep csak akkor jelent számodra, h* Krisztusban Megtartódat, üdvösségedet megtalálva, előtted is bizonyossággá lesz, hogy nincsen senkiben másban üdvösség és megtartatás. Enélkíil hiába vonnád tűzbe karácsonyfák gyertyalángjaival a világ mind a négy táját, mert a lényeg ma is ez: halld meg, hidd el, mit hirdet az Istpn beszéde: Nmcs senkiben másban üdvösség mint az Ur Jézus Krisztusban . .. Ide várunk. Ebbe a hbvalló. karácsonyi seregbe Míg itt nem állsz, addig c^ak rombolod a legszebb nat végtelennek tűnik itt, a halál tornácában. Egy néma fohász talán öntudatlanul hagyja el ajkukat, hogy haza- szállion kis falujuk karácsonyfás templomába, a felfeszített Krisztus zsámolyához! ... Aztán... egy tompa dördülés..., sikolt, búg a havas levegő és a fehér hómezőn magyar vér piros rózsái nyílnak. Átlőtt szívére egy drága fehér levelet szorított a kis hadnagy úr. Csendes papi házban most érkezett meg az angyal... Mosolygós gyermekarcok áhítatos, nagy örömmel csüngnek a ragyogó fán. Puha kacsók kacagva ..., nevetve kapkodnák már az angyalka fényes ajándékait, de az anya szelíd kézzel imára kulcsolja az apró kezeket... Száll az ima, messze ..., pirosvirágos fehér hómezőkre. Félve rebben a szó: Úgy legyen!... Aztán... az anya hangtalan, néma zokogással borul férje fekete taláros vállaira. A pap ajkán hittel csendül az ének: Jövel, Uram, várva várunk, Szent békéddel szállj meg nálunk; Mimagunkra ne hagyj többé, Maradj velünk mindörökké! A fehér éjszakában halkan hull a hó puha, fényes palástja!... ünnepet, pusztulásba viszed a karácsonyt. Mi pedig meghajtjuk térdünk: Uram, te vagy a Megtartó. . te vagv az üdvösség! ... Ez a mi karácsonyunk 1 r Ezrek ajkán egy szívvel Zendü'jön az ének! Mondjunk holát egy hittel A m?nnv Istenének! Oh világ, Szent Fiát Ad*a Isten néked. Hogy nyerj üdvösséget/“ Ámen. Nagy Miklós. Kérő kezek. Az ember mindig rendkívül sokat tevékenykedett a maga üdvössége érdeKönyörülj Uram! kében. Megható és sokszor megdöbbentő, mi-mindent tett az ember azért, hogy magához hajlítsa Istent, vagy eljusson Hozzá. Ezért épített bábeli tornyot, ezért áldozott állatcsordákat, azért korbácsolta magát félholtra, ezért volt hajlandó még gyermek-áldozat ra is. S minden hiába volt. Míg az ember mindenáron azon volt, hogy maga se gítsen magán, addig az emberiség legjobbjai Pál apostoltól Lutherig csak a teljes csődbe tudtak eljutni. „Oh én nyomorult ember, kicsoda szabadit meg...? A gödörbe zuhant ember hogyan is tudna segíteni magán?! Hogyan tudna rajta segíteni a társa is, aki vele együtt zuhant a gödörbe. A segedelem csak felülről jöhet. Nem belülről, nem jobbról, nem balról, hanem felülről. Ez a karácsony lényege is. Minden érdemünk és hozzájárulásunk nélkül felülről lenyúlt az Isten. Szabad irgalomból. Mert így akarta. Nézd meg a mai képet. Két kéz, amely esdve kér a magasból. Két üres kéz, amely felülről vár. Két alázatos kéz, amely hajlandó elfogadni, amit csak Isten adhat. Kérni, várni, elfogadni: ez minden, amit tehetünk! DICSŐSÉG ISTENNEK! Dicsőség Istennek I Súlyosabb szót ki tudsz-e mondani ? Mint kózápor, mint jégverés hull vissza rád! Mint puszta vád. Rablómosolygás, bitangi hódolat, Földig görbe bók ez, — összeesküvőké, És cselszövőké. Mert nem kívánsz te dicsőséget adni. A te vágyad csak dicsőséget kapni I Világitón — mint naptüzött tető — Vagv reitve — mint bujócskdló patak — Benned viharzanak Egy hang el nem haló ütemjei, Szíved zajával hallod zengeni: Dicsőség I Dicsőség 11 Ezért a hajsza, láz, törődés. Ezért a sápadás, tűnődés. Ezért cserződsz bírókhoz, edzed öklöd. A lelkiismeret megdobbanását Ezért öldöklőd. Ez ped ő rugód s acélozó célod. A titkos Minden! Kész vagy pörölni érte, elvitatni. Kész vagy kenyérlágy, gyenge lenni. Tornázni hősként, avagy szenvelegni. Minden szirmot kinyitni pőrén, Vagy idegen levéllel eltakarni A hegeket lelked üszögös bőrén. Ha kell, pogányok közt hetvenkedel, Kik Krisztusnak hadat izennek. Ha kell, hát összeroskadsz s ájtatosan ejted: Dicsőség Istennek! De mindezt csak magadért, névért. Hírért, koszorúért, babérért, Ha csak levelnyi — Ezért halni és ezért élni, Ezt dobogni és ezt zenélni: Dicsőség I Dicsőség II Dicsőség Istennek! Súlyosabb szót ki tudsz-e mondani? Mint kőzápor, mint jégeső hull vissza rád! Mint puszta vád. Mikor tudod majd egyszer úgy lehelni, Hogy mint pacsirta fellebegjen, Utat hasítva fellegekben S visszahullva kőzáporként, jégverésként Meg ne verjen ? I Mikor tudod már egyszer visszaadni, Amit bitangolsz Tőle: dicsőségét, — Hogy meglásd koldus-sorsod ürességét?! Mikor lesz ajkadon magasztalás, Öt illető meghódolás, Angyalok nyelvén zengő ének, Dala pásztorok félelmének, És örömének: Dicsőség Istennek?! Solt László.
