Harangszó, 1936
1936-10-11 / 42. szám
1935 október 11. HARANGSZű 335. A bányai egyházkerület közgyűlése. Szeptember 23.-25. napjain gyülekeztek egybe a bányai egyházkerület közigazgatási illetékeset, hogy megtartsák az évi rendes közgyűlést. Az ilyen nagy találkozó mindig a megbízásról való számadás is az egyházi közvélemény előtt. A legkülönbözőbb egyházkerületi szervek egymás után számoltak be évi munkájukról. 23.-án volt az elnökségi értekezlet, ahol a kerületi elnökség vezetésével az egyházmegyék elnökségei tárgyalták meg a kerület nagy kérdéseit. 24.-én a Luther-Szöveítség számolt be Magócs Károly jelentésében évi munkájáról, mely megelégedéssel állapította meg, hogy a helyi szervezetek megalakulása ha lassan is, de halad előre. Az énekügyi bizottság megbírálta Bartos Pál énekeskönyv tervezetét, majd a' kerületi gviilés megbízta Bartos Pált, hogv Raf- fay püspökkel együttesen készítsék elő az új énekeskönyv tervét. A kerületi leikész egyesület az u. n. MELE pontokat tárgyalta. A kerületi Gyámintézet közgyűlésén a szokott tárgyak le- tárgyalásán kívül tisztújításra is sor kerül, melynek során újra Sárkány Béla eddigi elnököt válasz- tptták meg újra,. A kerületi gyűlés reggelén Egyed Aladár szegedi esperes hirdette a megnyitó istentiszteleten Isten igéjét. A teljesen megtelt teremben nagy figyelmet A tapolcai uj protestáns templom belseje. érdemeltek Pesthy Pál dr., kerületi felügyelő megnyitó szavai. Az istentelenség világveszedelmével foglalkozott, rámutatva az egyház feladataira. Különösen háiásak voltunk neki azért, hogy mint világi ember is olyan határozottan mutatott rá a belmisz- szió egyedüli egyházépítő jelentőségére. Szeretettel emlékezett meg Raffay Sándor püspök 70. születési évfordulójáról. A megemlékezésért a kerületi gyűlés ünneplése közben a püspök meg- hatottan köszönte meg. Ezután áttértek a püspök évi jelentésének előterjesztésére. Jelentése folyamán rámutatott arra a súlyos világhelyzetre arae- lytt a kihatásaiban még egyre borzalmasabb háború és az is- tentelenségtöl irányított forradalmak idéznek elő. Erőteljes szavakkal sürgette az istentelenség ellen a különböző egyházak ösz- szefogását. Erre annál inkább szükség van, mert a felekezeti harc egyre jobban felüti fejét mindenfelé. Részletesen kitért az egyes egyházmegyék jelentésének tárgyalására, foglalkozott a belmisz- szió különböző ágaival, majd a szórványokról szólva örömmel szolgált tudomásul Csengőd és Békés önállósítása. Nagy izgalmat váltott ki a pesti középegyházmegye esperesválaszyás ügyében hozott határozatának megváltoztatása. melynek folyománya képen Honéczy Pál pilisi lelkész lett újra az esperes. Még a különböző jelentések és javaslatok fejezték be a sok tárgyú közgyűlést. Zyl. visszadöbbentette tőle. S mégis meg kell lennie, mert a titok nem maradhat örökké titok. A vonat egy szakadék szélén haladt s az ember szédült, ha a mélységbe nézett. — Mit szálnál hozzá, Alfréd, ha itt lebuknánk? — kérdi váratlanul Natalia. — Meghalnánk. — S oly egyszerűen mondod ezt, mikor előttünk az élet? — Csak a tényt állapítom meg, Julia. Ha itt lebunknánk, valószínű, hogy meghalnánk. Ezzel nem mondom, hogy sze- íetném, ha megtörténnék. Alfréd olyasfélét érzett, hogy Natalia kérdései erőltetettek és célzatosak. Meg is kérdezi: — De miért jönnek ilyen gondolataid? — Mindig félek, hogy nem szeretsz igazán. Attól tartok, hogy a gazdag unokahugodat szereted bennem. S ez a gondolat borzasztó nekem!. . Erre Alfréd még nagyobbat néz. Az a gyanú, mely már többször kísértett nála, most is jelentkezett. Izgatott lett. — Furcsa vagy, Julia... Tudod, nem érdekel a vagyon. Én téged szeretlek... — S ha rájönnél, hogy a közelmúltban elvesztettem mindenemet, még a házamat is s nincs egyebem, mint ami rajtam van!?... — Akkor is a feleségem lennél. Mondom, nem érdekel a pénz. Csak teP... S ha kisülne, hogy nem vagyok az unokahugod, hanem valami vadidegen, kinek véredhez semmi köze!?... Ez a kérdés úgy vágott végig Alfréden, mint a tüzes penge. — Julia, ne kínozz! Mit akarsz velem? — Csak a kérdéseimre felelj. Őszintén és igazán. — Még akkor is csak téged szeretnélek... — S ha én volnék az a leány..., az a moszkvai, ki életedre tör!?... — Lehetetlenség..., mit akarsz velem?... Beszélj... Próbára teszel, vagy... vagy igazat mondasz?... Beszélj!! — Mondjuk, igazat mondok... Még akkor is szeretsz? De őszinte légy! , , , ,, — Akkor is szeretnélek..., de feleségem nem lehetnél... — S ha meggyőződsz róla, hogy megbántam bűnömet? — Nem tudnék szerelmedben hinni!... — Nem tudnál nekem megbocsátani?... Az Isten is megbocsátana... — Én nem látok a ldkekbe..., soha nem tudnék benned hinni!... — S ha meggyőződnél, hogy csak szeretni tudnálak s hű vagyok..., hű örökké!? — Csak valami csoda tudna erről meggyőzni, mely bele világítana a belsődbe, hogy lássam érzéseidet, szándékaidat... — S másként nem hinnél nekem?!... — Nem... De most már hagyj! Natalia magába zárta ezt a „nemet“ s töprengett rajt a: egész úton. Valami csoda megmenthetné... De micsoda csoda? falán Alfréd sem tudná megmondani... Szerelme gyászba öltözött s készült a halálra. Már nincs neki mit várni az élettől. Alfréd, ha megtudja, ki ő, megtagadja tőle szerelmét... Szivét nem teheti eléje, hogy lássa, legbensőbb érzéseit, másként pedig nem hisz benne. Alfréd Natalia vergődéséből nem látott semmit. Natalia mosolygott, mikor a bánat, a gyötrelem életgyökerét is rágta... Győr előtt jártak. Natalia hálófiilkéjében felvette a két fülbevalót. Ezekkel fog meghalni... Úgy csillogtak gyönyörű fején, hogy szinte visszaszáll leikébe az élniakarás... Tüzet..., életet leheltek a briliánsok..., elmúlt élettörténeteket meséltek..., zümmögtek füléb. De nincs már más..., meg fognak halni. Kilép a folyosóra s szembe találja magát Mirakowval. A távolban feltűnő világosságot nézi... Győr városa lámpáinak a fénye... Mirakow Natalia felé fordul s megvillan szemében a briliánsok tüze. Két kézzel kap utánuk. Natalia megijedt...
