Harangszó, 1936
1936-10-18 / 43. szám
1936 október 18. HARANGS2Ó 343. ség szerint az, hogy biztosítsa az evan- géliom hirdetésének szabadságát. Ez az Istentől nyert hivatás az államnak legmagasabb méltósága. # Az egyház legyen egyház. Ne legyen piac. iskola, színház, vagy szalon, hanem csak és egyedül az, aminek Isten rendelte: Isten temploma e világban, ahol egyedül őt imádják és dicsőítik. * Az egyház csak akkor vállalhatja a népegyház felelősségteljes feladatát, ha mindig az ószövetségi papok és próféták méltóságával tudja és meri az államnak hirdetni az Isten igéjét. * Az az egyház hitvalló egyház, amely az üldöztetések közepette is megmarad egvháznak és nem mond le az élethez való jogáról. * Amikor az egyházat üldöztetések érik, akkor tűnik ki. hogy kicsoda hő tagja annak. Mert akkor sokan megbot- ránkoznak és elbuknak (Máté 24:8-10.), sokan akik elsők voltak utolsókká lesznek és sok utolsók lesznek elsőkké. * Isten néha nehéz időket bocsát az ő egyházára. Az egyház nem kívánhatja ezeket a próbatételeket, mert az elbizakodottság volna. De ha eljönnek, akkor nem futhat meg előlük, mert az engedetlenség és hitetlenség volna. Azért az egyháznak mindig készen kell lennie arra, hogy bátran vállalja a mártír-egyház nehéz, de dicső keresztjét. * A kereszt alatt látszik meg, hogy Is-, ten egyháza egy nyáj! A német egyház nehéz napjaiban evangélikusok és reformátusok egy lélekkel fogtak össze a közös ellenség ellen. ★ Az egyház a kereszt alatt látja meg, hogy az ős ellenség az, amely most is üldözi. Mindig a sátán az, aki más és más alakot öltve, ma a „modern“ ember ábrázatában üldözi az egyházat. # Az egyház a kereszt alatt nemcsak megállani és élni, hanem növekedni is tud! Isten igéje nem tér vissza üresen! Minden elhangzott igehirdetés megvetése kikéi egyszer, — éppen a legnagyobb veszedelem idején. * A kereszt alatt látjuk meg igazán, hogy az egyház csak az Isten igéjéből élhet, de ha abból él, el nem veszhet! Ezért az egyháznak élnie is kell az igével. Számára a biblia nem díszkönyv, hanem napiparancs, nem ünnepi kalács, hanem mindennapi kenyér. * Az egyházat a kereszt alatt nem emberek hitvalló hősiessége tartja meg, hanem egyedül Istennek hatalmas keze. Az egyház az ige gyertyatartója, de mégis az ige hordozza az egyházat, a testé lett Ige, jézus Krisztus győzedelmeskedik, ezért az ö egyházán a pokol kapui sem vesznek diadalmat! * A német egyház most kereszt alatt jár. Az ö keresztjük a mi keresztünk is, „tua rés agitur ecclesia hungarica!“ Még reád is hozhat ilyen nehéz napokat az Isten, magyar evangélikus egyház. Vigyázzatok és imádkozzatok!“ Groó Gyula Ax Istenben elrejtett élet. ® Istent megtalálni csak lemondás és veszteség árán lehet Aki valamilyen veszteség, vagy szeretett lény távolléte miatt panaszkodik, az még nem tatálta meg az Istent. Szomorúságunk világos bizonyítéka annak, hogy Isten nem elég nekünk. A magunkbanézés eleinte egy kissé nehéz, mert lelkünk megszokta, hogy sose legyen otthon, hanem szerte kalandozzék. Isten a menny. Örömhöz elég hosszú az örökkévalóság, de a szenvedésre csak e rövid földi élet van kiszabva. Minden pillanat elvész számomra, melyben nem tekinthetek fel Hozzád. Az Atya jogos haragjának keserű poharát Jézus egészen kiitta. Szégyeld magad, ha szenvedésnélküli életet akarsz élni I Hiszen a szenvedésnélküli élet szer etet nélküli élet. * Néhány gyöngyszem Louvigni-Terstcegen mai számunkban ismertetett müvéből. Nem bírunk a hívőkkel! ? A Kotimaa című finn újság érdekes beszélgetést közöl egy volt orosz népbiztossal, akinél érdeklődtek a kommunista istentelenségi mozgalom eredményei felől. A volt népbiztos bevallotta, hogy az eddigi harcban az istentelenségi mozgalom maradt alul. „Egész sereg templomot becsukat- tunk, de az emberek letérdepelnek körülötte az utcán. Dermesztő fagyban, havas földön, jégen ott térdepeltek összekulcsolt kézzel imádkozva. A börtön és kard tehetetlen volt velük szemben. Voltak ugyan, akik segítettek nekünk letépni a SCHNABEL: No tessék, ilyenek a magyarok. Ez a lány még nevet is. No de várj, ezután majd mi nevetünk. Az új bíró a mi emberünk. Más világ lesz Sopronban. FEJES: Ugyan úgy-e? Ha más baja nincs, sógor, ebből kár lesz lármát ütni. SCHNABEL: Más is van. igen sok. Mink már megbeszéltünk. Az ungrische Wirtschaft lesz vége. FEJES: Ha annyi virtus van bennük, sógor, a törököt üssék, ne a magyart. Itt vannak már Zalában. SCHNABEL: Az messze van, de nekünk itt a baj. Az mégis csak volt borzasztó, hogy az a jöttemente Notári Fit- nvédi az a „grober Unger“ orránál fogva vezette a várost. Ráhallgatta mindenki. Egész Oedenburg volt már rebellis. Császár is haragudta Bécsben, semmi privilégium nem adta. FEJES: Rosszul tudja, sógor, többet használt Wittnyédi a városnak, mint ötven Nágli bíró. SCHNABEL: Nem igaz. azt mondok! A magyarok megrontják a mi régi jó szokás, Sitten und mores. A német urak is, Gradt. Reichenhaller már magyar ruhában járnak. FEIES: Szebb is az, mint a plundra, meg a bugyogó. SCHNABEL: Nem igaz! A magyar nemes urak, nem fizetnek adót. Jó nekik ingyen a mienk szép város. Itt erősek a falak. Ide nem jön a török. FEJES: Nem jól tudja. Ők is fizetnek városi adót, hisz reverzálist vesznek tőlük. SCHNABEL: De Fitnyédi csak nem fizet, pedig két haza van? • FEJES: Kelmed sem fizetne, ha jussa volna hozzá. Wit- nyédy nemes is, prókátor is. Két nagy ok, hogy ne fizessen. SCHNABEL: Áztat mi nem tűrjük. Csinálunk leszámolást. FEJES: Ott leszünk. Állunk elibe. (Fuvóhangszerek zenéje hallatszik a torony erkélyéről.) SCHNABEL: Most legyünk csendes. Jönnek a templomból. FEJES (a hátsó ablakon kinézve): Fújjad csak toronyőr! Varjak és vadludak táncoljanak fent a muzsikádon. Szegény Magyarország! Neked német nótát fújnak itt a határon. Az ek- hót meg Bécsből várják. 3. JELENET. (Pauer, Krámer és egy tanácsos: a szenátorok német ruhájában. — Andrássy, Lövey, Gradt és Reichenhaller: magyar ruhában. Toronyzene hallatszik, míg egymásután beszállingóznak s fel-alá járkálnak. Közben panaszos városi polgárok is jönnek s a fal melletti padokra ülnek.) KRÁMER: (Nagy rátartisággal jön be s bár kellemetlenül, mégis kezet nyújt az egyik pádon ülő polgárnak). PAUER (félrevonja): Ne fraternizálj. Ha már szenátor- ságra vitte Isten a dolgodat, tartsd is a rangodat. A familiari- tás megöli az auktoritást. KRÁMER: Igazad van. De hát az ember gyenge és megfeledkezik. Uj ember is vagyok még a hivatalban. (Leülnek hátul az asztal mellé.) ANDRÁSSY (a szín elejére jön Löveyvel): Ennek a bur- gerlájtnak még a papja is mennyire fél a császártól. Mennyire lelkünkre kötötte a hűséget. Hej pedig a félholdnál is nagyobb veszedelmünk nekünk a sas, a kétfejű. Török és német, mint két malomkő horzsolja halálra a mi szegény nemzetünket. LÖVEY: Barátom, ezek a magyaroktól félnek. Bocskay- nak sem tártak kaput. Szűkkeblű, óvatos és haszonleső ez a polgárság. A város kőfala neki a világ vége, azon túl nem lát és nem érez. A bécsi kaput megnyitja, mert onnan vár szaba- dítót; de a magyar kapu csukva van, nekik mi lázadók vagyunk. ANDRÁSSY: Hál’lstennek, valamennyi itt sem ilyen. Lacknerék, Artnerék iskolája még nem halt ki. Ők tudták, hogy a mi hátunk fedi Európát és a mi vérünk foly mások nyugalmáért. íme nézzed, Grandt, Reichenhaller uraimék velünk vannak a tanácsban. Nekik csak a nevük német, szívük velünk érez. Magyar iskolánk az ő művök. De nem is kedvesek ám Nágli uram előtt. (Folytatjuk.)
