Harangszó, 1936
1936-10-18 / 43. szám
342 HARANGSZÓ 1936 október 13. káptalan előtt gyakorlati vizsgát tesznek. A lelkészt a káptalan két jelöltje közül a gyülekezet nagykorú tagjai választják. Jelenleg körülbelül 1100 lelkész végzi 600 gyülekezetben 1000 istentiszteleti helyen a finn nép lelki gondozását. Az utolsó finn újtestámentom-fordítás 1913-ból való. Van külön, több mint 100 éves, bibliatársulatuk, körülbelül 50 egyházi lapjuk körülbelül 200.000 előfizetővel (legismertebb a Kotimaa, amely velünk is cserepéldány viszonyt tart fenn). A finn egyházban nagyon virágzó vasárnapi iskolai munka folyik. Közel 6000 tanító és 15,000 tanítónő tanít 187,000 vasárnapi iskolai gyermeket. .Nagyon alapos az ifjúsági munka is, amely népfőiskolák fenntartásával, konferenciák, könyvtárak stb. segítségével szolgálja Finnország jövendőjét. A szeretetmunkát négy diakonissza, egy diakonusintézet és számos más természetű egyházi vállalkozás végzi kórházakban, árvaházakban s egyéb intézményekben. A kis finn egyház nagyon széleskörű missziói munkát is végez Afrikában, Kínában és Japánban. A misszionáriusok száma közel 100, a bennszülött munkásoké 300. Gondot fordítanak a szórványgondozásra is, különösen a szovjettől veszélyeztetett Inkeriben. Sőt legújabban finn testvéreink megtalálták a módját annak is, hogy szegénységükből is támogassák a magyar evangélikus szórványmunkát is. — Mindezek csak számok és száraz adatok, amelyek csak keveset tudnak érzékeltetni a finn evangéliomi egyház belső életéből. Nagyon kifogynánk a helyből, ha szólnánk az ébredési mozgalmakról, a háziisten- tíszteletekről (szeurat), a gazdag áhíta- tossági irodalmukról és egyebekről, amelyekben csörgedezik valójában a finn evangélikusság tiszta életvize. Örüljünk annak, hogy újabban egyre elmélyiilőbb kapcsolat alakul ki a finn és magyar evangélikusság között. E kapcsolat révén máris sok értékes új szín és belső gazdagodás származott hazai egyházunk életére. Örülünk annak is, hogy a jövő évi egészen nagyszabású finn lelkészlátogatás még jobban el fogja mélyíteni ezt a kapcsolatot. Testvérek vagyunk. Ők északon, mi délen. Közöttünk a vajúdó Európa lázas A turkui érseki székesegyház. teste. De testvérek vagyunk. Dobbanjon együtt a szivünk, lendüljön együtt a kezünk a közös vér szeretetével, a közös hit erejével a közös Ur szolgálatában! Közli: Szabó József X Amtly mértékben hiszel, olyan mértékben tudsz szeretni. Luther Az egyház a kereszt alatt. Október 9.-én tartotta meg előadásait Budapesten Barth Károly svájci teológiai tanár, akinek magyarországi előadókör- útjáról már eiőbbi számunkban beszámoltunk. Budapesten a református teol. akadémia dísztermében gyülekezett ösz- sze nagyszámú református és evangélikus lelkész és teológus, akikhez Barth egy délelőtti és egv esti előadásban szólott. Délelőtti előadásának címe: Népegyház, szabadegyház, hitvalló egyház? volt, míg az estié: A német egyházi harc tanulságai. Az alábbiakban közlünk néhány gondolatot Barth előadásaiból. Hallgassuk meg ezeket a gondolatokat, sőt szívleljük is meg őket, mert megérdemlik, hogy cselekedetekké és életté váljanak magyar evangélikus egyházunk életében. Olyan ember mondotta el őket, aki figyelmes és alázatos hallgatója az örök igének. Amit mond, nem magától mondja és nem a magáéból adja, — csak azt mondja amit ő is úgy hallott: az igéből; — csak azt adja, amit ö is úgy kapott: az Istentől. Az ige szolgája akar lenni csupán és ez adja meg néki a jogot arra, hogy az egyház tanítója lehessen. * „Az állami rend hivatása az újszövetZrínyi prókátora. Történeti színmű, négy felvonásban. Egykorú dalokkal. Irta: Payr Sándor. Zenei részét zongorára és énekhangra alkalmazta és saját szerzeményeivel is kibővítette: Kapi Gyula. Személyek: Wittnyédi István, soproni prókátor Frangepán Katalin, neje. Erzsiké leánya Bethlen Miklós. Pál I Petióczi István. Zsiga I 1 Gremonville, Irancia követ. Lozsi János, Íródeák ) Coligny 1 Zabán Izsák, házitanító } 1 nye y Guitry ! francia tisztek. Fatime fogoly törökasszony j aza an' De Feuillad 1 Nágel Lipót, városbiró Koszoczki János, jezsuita. Metzger Kristóf Szovits Kristóf, prédikátor Pauer Lőrinc \ Sárfői Miklós, magyar rektor. Krámer Pál I városi GerstlNáthán.kereszturiházaló Andrássy János \ tanár«*- Armpruszter János, pozs. polg. Lövey Mátyás r Fejes László, gombkötő Reichenhaller Richard \ sok Mariska, a leánya. Gradt György / Márton, a Matschakerhof venSzablik Vencel, toronyör. déglőse. Schnabel Fülöp, gazdapolgár. Ferenc, Zrínyi katonája. Gróf Zrínyi Peter Városi tanácsosok, soproni és bécsi polgárok és nők. Diákok, zenészek, katonák. Történik 1664-ben Sopronban, az I. felvonás a városházán, a II. és IV. felvonás Wittnyédy házában, a III. felvonás Becsben a Matschakerhof szállóban. I. FELVONÁS. (A városháza nagy terme. Hátul az utcára nyíló apró szemes, széles nagy ablak. Felette régies felirat: „Annus, 1617. aureus.“ A falakon olajfestmények, arcképek. Balfelpl szárnyas főajtó. Jobbfelől. nagy tanácskozó asztal, mely hosszában a közönség felé nyúlik ki. Magashátú székek. Balfelöl a fal mellett padok.) 1. JELENET. (Fejes László: Zsinóros, gombos, világos szürke magyar ruhában. — Mariska: Régies magyar viseletben. A föajtón jönnek be. A függöny felvonásakor a tóronyerkélyről fuvóhang- szerek ütemei hallatszanak.) FEJES: Gyere csak leányom, senki sincs még. Templomba mentek, az új bíróért imádkoznak. MARISKA: Apám, én úgy félek és szégyenlem magamat. FEJES: Soh’se félj. A magyar ember sok csúfságot megér, ha német közé keveredik. De majd teszünk róla. MARISKA (Síró hangon): Bírák elé, férfiak elé állítanak engem, szegény leányt, mikor semmit sem vétettem. FEJES: Ne is bántson ám senki, még nézéssel se, ha a szeme világát szereti. No csak ne sírj. Mások is jönnek már. (Leülnek a padra.) 2. JELENET. (Előbbiek. Schnabel gazdapolgár. Fekete kabátban és a soproniak hagyományos börnadrágjában.) SCHNABEL (Németes kiejtéssel beszél. Fejest kelletlenül köszönti): Jó napot! (Fel s alá jár.) FEJES: Adjon Isten kendnek is. (Egy kis szünet után): Hát kendnek is mi baja van? SCHNABEL: Nagy baj, igen nagy. Két szép fiam van. Nagyok, ekkorák, ni! (mutatja). Az egyik Szepl, a másik Michl. FEJES: Már a nevük is szép. Nos aztán... SCHNABEL: Gondolja csak, az én két jó fiamat azok a gróbián magyar diákok beledobták a halastóba. MARISKA: (Mosolyog). FEJES (meglepetve): Hát te már nevetsz is, Mariska? MARISKA: Hogyne nevetnék, édesapám. Ismerem a két mamlaszt. Elhiszem, hogy beledobták.
