Harangszó, 1936
1936-12-13 / 51. szám
21. évfoiyaífi. 51. szám. Alapított«: KAPIBÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin tanév alatt kéthatanként a KIS HARANG SZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla 30.526« 1936. december 13. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Az ujjú születésnek fürdője és a Szent'élek megújítása által, melyet kitöltött reánk bőséggel a mi Üdvözítőnk, a Jézus Krisztus által. A keresztség lutheri magyarázata a kiskátéból A Harangsző szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petöfi-tér 2. Előfizetés) ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér A vakok látnak. Máté cv. XI—4—5. .És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak: a vakok látnak !*... A vakok látnak !... Ezzel igazolja magát Jézus Keresztelő János előtt. A vakok látnak! . . . Ezzel a ténnyel bizonyítja Jézus, hogy tényleg ő a megígért Krisztus, a várva-várt Messiás. A vakok látnak! . . . Ahol őt elfogadják Megváltónak és Krisztusnak, ott a vak szemek újra látnak, ott uj látások lobbannak fel s minden egészen más megvilágítást kap. Bizonyos, hogy itt nem arról a vakságról van szó, amely elhomályosítja „a test lámpását“, bár Jézus tír a testi vakság nyomorúsága felett is. Néki hatalom adatott a vakok szemének megnyitására is. De ebben az igében mégis nem egyeseknek, hanem az emberiségnek közös nyomorúságáról van szó, arról a vakságról, amellyel a bűn fátyolozza be szemünket s ezzel megrontja tiszta látásunkat. Nem tudom, hány éve, vagy évtizede járod már ezt a világot. Azt mondod, látod szépségeit, előtted csillognak drágaságai. Látod fejed felett az égitesteket, lábad alatt a rét fűszálait. Nézted a búzatermő rónát s az arany-mezőket, meg- csudáltad a virágos május pazat szépségeit, vagy megborzadva láttad, hogy ez a föld szörnyű bűnök kövér tanyája, megátkozott siralomvölgy. Látásod szerint gyönyörködtél ebben a világban, vagy visszaborzadva megutáltad . . . Szegény, vak gyermek! Csak ennyit láttál az egész teremtettségben ? . . . Kerülj Jézus közelébe és meglátod, hogy ez a világ nem más, mint az Isten levele. Nagyszerű 1 kinyilatkoztatás. Sziklába, harmat- cseppbe, virágsziromba foglalt prédikáció az Ur erejéről, bölcsesé- géről, hatalmáról és szeretetéről. Szegény vak testvéreim! Néztük, csodáltuk, átkoztuk a világot, de nem láttuk meg, hogy az ég és a föld, minden létező parány egy letagadhatatlan utalás arra, hogy minden valóság mögül az Isten arca tekint reánk . . . Látod mennyit kalandoztál ezen a földön. Országokat jártál be. Megépítetted házadat, csűreidet, magtáraidat. Lihegve sietsz, mint egy rabló a zsákmány után. Össze- gyüjtesz egy marék kincset, követelődzve kizsarolod a világ gyönyörűségeit . . . Ugyan miért nem látod meg, hogy ez a föld csak ideiglenes városod, mely csak arasznyi léted rövid szempillantására ad menedéket! Ugyan, miért nem látod meg, hogy ez a föld pitvar, keskeny tornác, amelynek ajtaja a szentek szentjébe, a mennyországba nyílik! Mennyire becsapod magadat, amikor azt állítod, hogy tiszta látással figyeled az embereket. Osztályozod őket jóakarókra és ellenségekre. Azt látod, hogy az egyik mosolyogva közeleg feléd, a másik sötét arccal, haragosan elkerül. Látod őket. Urak és parasztok, előkelő méltóságban és koldus gúnyában, egészségesek és betegek, kisírt szemű virrasztók és hangosan vigadók vonulnak el szemed előtt. Azt hiszed, mindent jól látsz. Állítod, hogy jó emberismerő vagy! ... Az Isten szerelmére, milyen vaksággal megvert szemed van! Miért nem látod meg emberben a testvért ? .. A testvért, akivel egy hajlékból indultál el és egy Atya elé érkezel majd meg. Miért nem látod meg az elölted elvonuló emberseregben a testvért, akinek bánatát együtt sirod el s akinek örömébe boldogan kapcsolódsz bele! Feléd tekintő arcokon, miért nem látod meg a testvér arcvonásait ? . . . Ugye, milyen rossz a látásod, vak a szemed. A vakok látnak! — mondja Jézus. Aki az én közelemben él, annak mégnyilatkoznak szemei és egyszerre meglátja szegénységben a minden nap megújuló gondviselését, gazdagságban a számadás nagyságát, koldusban az Isten gyermekét, királyban a szegény bűnös embert, önmagában a tékozló fiút, szenvedésben az áldás elrejtett drágagyöngyét, dorgálás vesszejében a feléje hajló, féltő szeretetet, igémben a lélek mindennapi kenyerét, koporsóban uj élet bölcsőjét, halálban az örök élet kapuját ! . . . Nagyszerű látás!... A mienk lehet, ha meglátjuk Krisztusban a mi Urunkat aki eljövendő volt a világra. Jövel oszlasd el a homályt, Mely tévelygő elménkre szállt. Világoljon szövétneked E bujdosás völgye felett. Hogy járjak a te utadon Óh térj be hozzám Jézusom. Ámen. Nagy Miklós. IMÁDKOZZUNK! Valahol imádkoznak: Hallgasd meg Istenem l Szent ügyben tanácskoznak: Légy jelen Istenem ! Egyházadért — Egyházunkért Foly most a küzdelem: Szentlelkednek erejével Légy majd ott Istenem ! Segítségül hívjuk Neved, Hogy ész és mindenek felett: Te győzzél Istenem! Kuszy Dániel né,
