Harangszó, 1936
1936-12-13 / 51. szám
408 ÜARANtiSZÖ 1§36 december 18. Miről Ismerhetők meg Isten gyermekei? Irta : Malmivaara Vilmos. Fordította: Sztehlo Gábor. 3 Az Atya akarata. Vájjon az Ur nem példaként áll-e előttünk, hogy nyomdokait kövessük? (1. Pét. 2, 21 ) Nem mondotta-e a tanítványoknak : „Ahol én vagyok, ti is ott legyetek“ ? (Ján. 14, 3.) Ha Ő nem kiáltotta ki magát Isten fiának, hanem Isten bizonyságtételére hagyta és azt alázatosan várta, akkor nékünk keresztyéneknek még kevesebb jogunk van ahhoz, hogy a világ vásárara vigyük elrejtett kincsünket. Még jobban megértjük ezt, ha a dolog lényegére tekintünk. Min alapszik a mi fiuságunk? Az apostol azt mondja: „Isten eleve elhatározta, hogy minket a n aga fiaivá fogad a Jézus Krisztus által az Ö akaratjának jókedve szerint.“ (Ef. 1, 5, 6.) Tehát Istennek a Krisztusban megjelent sze- retetén alapszik a mi tiuságunk. Ugyanaz tehát a sorrend itt is, mint a természeiben. Az újszülött gyermek sem ismeri édesatyját, de annál jobban ismeri őt édesapja, aki szeretettel gondozza. Mikor a gyermek felnő és észreveszi ezt a szeretetet, akkor tudja csak meg, kicsoda az ő atyja és kezdi őt közelebbről megismerni. De csak addig lehet gyermeknek nevezni, ameddig az édesapja szeretetével körülveszi. Ha az atya szive elhidegül, nem szereti őt többé, mi haszna van gyermeki jogaiból ? Tehát, hogy az ember Isten gyermekévé legyen, az teljesen az Atyának szereteté- től függ. Az elrejtett fiúság. Hogy ez mi módon történik meg, az rejtve van a gvermek előtt. Ahogyan a gyermek nem tud a születéséről, úgy a kegyelem gyermeke sem tud a Lélek által való újjászületéséről, mert Isten nagy hiányérzet alá rejti ujjászülő kegyelmét. Ha nem vagyunk újjászületettek, nem ismerjük lelkiállapotunkat. Sok jót képzelünk magunkról, de igazi élő önismeretünk kevés, vagy teljesen hiányzik. Azt gondoljuk mindegyre, hogy értjük Isten igéjét, szeretjük Istent és az Ö kegyelmét elfogadjuk, tőlünk telhetöleg cselekesszük Isten akaratát stb. Amikor pedig a Szentlélek az Ige által ujjáteremt minket, akkor megnyílik szemünk, észrevesszük, hogy lelkileg annyira vakok voltunk, hogy még az Ur igéjét is meghamisítottuk. Akkor latjuk Csak igazán, hogy az Ur kegyelme elől menekülünk, hogy lelkileg halottak vagyunk, elveszettek, hitetlenségünk miatt elitéltek stb. Az ilyen önismerés alapján az ember valóban nem meri magát újjászületettnek, Isten gyermekének tartani, hanem egyre csak könyörög azért a kegyelemért, hogy azzá legyen. Aki így könyörög, az már új életben jár, annak ellenére, hogy szeme nem látja. Mert az újjászületettek élete el van rejtve a Krisztussal Istenben. Az Ur arra vezeti rá az embert és arra tanítja, hogy önmagának és mindennek, ami csak körülötte van, meghaljon és újra meg ujia új életet nyerjen a Krisztusban Ekkor veheti csak ész<e az ember az Atyának határtalan szeretetét. Azonban minél világosabban látja azt, annál inkább szégyenli hitványságát. Összehasonlítja ürességét, engedetlenségét, ezzel a fáradhatatlan szeretettel és mind mélyebbre vágódik lelkében az a gondolat: hogyan lehetséges az, hogy Isten ilyen semmire- kelőt szeret ? Ezt sohasem fogja az ember teljesen megérteni, mert itt csak rész szerint való az ismeret. Az új élet teljesen a hitnek a dolga. És éppen a Krisztusban kijelentett szeretete által támaszt Isten bennünk hitet. (Folytatjuk). Mikulás-hóbort. Igen! Mikuíás-hóbort! Csak ennek lehet nevezni! Külföldről behozott félig pogány, félig keresztyénnek-1 átsző szokás, amely kezd egyre jobban elha- rapódzani. Ezelőtt csak nagyobb városokban, u. n. előkelőbb körökben volt divatban, ma már belopja magát a falu zártabbkörü világába is és leki veszedelmeket hord magával. A Mikulás-hóbort veszélyezteti karácsony szépségét a gyermekek lelki világában. A gyermek aján- déksóvárgö lelke önkéntelenül is, de elkerülhetetlen lélektani következetességgel a jóságos Mikulást, aki é p ú g y ajándékokat hoz, mint a Jézuska, egy nevezőre hozza a maga kis lelkében és a titokzatos csodatévő, mindenható és gazdag istenséggel állítja párhuzamba, majd azonosítja vele. Hogy ez a gyakorlatban mennyire megdöbbentő, tapasztaltam saját, négyéves kislányomon, aki, mivel a Jézuskának szokott leveleket írni és a napokban a Miku!ás- szinektől ordító kirakatoktól nem lehetett távoltartani, a jó Mikulásnak i s levelet akart írni; hogy küldjön néki ajándékokat s majd alig lehetett lebeszélni, hogy ne imádkozzék a jó Mikulás bácsihoz!... Tessék! Itt van már a viaszként érzékeny gyermek-Iélek a megdöbbentő lelkimérgezésnél: az Istennél közbenjáró, sőt az Istennel egy nevezőre hozott, imádható és akkor imádandó pogányos felfogásnál, amely Krisztus egyedüli közbenjáró mivoltának bibliai tanítását meghazudtolja és a további nevelésnél ennek az evangéliorn szempontjából életbe vágó, sarkigazságnak a tanítására egy mérgezett lelki alapot nyújt. Akik a Keresztyén Igazságban és dr. Vető Lajos lelkész ilynemű, fordított művében a tudatalatti világból olvastak, azok még világosabban láthatják ennek az állításnak rettenetes, következetes igazságát és elkerülhetetlen következményét. Ne kicsinyeljük le ezt a veszedelmet! Gondoljunk arra, hogv a karácsonyi ajándékozás is veszedelmes lelki ajándékozás nélkül s vájjon Mikuláskor a szülő, aki a szokás kényszerhatalmában van, hogyan tud evangéliomi lélek-adományt mellékelni a vörösen csillogó Mikulás és Krampuszcsokoládék mellé?! Maga a római katolikus egyház is veszedelmet látott a szerinte elfajult Mikulás-kultuszban, mert pl. a Krampuszok elhagyására a gyárakban olyan erélyes közbelépést tett. hogy ma pl. nem kapni egyetlen Krampuszt a cell- dömölki üzletekben: Mint mondják a kereskedők: Győrött léptek közbe illetékes körök. Az evangélikus lélek számára azonban ez a „krampusztalan-Mikulás“ talán éppen a fent vázoltak miatt még veszedelmesebb, mert az Üdvözítő és Megváltó Krisztus egyedüli közbenjáró- ságának Krisztus életében s a szent Igében megdönthetetlenül kijelentett hittételével homlokegyenest ellenkező leki élményeket rajzol a gyermek lelki táblájára. Ám felnőttek, ifjúsági egyesületek tartsák meg (ha éppen elkerülhetetlen!) a Mikulás-estet, melyen kormányzónkról is kötelességünk mindig megemlékezni, de óvjuk meg tőle a gyermekvilágot, mert karácsony szent patináját és hitéletét veszélyeztetjük vele. Vegyük tehát észre a helytelenséget, tudatosítsuk ennek a veszedelmét és küzdjünk ellene a maga helyén és a maga idejében! Bácsi Sándor. A lelkészt kar ßösel. A németországi würtlenbergi lelkészegyesület összeállította, hogy csupán a württenbergi körzetben mennyi lelkész hösihalott volt a háború alatt. Eszerint: a háborúban résztvevő 585 württenbergi evangélikus teológus közül 283 elesett. A 658 papfiu-katona közül 265 esett el.
