Harangszó, 1936
1936-10-11 / 42. szám
336. KARANGSZÓ 1936 október 11. Tovább, tovább! Misszióegyesületünk még most is sajogva érzi a veszteséget, amit Gáncs Aladár múlt évi hazaköltözése okozott. Hogy mit végzett ő a misszió magyar- országi szolgálatában, azt egyebek mellett az mutatja, hogy halála után csak hatan tudták vállalni azt, amit ö zokszó nélkül egyedül végzett. De azért a munka folyik tovább. Annak erejével, aki Gáncs Aladárnak is egyedül volt ereje. Isten eltemeti a munkásokat, de a munkát viszi tovább. A Misszióegyesület szokásos őszi konferenciáját és közgyűlését ezévben Pápán tartotta. A műsort egyik utolsó számunkban teljes részletességgel közöltük, így azt nem kell elismételnünk. Csak annyit, hogy az egyesület munkásai bőséggel szolgáltak a híveknek az anyagyülekezetben is, a filiákban is. Hogy terjedjen a misszió ügye iránti érdeklődés, — tovább, tovább! De megemlítünk néhány érdekes adatot a közgyűlés különféle beszámolóiból. Gáncs Aladár síremlékére eddig több mint 1000 pengő gyűlt össze adakozásból. — Gáncs Aladár utolsó misz- sziói művéből, a Kunst Irén emlékkönyvből eddig 1000 példány fogyott el. Még 10C0 példány van. Ki az, aki e könyvet még meg nem vette? — A Missziói Lapok jelenleg 1500 példányban jelenik meg. Az egyházi lapok e legolcsóbbiká- nak egyetlen evangélikus család asztaláról sem volna szabad hiányozni. Szerkeszti Németh Károly Iébényi esperes. Megjelenik havonta egyszer, fél-Harang- szó nagyságnyi terjedelemben. Előfizetési díja évi egy pengő. A kiadóhivatal címe: Drenyovszky János Kispest, Főtér 12. — Missziói gyermekszövetség jelenleg 49 anya- és 16 leánygyüleke- zetben van (a bányai kerületben 12 anya- és 3 leány-, a dunáninneniben 2 anya-, a dunántúliban 28 anya- és 12 leány-, a tiszaiban 7 anya,- és 1 leány- gyülekezetben) körülbelül 2100 taggal. —■ Elhatározta a közgyűlés, hogy finn testvéreink külmissziói munkáját havi 50 pengővel támogatja. Ha már egyszer magunknak nincs önálló munkamezönk, legalább fajtestvéreink munkájához adunk szerény pengőket. — Ez évben a lipcsei misszión kívül két másik missziói társulat is évfordulót ünnepel. Egyik a neuendettelsaui, amely 75 évvel ezelőtt, másik a Gossner-féle misszió, amely 100 évvel ezelőtt kezdte meg áldott szolgálatát. A misszió nem különcködés. Nem is fényűzés. Hanem Krisztus szent parancsának teljesítése. Érdeklődj e munka iránt, — imádkozz és áldozz érte!! D. Kap1 Béla püspök arcképe. A Haragszó kiadta D. Kapi Béla püspök arcképét A 22x33 cm nagyságú valódi arckép darabjának ára 1 70 pengő és 12 fillér portó Az ár előzetes beküldésével megrendelhető kiadóhivatalunknál. Ugyanezt a képet 30X50 cm. nagyságban a dunántúli kerület is kiadta. E képet régebbi kerületi gyűlési határozat értelmében meg fogja szerezni minden egyház- község és iskola. De kapható külön is. Ára 4 pengő. Egyes küldés esetében 4 50 pengő. Megrendelhető: Püspöki hivatal Győr, Kossuth-u. 1. OLVASSUK A BIBLIÁT. Áldjad én lelkem az Urat! Október 11. Jótéteményeiért. 103 Zsoltár 1—2. Mindent Istentől kaptam: szüleim csókját és munkáját, testem erejét, gondolkozó értelmemet s minden, amit értékesnek tartok az Úr jóságának rámhullatott áldása. Istentől nyertem a megpróbáltatásokban az erőt, betegségben a reménységet s kételkedésben a feléje új- raszálló bizodalmát. Ez a legnagyobb jótétemény. Áldom az én istenemet, hogy hitet adott nékem! Október 12. Bűneim bocsánatáért. 103. Zsoltár 3. Méltatlan vagyok Isten jóságára: tele van az életem minden üteme bűnnel. Elfog a kétség, hogy Isten szerethet-e ilyen bűnben vergődő, nyomorult, ezerszer hálátlan tékozló fiút! A lelkem gyötrődik, sínylődik vétkeim kegyetlen kínzásában... s mikor bűneim alatt por- bazuhanok, Isten atyai hangja az Ö szent igéjével felemeli tekintetemet s a bűnbocsánat reménységével tekintek az én irgalmas Istenemre: aki megbocsátja minden bűnömet s meggyógyítja ezt az én legnagyobb betegségemet. Október 13. Mert megvált a koporsótól. 103. Zsoltár 4. A bűn zsoldja a halál. Bűneim sebhetnek... reszketek a koporsótól: benne az örök kárhozat réme fenyeget. De áldom az Urat, aki engem az Ő szerit Fiában megváltott s kegyelemmel és irgalommal koronáz meg engem. Az életem lehet örök temetés: eltemethetem szüléimét, testvéreimet, gyermekeimet, de lelkem élete örök feltámadás, mert Krisztus vérének megváltottja vagyok. / — Honnét kapta ezeket a fülbevalókat, Julia? — ordítja szinte Mirakow. — Ezek az én feleségemnek ékszerei!... Hol van az én feleségem!? Natalia majd jéggé vált. Mintha a közelgő csodának érezné a szelét. — Egy asszonytól kaptam Párisban... Nyehoroff hercegnő!... — Feleségem!... Él?... Gondol még reám?... A gyermekeim?!... Istenem, de hatalmas és napról-napra megmutatja az ö csodálatos hatalmát... Már nem hallotta Nyehoroff herceg faggatásait, mert valóban ő volt, a Mirakow nevet csak álnévként használta. Megnyugtatta, hogy felesége él és várja őt. Natalia már nem akart meghalni... Kell valaminek történnie, ami világosságot vet a lelkületére, hogy Alfréd beleláthasson oda, hol az érzések, a gondolatok, a szándékok ébredeznek. Hatalmas az Isten. Úgy kapaszkodott Nyehoroffnak e szavába, mint a hajótörött a deszkroncsba. Szeretne valamit véghez vinni, ami határos a csodával... Az Isten megsegíti. Egész lelkivilága egy imádság volt, mely felfelé tört az egek felé, hogy gondolatot..., segítséget könyörögjön onnan alá... A vonat befutott Győrbe... Natalia leugrik a vonatról,.., beül egy taxiba..., egy csomó bankót nyom a sofför kezébe s X állomás felé irányítja..., a viadukthoz, de hogy előbb érjenek oda, mint a vonat... Megindult az őrjítő hajsza az éjszakába, Alfréd minderről nem tudott. Azt hirie, Natalia a hálófülkéjében van s ezen a véleményen volt Nyehoroff is. A herceg nagy örömében se nem látott, se nem hallott... Natáliának pedig megígérte;, hogy Alfrédnak nem szól a dologról, majd ha visszatérnek Párisba. Az autó őrült sebességgel rohant az országúton... Lassan maga mögött hagyta a vonatot s közeledett a céljához... A viadukthoz érve Natalia felrohan a hidra..., végig fut a sínek között s megtalálja az aknát... A pálya közepén áll s drót köti a sínekhez. Már hallja a vonat robogását. Levágja a drótokat, mást nem tehet s lerohan a töltésről. Látja már a távolban, mint közeledik a fény../, a kivilágított vonat... Rujeff, ki a sötétségben is észrevette távolabbi megfigyelő helyéről, hogy valaki fennjárt a töltésen..., őrült iramban felrohan, látja a szétvágott vezetéket, összeköti és siet lefelé..., már nem ér le..., a Budapest fedői jövő vonat ráfut a hidra..., eget rengető dörej..., láng..., füst és jajj... A Győr felöl jövő Vonat akkor fut be az állomásra s tódulnak az utasok a szerencsétlenség színhelyére, Nyehoroff és Alfréd is... A töltés alján Nyehoroff belebotlik valakibe..., arcába világít... s ráismer régi inasára..., Rujeffra... Haldoklik'... — Hová tetted gyermekeimet, te hűtlen szolga? —• Megbünhődtem, — nyögi Rujeff. — Marianna meghalt, Klára, kit mi Na'taliának neveztünk és Alex Párisban vannak... Natalia Lohenak házában... Ezzel jön Natalia, Első Szava: ■— Megbünhődtél... Alfréd megfogja Natalia kezét: — Honnan jössz?... Kerestünk?!... Natalia mindent elmondott s mikor végzett, kérdi: — Szeretsz-e? — Szeretlek!... Szeretlek!... Nyehoroff átöleli mindkettőt. Hatalmas az Isten s mindennap megmutatja az ö csodálatos erejét... Megtörtént a csoda s egymáshoz vezetett egv szétszórt családot, melyre rá tette az istentelenség a kezét. Az Isten azonban nem hagyta övéit... Párisban csendesen alusznak s talán álmodnak a csodáról..., az Istennek hatalmáról... Magyarországon egy boldog leány a szabad ég alatt térdel az éjszakában és imádkozik: „Nagy vagy óh Isten te minden időben, de a legnagyobb, mikor a szerencsétlen ember a megváltás után eped. Légy áldva a Krisztusban.“ Valaki átöleli és viszi: Alfréd... Rujeff kiszenvedett már. Ott van Óvári is, ki szintén kijött családjával, hogy segítsenek a szerencsétleneken. A jaj között s a halál mezején összetalálkoztak a megtért bűnösök. Hála és dicséret hangzott ajkukról... S meg volt győződve mind, hogy van csoda..., az Istennek minden munkája csoda!... —= Vége =—
