Harangszó, 1936
1936-10-18 / 43. szám
ti. évfolyam. Alapította! KAPI BÉLA 1*10-ben Lap tulaj donó« : Ounántúli Luther-8zóveteég. Mígjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tané* alatt kéthetenként • KIS HARANQ8ZÖ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Pottacaekkazáonla: 30.626. 1936. október Iá. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Ámen: hogy én bizonyos legyek a felöl, hogy ezeket a kéréseket a mi mennyei Atyánk meghallgatja; ámen azt jelenti: igen, úgy legyen I A hetedik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. 43. szám. v a íiuaasHO nvkiuM-SiUdötalTBMi i UYOR a., pihi« i. Elöfiiattai in: D«cyedtrre 1 P 18 flllte. («lém IFM Ulét, •CT érre 4 P 80 fillér Csoportot kaidénál lOVi-oi kodrcimény. Amerikába eféex érre 1 dollár; ex utódállamokba uecredém 1 P 60 fillér panaszkodással, siránkozással. Föl j Ezen a jövendőn kell csüngenünk a fejet. Lobogjon a reménység, teljes szívvel! mert Isten jön és uj világot teremt. | Urbán Ernő. Evangélikus egyházunk helyzete dióhéjban. A nagy reménység. De uj eget és uj földet várunk az ő Ígérete szerint. 2. Péter 3:13. T udjátok, hogy mi a legnagyobb gyöngéje a mai keresztyénség- nek ? Az, hogy csak a mával, legfeljebb a holnappal törődik, de esze ágában sincsen a jövendőre várni. Itt van a bökkenő. Ebbe betegszik bele a keresztyénség. Nézzük csak meg Ábrahám, Mózes, a próféták, apostolok, reformátorok nagy seregét Mit csinálnak ? Mind valamennyien előre szegezik tekintetüket. Mintha semmi közük sem lenne a jelenhez. A látóhatárt fürkészik, hogy mikor tűnik fel az eljövendő uj világnak a jele. Közben, mig csak az érkezőkre várnak és semmi másra nincsen gondjuk, országot alapítanak, egyházat szerveznek. Ezer emberen segítenek. De nem ez a fontos a számukra. Ami fontos, még hátra van Annak még csak ezután kell megérkeznie: Isten királyságának. Gyávák vagyunk. Azért nem merünk reménykedni igazában. Még a legvérmesebb álmunk, tervünk is olyan szegényes. „Ha én király volnék..“, mondja a mese. Ez a legnagyobb. És milyen törpe még ez is a biblia embereinek óriási reménységéhez képest. Nem kevesebbet vártak, mint mindennek teljes megújulását. Uj ég és uj föld van útban. Ez a jövendő! Erre kell várnunk. Ilyen nagy dolgokat készít az Isten. Ezért soha nem lehetünk eléggé merészek és vakmerők a reménységben. Mi keresztyének nem vaktában reménykedünk. ígéreteink vannak. Emberi reménykedés megcsal. Ám de az Isten igéretibe fogódzó reménység, ha még oly szédítő is, biztosra teljesedik. Félre ezért a 6. Finnország. Kapcsolatunk sokféle néppel lehet. Az egyikkel politikai, a másikkal gazdasági. De nincs még egy nép, amelyikkel olyan szoros volna a kapcsolatunk, mint a kék- egíi, kékvizíi Suomi népével. Ez nem embercsinálta érdekkapcsolat, hanem Istenteremtette vérségi kötelék. Szövetségesünk lehet több-kevesebb Európában, — testvérünk csak egy van a nagyvilágon: Finnország. Boldogok vagyunk és busz- • kék, hogy bennünket, magyar evangéliErkki Kaila finn érsek. kusokat még egy szál is összefűz a finn atyafiakkal: az evangéliomi azonos hit. Éppen ezért Finnországról nagyon nehéz beszélni. Nem mintha nem volna mit mondani, hanem mert kimondhatatlanul sok mondanivaló kínálkozik. Mindazonáltal kíséreljük meg a testvéri szív szere- tet-tengerét „dióhéj“-ba kényszeríteni. A keresztyénség úgy az ezredik esztendő körül jutott el a finn néphez. Nem a szeretet vitte, hanem az erőszak. Nem meleg szívet vitt, hanem kemény igát. Henrik, az angol származású svéd érsek ezzel a kemény mondattal kötött ki a finn parton: „Vagy megkeresztelkedtek, vagy meghaltok.“ Csoda-e, hogy ilyen ajánlás után a keresztyénség nem tudott a finn nép szívéhez hozzáférközni. Úgy voltak vele, mint többé-kevésbbé mi ma. gyarok is. Idegen hatalom politikai elnyomásának kendőzött szándékát látták benne, — és nem alaptalanul. — Az evangéliommal a finn nép a reformációban találkozott igazán. Ez a találkozás most már oly mély volt és oly őszinte, hogy Suomi népe mindörökre eljegyeztetett az evangéliomi keresztyénség számára. Az ország reformátora a wittenbergi emlőkön nevelődött Agricola Mihály volt. Ez az evangéliomi keresztyénség volt az, amely, az évszázados — előbb svéd, majd orosz — elnyomás ros- kasztó terhe alatt is talpon tartotta ezt a népet. Ez az evangéliomi keresztyénség volt az, amely ébredési mozgalmak többszöri megujhodó folyamatán keresztül a mostoha finn föld szűkös anyagi lehetőségei közepette is nagyszerű keresztyén alkotások gyümölcstermő eredményeiben bizonyította meg magát. Közülük a parasztpróféta, Ruotsalainen Pál ébredési mozgalma a legismertebb nálunk. Ez az evangéliomi keresztyénség volt az, amely az európai légkör minden politikai és lelki viharában megőrizte tiszta lutheri vonásait. S ez az evangéliomi keresztyénség az, amely a mai szabad ország földjéről egyre gazdagabban sugározza áldásait felénk is. Finnországnak ma (1926.-os statisztika) 3,558.220 lakosa van. A lakosság 10 százaléka svédül, a többi finnül beszél. Az evangélikusok száma 3,426.060. A finn testvérnép tehát 98%-ban evangélikus. Ennek a puszta számbeli ténynek a tükörében milyen igaztalanná silányul bizonyos körök hivalkodása, amelyek azt mondják, hogy ök a magyar vallás. A finn egyház öt püspökségre oszlik. Az érseki székhely Turkuban van. A püspököt a lelkészek választják és az államfő nevezi ki. A püspök mellett székeskáptalan működik, melynek tagjai a püspökön kívül a dómprépost, két úgynevezett asszesszor és egy jogász ember. A segédlelkészek két évi gyakorlat után a
