Harangszó, 1936
1936-12-20 / 52. szám
21. évfolyaftí. 1936. december 20. 52. szám. Alapította: KAPIBÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan m.lló.'al tanév alatt kéthatanként a KIS HARiNQSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla 30.596. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Az újjászületésnek fürdője és a .Szentlélek megújítása által, melyet kitöltött reánk bőséggel a mi Üdvözítőnk, a Jézus Krisztus áltál. A keresztség lutheri magyarázata a kiskátéból A Harangsző szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petófi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér A süketek hallanak. Máté ev. XI. „És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak: a süketek hallanak... R ettenetesen elátkozott élet lehet, süketen járni a világban! ... Még most is érzem, hogy kisdiák koromban mennyire a szívemre csapott az a látvány, amikor a soproni süketnéma intézet egyenruhás csapata olyan ijesztő csendben vonult el mellettem Megérti az ember Beethovent, a világhírű zeneköltőt, aki élete végén megsüketült és ezt írta naplójába: „Mikor megtudtam, hogy minden hiába, elvesztem a hallásomat, kicsibe múlt, hogy önkezemmel nem vetettem véget életemnek!“ Képzeljük csak el, micsoda fájdalom nyilalnék bele a szívünkbe, ha a süketség démona mindörökre bekötné fülünket! ... Szólna hozzánk az édesanyánk, de mi nem éitenők a beszédét. Mosolygó arccal ürömüzenetet hoznának, de a mi egész világunk csendességbe temetkeznék. Szerető szívek köszöntenének, de mi semmit sem értenénk örvendező szavuk csengéséből. Megmentő szó kiáltana utánunk, de hiába, a következő pillanatban eltemetne bennünket a veszedelem. A gyermekünk ri- mánkodnék csak egy pohár vizén és mi nem segítenénk rajta, mert nem értenők beszédét... Oh, de elátkozott világ lenne, jaj de megátkozott élet lenne, ha süket füllel kellene járni az örök csendnek néma birodalmában! Mikor így beleképzeljük magunkat a süketség nyomorúságába, milyen megkönnyebbülten sóhajtunk fel: „Uram, köszönöm néked, hogy rajtam kegyelmesen könyörültél! Jézus meg így igazolja magát Keresztelő János tanítványai előtt: „Menjetek el és jelentsétek Jánosnak: a süketek hallanak! Amerre én járok, ott a süket fülek meggyógyulnak, aki közelembe érkezik, annak néma világán megtörik az átok, aki elfogad engem, az új világba érkezik el, ahol új éneket, égi üzenetet, angyali szót, atyai tanítást hall és megérti a beszédet, melynek nincsen szava, mégis mindennél hangosabban szól. Jelentsétek: a süketek hallanak! De hát akkor nekünk nem szói ez az Ige!? ... Ha a halláshoz csak ép fül kellene, akkor nálunk talán tényleg minden rendben volna. Oh, de értsétek meg, hogy az igazi halláshoz első sorban is nemes szív és jó lélek kell! Istenem, miért nem hallja meg a szegény ember, hogy a csiliáros termekben is hányszor ott dörömböl a bánat, a gyász, a szomorúság? ... Míg irigykedve gondolunk a gazdagokra, miért nem halljuk meg azt a sóhajt, mely elveri az álmot a selyemágyban virrasztó nagy úr szeméről? ... Istenem, miért nem hallja meg a vigadozó, hogy a muzsikaszón keresztülver és keresztülkong milliók panasza, nyomorúsága és bánata? . .. Miért nem hallja meg a gazdag, míg gyöngyöző poharát víg cimborák társaságában magasra emeli, miért nem hallja meg, hogy talán egészen közelről, a kastély kapujából ziháló mellű halálra ítéltek sóhajtanak morzsákért, melyek hullanak a gazdag asztaláról?... Miért?... Miért... Talán nincsen jó fülünk . . . Más hiányzik! A szív körül van baj! Tolsztoj gróf átmulatott éjszaka után egy párisi nyomortanyán, éhenhalt gyermek és a halálba menekült édesanya holtteste mellett esküdött meg, hogy élete, vagyona ezután a szegényeké .. . Pedig a nyomortanya egészen csendes volt, csak a néma csend beszélt a szívekhez. Istenem, miért nem hallja meg a tékozló fiú, hogy az édesapja éjjel-nappal utána sóhajtozik és haza várja? Miért nem hallja meg ez a világ, hogy Isten szerelme sírva keresi, hogy megtartsa? Miért? ... Miért? ... Mert van füle, de nincs szíve! „Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, hogy a süketek hallanak! Jelentsétek, hogy a Krisztus követői meghallják a hangtalan beszédet is, megértik a könnyek csendes panaszát, a gyermekszemek könyörgését, a gondredős arcok vádolását. Jelentsétek, hogy a Krisztus világában testvéri szívek boldogan adják tovább egymás örömét és bánatát, jelentsétek, hogy mellettem a süketek hallanak, nem a fülükkel, a szívükkel! Kérdezzük csak meg, hogy ez a mi világunk igazán a Krisztus világa ... ahol a süketek hallanak? ... „Jer azért, Uram, jer közelembe, Ruhád szélet kezem hadd illesse! Jer drága vendég, Veled tér be hozzám a békesség!" Ámen. Nagy Miklós. Birodalmamat nem földi emberbe vetem, nem is önmagamba, — erőmbe, ügyességembe, javaimba, kegyességembe. Én bizodalmamat az egy igaz Istenbe vetem. Luther.
