Harangszó, 1936
1936-12-13 / 51. szám
1S3* december 13. HAÍtANQSZÓ 411. mi lelkész hívja fel a környező gyülekezetek figyelmét a kis leányegyház gondjaira: „A fejérkomáromi egyházmegyének csak egy leánya van, ne hagyjuk magára, segítsük“. És megindultak a környező gyülekezetekből a kővel, téglával megrakott szekerek, hogy az építkezéshez szükséges, anyagot összehordják. Lelkes presbiterek, hűséges egyháztagok alapítványokkal, végrendeletileg hagyott nagyobb adományokkal igyekeztek az egyházat közelebb hozni kitűzött céljához. Pöntör István és Varjú Elek tanítók alatt már-már összegyűjti a gyülekezet az építkezéshez szükséges összeget, midőn az időközben kilobbant világégésben — annyi nagy és szent értékkel együtt — megsemmisül a gyülekezet 6000 aranykorona templomalapja is. a nőegyletnek, a templom belső berendezésére fillérenként ösz- szegyüjtött 10CO aranypengőjével együtt. De amit az Úr elvett egyfelől, azt visszaadta másutt. A gyülekezőt vezetésére vitéz Szijj Gyulát állította. kinek hevülö lelkét megragadta a hívek templom és torony utáni vágyakozása. E tántoríthatatlan hitű, gyakorlati kérdések iránt fogékony, intézkedéseiben határozott és kitartó tanító megindítja az országos gyűjtést s fáradhatatlanul írogatja segélykérő leveleit még tengeren túlra is. Ernyedetlen tevékenysége pár év alatt összehozta az építkezéshez hozzávetőlegesen szükséges összeget. Az építkezés elöl azonban más állásra, majd rövidesen hét esztendeig tartó, de mindvégig türelemmel viselt be- , tegségének kereszthordozására hívta el az Ür. Még látta a kivitelre keirülö tervet s meghatottan testálta a gyülekezetre 1 kát. hold földjét, de örömiinnepét már meg nem érhette. Másfél évvel ezelőtt nagy részvét mellett kísértük utolsó útjára Ba- konyszentlászlón. A templom építését az egyház mostani tanítója, Laász János vezette, az ő tervei szerint készült a szószék, az oltár s a templom belső berendezése. Mély meghatódottsággal adta át az egyház a soproni ősi líceum diákjainak gyámirutézeti adományát, a díszes oltári bibliát, valamint a Pöntör Béláné vezetése alatt álló nőegyelt arannyal hímzett, bíbor- bársony oltár- és szószékterítöjét, oltári szőnyegét, s a Selmeczy-család oltári gyertyatartóit. A kőből épült templom elkészült, hogy hívogasson és alkalmat adjon a lelkek templomának megépítésére. Vajha e szent munkában is olyan áldásról számolhatnánk be, mint aminövel megáldott az Úr a templom felépítésében. Mint örvendetes jelenségre mutathatunk rá végül arra, hogy D. Kovács Sándor püspök csak a fejérkomáromi egyházmegyében ez évben már az ötödik templomszentelést végezte. Az esztergomi imaház után a dorogi, a bicskei, a nagyvelegi s most a vérteskethelyi templomot szentelte fel. Még a folyó évben lerakják a bánhidal ev. templom alapját! Evangélikus Sioii! Az Úrban csak előre! HniiilihiiitiiiiiiiilliiiiiiiiiiuitltiiiiiilliiiiiilliiiiiilhiitiiflitiiiiinmiilliiiHtlItiiiiii Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! yiiiiy|iuiipiii||;iiiiii|||iiiiU!lHiil||U>iil||liini|PKilili<iil|||iiiiU|liui||Diiiii| Magyar ádvent. Szoktunk beszélni magyar ádventról. Szükséges is, hogy ne csak az egyes keresztyén léleknek, hanem a nemzet együttesének is legyen ádventi reménysége. Csak az a kérdés, hogy mit értün.c alatta. Mikor a magyar ádventról beszélünk, akkor rendszerint a revíziós reménységekre gondolunk. Arra, hogy egyszer visszakapjuk Nagymagyarorszá- got. Szabad és kell ebben reménykednünk. Amit Isten teremtő keze egybeszerkesztett, azt ember szét nem választhatja. De azzal legyünk tisztában, hogy ha a revízió olyan lelkiállapotban találna bennünket, mint amilyennel éppen el- prédáltuk annak idején hazánkat, — az vajmi keveset érne. Először a lélek revíziójának kell végbemenni a magyar földön. Ez az első, —minden egyébnek a feltétele. Az igazi magyar ádvent ez: várni és befogadni azt, „akinek szórólapát van az ö kezében és megtisztítja az ö szérűjét és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.“ Két tévedés. Tévedés, hogy Sztranyavszky akárkitől is bocsánatot kért. Némely újság ugyanis így írta. Nem igaz. Bocsánatot annak kell kérnie, aki valami rosszat tett. Sztranyavszky semmi rosszat nem tett. Csak azt tette, ami nemcsak joga, de kötelessége is volt. Ezért pedig nem jár bocsánatkérés. Sztranyavszky, álláspontja teljes fenntartása mellett csak annyit jelentett ki, hogy szavait súlyo san félreértették, vagy félremagyarázták azok, akik bántó szándékot olvastak ki belőle. Egyébként örülünk annak, hogy az ügy befejeződött s úgy fejeződött be, ahogy befejeződött. Tévedés az is, hogy ezzel maga a reverzális-ügy is elintézést nyert. Ez a tengernyi visszaélésre és örökös felekezeti súrlódásra alkalmas kérdés meg volt Sztranyvszky felszólalása előtt is és megmaradt a vita formaszerinti lezá rása után is. Azt kell mondanunk: bár csak kerülhetett volna sor a tárgyi bizonyítékokra. Mi ezt vártuk. Hogy szenvedélyes viták helyett magyaros egyenességgel szemébe néznek a kérdésnek. Míg ez meg nem történik, addig a reverzális-kérdés nyílt seb marad, amelyik újra meg újra megbolygatja ismét a felekezeti békességet. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Talán nem leszek nagyon alka'- matlan, ha soraimmal felkeresem. Régi olvasója vagyok a Harangszónak, hiszen ahogy nőttem, ott volt mellettem, veSem, anyám csókjával és apám jószavával együtt. Jó nevelő volt ez a három s hogy talán nem érték el mindenben, amit szerettek volna, — n:,m az ő jóigyekezetükön múlt. Jó volt otthon a sok szeretetbtn, szépek voltak a kedves, napos Harangszós vasárnapok és a szépszavas meleg esték. Persze most is jó. Szeretem nagyon a hivatásomat, ezt a jó, kemény csendőrszolgálatot, mert erős lélek és etgész férfi kell hozzá. Van benne mély. erős hit, mint a szántásvetésben. Hit az igaz győzelmében, hit ebben a könnyekig balsor- sos drága magyar fajtában. Hit abban. hogy a jó erősebb a rossznál. Csak az a hiba, hogy nem protestáns faluba köt a szolgálat. Nincs az otthoni vasárnapok templomos hangulata. A rádió segít csak valamit, — többet a Harangszó. Aztán az nagyon jó, mikor évente egyszer- kétszer — szabadságon — elmegyek otthon a régi padba, a szószékkel szemben. Ma ádvent eleje van. Nemsokára karácsony. Reggelre már kis hó is esett. Szép tiszta a levegő, jó hószagú a határ. Ilyenkor szépen hallik otthon a harang. — Nemrég jöttem szolgálatból és valahogy úgy megkívántam írni ezeket. Ne haragudjon érte szerkesztő úr. Mély tisztelettel maradok szerkesztő úrnak Perkáta, 1936 nov. 29. készséges hive: Szabó Dénes csendőr. Ö /ön ! Nem te méssz érte és nem te hozod el Öt, hiszen elérhetetlenül magasan és messze van tőled. Kincseiddel és minden vesződséges igyekezettel sem érhetsz fel hozzá. Nem édes atyámfia! Ö jön te- hozzád. A király és koldus találkozója ez! Luther. A vérieakelhelyl templom.
