Harangszó, 1936
1936-12-13 / 51. szám
410. HARANG82Ö 1936 decöiubfeí 13. az egész intézmény minden betegje és alkalmazottja, az intézet jelenlegi vezetőjétől a kolóniák vándormunkásáig napról-napra ugyanazt a fekete-barna rozskenyeret eszi. Már ebben a kenyérközösségben is van valami megragadó csodálatos vonás. Van azonban csodálkozni valónk nemcsak az intézet hatalmas arányait feltüntető külső berendezéseken és épületeken, hanem még sokkal több az igazi munkán, a bétheli betegek testi és lelki gondozásán. Az e célt szolgáló épületek közül egyszerre csak egy virágerdővel körülvett hatalmas ház folyosóján vagyunk. Ennek az épületnek, mint az élet tengeréből kiemelkedő kis szigetnek Pathmosz a neve és kb. 100 leggyengébb, legbetegebb, legszerencsétlenebb gyermekgondozó helye. Amikor ezt vezetőnktől megtudjuk, összeszorul szívünk arra a gondolatra, hogy ebbe a házba 100 család temette el reménységét és boldogságát; már előre mély részvét ébred szívünkben a ház szerencsétlen kis lakói iránt és el vagyunk készülve arra, hogy itt minden szobában könnyes szemek, hangos sírás és koravén, beteg gyermekarcok fogadnak ben- niiket. De a mi igazi csodálkozásunk akkor kezdődik, amikor az előre elképzelt és sötét színekkel magunk elé festett gyermekkórház helyett egy hangos, vidám és kacagó társaságot találunk a házban. Kedves és felejthetetlen látvány volt, amint a gyermekek az árnyékos virágos udvaron körben állva kiabálás és nevetgélés között játszadoznak egymással vagy a nővérekkel, a ház angyali lelkű diakonisszáival. Aki csak teheti, az az udvaron, a szabadban van; az ágyban az egész épületben alig találunk 2—3 beteget, ezek mellett pedig minden szobában ott van a folgalkoztató és ápoló diakonissza. Igazán nem tudjuk, mit csudáljuk inkább, a betegek és nővérek közt kifejlődött kedves viszonyt-e, vagy azt az angyali türelmet-e. amelyet az itteni munka a diakonisszától megkövetel, vagy azt a szeretetet-e, amely minden szemből, minden arcról lesugár- zik. Vagy csodálkozzunk-e magán a házon, amely olyan, mint egy két emeletes virágcsokor; mindenütt virág, mindenütt a legragyogóbb tisztaság. Mindez any- nyira meragadja lelkünket, hogy magáról a gyermekek betegségéről eltereli nemcsak a látogatók, hanem maguknak a gyermekeknek figyelmét is. Vezetőnk felvilágosítása szerint ez az épület a diakonisszák valóságos próbaállomása; aki itt megállja helyét, innen mehet bármelyik épületbe, az levizsgázott a keresztyéni türelemből és a krisztusi szeretettől. Mert a legcsodálatosabb ebben a házban mégis csak a szerencsétleneknek. a betegeknek. Jézus kicsinyeinek szolgáló önfeláldozó krisztusi szeretet. (Folytatjuk.) A misszió köréből A lipcsei misszió 86 oldalas évkönyvet adott ki, amely nemcsak a most ünnepelt 100 éves jubileumról, hanem az elmúlt év missziói munkájáról is beszámolót ad. — A lipcsei misszió munkásai az elmúlt évben 593 pogányt kereszteltek meg. — A most ülésező zsinat törvényileg teszi kötelezővé a gyülekezetekben a missziói munkát. Éneddel beszélgetek/) Lelkünk olyan, mint az a ház, melynek földszintje alatt pince terül el. A földszint az ébertudat. Benne az foglal helyet, amivel tudomásom bármikor rendelkezik, amiről mindenkor beszélhetek és számot adhatok. De életemben a döntő szerepet nem a tudat, hanem a tudatalatti, a pince játssza. Benne az rejlik, amit „elfelejtettem“. *** Feledés nincs. Azt, ami a szívünk táblájára van felírva, soha semmiféle szivacs nem törli le. Ez a tudatalatti nagy és borzalmas csodája. Véleményem szerint itt a modern bizonyítéka annak, hogy van örökélet. Mi értelme lenne ennek a könyörtelen könyvelésnek, ha — mint a szabadgondolkodók vélik — a halál mindennek véget vutne? Nem úgy van-e inkább, hogy az utolsó órában, az utolsó másodpercek alatt az örökkévalóság fénykévéje hull rá a lélek pincehelyiségére és így lesznek rejtett dolgaink nyilvánvalókká mikor, amikor érzékeink már elhomályosodtak? Az örökkévaló ítélő szeme előtt valódi lényünk teljes világosságban jelenik meg. ❖ * * Az ember ha beszél, valóban nagy kúrán megy át. Állítom, hogy ha az ember jó! kibeszéli magát, époly egészséges dolgot cselekszik, mint amikor fiir- dökúrát vesz. Vannak szívfájdalmak, melyeket nem lehet szénsavas fiirdőzkel gyógyítani. Ellenben, ha valaki páciense szóáradatát türelmesen végighallgatja, olyan jót tesz vele, amilyenhez fogható kevés akad. Ha embertársad szeretetszolgálatra kér. nem mindig kíván kenyeret tőled. Sokkal nagyobb szolgálatot teljesítesz, ha drága idődből áldozol számára egy keveset. De a legnagyobbat akkor cselekszed, ha magadtól eltekintesz, a sok okos gondolatot, mellyel énlelkűséged csakhamar előhozakodik, visszaszorítod s türelmesen hallgatsz. A csöndes, odaadó, egészen a másikra irányuló, áhítatos hallgatás és figyelés nagyon nehéz feladat. Talán tégy próbát és hallgasd végig egyszer csöndben, figyelemmel élettársadat, vagy bárki mást. * * ••!: Néhány évvel ezelőtt egy férfi keresett fel és így szólt: ,,A feleségem egészen megváltozott. Amikor elvettem, más volt. Leánykorában egészen másnak ismertem. Kedélye vidám volt s elpusztíthatatlan egészség áradt belőle. M i pedig ideges, beteg és semmiben sem leli örömét“. Kerestem e változás okát Tényleg úgy volt, emberem viruló leányt, dolgos nőt vett feleségül, akinek az volt a legfőbb törekvése, hogy férjét szeresse és érte éljen. A nőnek azonban sokkal nehezebb az értékérzetét egyensúlyban tartani, mint a férfinak. A férfinak hivatása, és életmunkája van. Tevékenysége kézzelfogható eredményekkel jár, míg a nő fáradozásának a gyümölcsei újra meg újra megsemmisülnek. Az étéi, melyet főzött, félóra alatt eltűnik. *) Szemelvények Ernst zur Nleden könyvéből Fordította dr. Vető Lajos szolnoki lelkész. A rendkívül érdekes, csinos könyv ára kötve 2 80 peng*. Megrendelhető: Scholtz Testvérek Budapest, IX. Ferenc körút 19-21. Amit ma ragyogóvá tett, holnap ismét tisztátalan lesz. A nő lelki helyzete emiatt igen nehéz. A szóbanfotgó férfi ezzel nem volt tisztában. Sohasem vette észre, hogy felesége a lakást szépen kitakarította. A mezőről hozott virágcsokrot tekintetre se méltatta. Magátólérte- tödőnek tartotta, hogy felesége a konyhában megfeszített erővel fáradozik. Semmibe se vette, hogy felesége egész szívét s egész szerelmét neki ajándékozza. De ha az étel még nem volt kész, amikor hazaérkezett, az asztalt verte és szitkozódott. Ahelyett, hogy ápolta volna, igy sebezte felesége értékérzetét. Az asszony öröme ennek következtében elszállt s munkakedve megszűnt. S mindennek oka a férj volt, aki felesége értékérzetét nem ápolta. *** Hihetetlenül hangzik, de a vallásosság is lehet énlelkű (= önzö).ÉnIelkűségüket sokan éppen a vallás terén igyekeznek kiélni. A hitet életbiztosításnak tekintik. Szerintük a jó Istennek nincs más dolga, minthogy a jólétünkről, gondtalan megélhetésünkről s ha végre meg kell halnunk, üdvösségünkről gondoskodjék. Ha pedig ez a „vallás“ nevű biztosító intézet nem működik kifogástalanul, nevezetesen úgy, ahogy elképzelték, Istenre is megharagszanak, meggyűlölik Öt s kiábrándulnak belőle. Állítom, hogy az istentelenség nagymérvű terjedésének éppen az a tévelygés az oka, mely a vallásosságot az énlelkűség kielégítésére akarja felhasználni. Pedig a vallásosságnak éppen az a célja, hogy énlelkűségünket megsemmisítse. Ez a célja Isten egy egész életen át tartó nevelőmunkájának, a bennünket sújtó megpróbáltatásoknak, megleckéz- tetéseknek is. Isten Olyan tárgyilagos emberekké akar bennünket formálni, akik hajlandók érte kockázatot is vállalni. A szentírás senkit sem biztosít a felől, hogy életét biztonságban fogja végig vándorolni. Istennek végeredményben semmi érdeke sem fűződik ahhoz, hogy jól megy-e a sorsunk, vagy sem. Öt kizárólag az érdekli, eleget teszünk-e a megbízatásunknak. Erőt és minden veszedelem ellen segítséget csak addig nyújt, míg megbízatásunkat el nem végeztük ... Vérteskethely. Komárom megye délnyugati sarkában, Kisbér mellett, lankás dombvidéken terül el Vérteskethely község, melynek 215 lelket számláló kis evangélikus leánygyülekezetei, nov. 22.-én nagy ünnepet ült. E napon szentelte fel jórészt alapfalaiban is megújított, toronnyal ellátott, újonnan berendezett templomát D. Kovács Sándor püspök. Régi vágya volt már a kis gyülekezetnek, hogy az elnyomatás idejére emlékeztető, torony nélkül való építkezés nyomait eltüntesse s bár a XVIII. század végén épített imaházát a XIX. század közepén megnagyobbította, de tornyot építeni nem tudott. Közben elavult az imaház tetőszerkezete is. A 90-es években Csányi Lajos lelkes tanítója indítja meg az építkezésre való előkészületeket. Az egyházmegyének akkori jegvzője, Payr Sándor pusztává-
