Harangszó, 1936
1936-10-11 / 42. szám
334 HARANGSZÓ 1836 október 11. A csod&. Irta: dr. Schlití Gyula. 37 Nyílt az ajtó, jött Alfréd, Jókedvű vcjlt. Örült az útnak. Pihenés számba megy a nagy fáradalmak után. De nagyot nézett, mikor látja, hogy Julia is csomagol. — Te hová készülsz, Julia? — kérdi kissé ijedten. — Budapestre! —• mondja határozottan anyja. — Budapestre? Julia Budapestre megy? — Még pedig vded, Alfréd! Alfréd furcsán néz anyjára s gyanús pillantásokat vet Natáliára. — Restelsz talán velem jönni? — kérdi Natalia szívet simogató mosollyal. — Nem... dehát... nem értem... Hogyan?... Nem értem... Mégis különös!... — Ne légy egyedül, fiam. Tisztán ezért. Tudod, te hová mégy? Micsoda nép közé? Jó, ha melletted lesz Julia. Azokról a csikósokról nem sok jót hall az ember! — De mama, hová gondol? Budapest világváros, akár Páris. Ezrével fordulnak meg ott nappnként az idegenek. Lovagiasság tekintetében nincs párja a magyarnak. — Mindegy. Julia veled megy. Sokkal nyugodtabb leszek itthon. — Lehetetlenség. Júlia még senkim..., hogy gondoljátok? — Jól van, Alfréd, itthon maradok, nem leszek terhedre. Ez hatott. A zokogó szemrehányás szíven ütötte Alfrédet. Majdnem ő is elpityéredet. Magához ölelte Natáliát s megcsókolta. — Szóval velem jössz s nincs mit tartanom a csikósoktól. — Mondja derült kedéllyel s jót nevetett. — Köszönöm, Alfréd, köszönöm... — Te kis kígyó, — suttogja szenvedélyei, — hatalmad van felettem, — Hatalom, mely szolgálni akar. — Szeretlek, Julia!... — S ezzel kiment Alfréd dolgozó szobájába. Az ajtóból még visszaszól: — Holnap megyünk!... Egész nap csomagoltak. A néninek mindig eszébe jutott valami, amire az úton még szükség lehet. Még ezt'..., még azt..., na meg még ezt is. Végűi is annyi lett a csomag, hogy egy maharadzsának is becsületére vált volna. Natalia lelkiismereti furdalást érzett, mikor nézte ezt a boldog buzgolko- dást. Ki tudja, mi lesz a sorsa? Nem készítenek-e majd a csomagok tartalmával halottas ágyat Alfrédnek és neki?... XXVIII. FEJEZET. Elérkezett az indulás ideje. A néni kikisérte őket az állomásra s ott állt az elsöosztályú szakasz ablakánál, míg megindult a vonat. Nehezen indult. Lassan, nagy erőlködéssel, mint az őskori lény, mikor mozgásba készteti lomha tehetetlenségéből szörnyű testét. Amália néni addig integet zsebkendőjével, mig el nem tűnik a kanyarulatnál a vonat... Társaságunk elhelyezkedik külön fülkéjében s közömbös napieseményekről beszélgetnek. Itt van Mirakow is. Nem maradt volna el semmi áron ez útról. Szeret utazni s mennél nagyobb távolságokat bejárni, hátha hall valahol övéiről... Budapesten is sok az orosz menekült és nem lehet tudni sohasem, mikor és hol avatkozik Isten dolgainkba. Egész úton a vonatot járta Mirakow. Mindenkivel beszédbe elegyedett, nátha!... Natáliának így bő alkalma nyílt Alfréddal négyszem- Közt beszélni, hogy megtudja tőle, szeretné-e akkor is, ha történetesen, nem az unokahuga volna. Félt azonban e lépéstől s mindig talált okot, hogy elhalássza. Ezer és ezer más témát adott a változatos vidék, melyen keresztül haladtak. Gyönyörű völgyek, félelmetes hegyek, mindannyi természetes szépség, ami magával ragadja az embert s növelli az életkedvet. A beszélgetésben Natalia nem egyszer odáig jutott, hogy felfedje a hazugságot, de a félelem, hogy elveszti szerelmét, Kereszt és csillag. A tapolcai evangélikus és református fiókgyülekezete közösen épített templomát, melyen a kereszt és csillag szeretetben ölelkeznek, október hó 4.-én szentelte fel D. Kapi Béla és Medgyaszay Vince püspök. A város föllobogózott utcáin való bevonulás után a püspökök megtekintették a templomot, mely Szeghalmy Bálint miskolci városi műépítész-főmérnök tervei szerint készült. A tervező kiváló érzékkel bír a magyar népművészet évszázados eredeti és maradandó alkotásaival szemben, ezeknek értékeit felismerve és alkalmazva, példát mutatott arra, hogy miképpen lehet a népies, magyaros építészeti és díszítő elemeket új felfogásban, de magyaros átérzéssel és ízléssel protestáns templomépítészetünkben sikerrel felhasználni. Az építkezés teljes berendezéssel, melyet faragások és faszobrász munkák díszítenek gazdagon, a telek árával együtt 22.000 P-be került, melyhez a város 4.000 P-t adott, külső segélyekből 3.000 P jött be és 15.000 P-t a két egyház hívei maguk áldoztak. Délelőtt 10 órára hatalmas tömeg gyűlt össze az áll. polg. iskolában, hol a régi istentiszteleti helytől búcsúztak. Innen hosszú menetben vonultak fel, elől az esperes a gyülekezetek nemzetiszínű szallaggal átkötött bibliájával, mellette a két gyülekezet gondnoka, utána a gyüleA tapolcai uj közös protestáns templom. kezet két lelkésze, majd a két püspök, kik után Szőke Károly köveskáli ref., Nagy Miklós zalaegerszegi, Novák Elek kővágó- őrsi, Jónás Lajos alsódörgicsei és Mészáros Sándor kapolcsi segédlelkészek vitték a kegyszereket. A presbitériumok, hatóságok, hivatalok és testületek kiküldöttjei után a hívek és az egész város lakóinak nagy serege vonult az új templom elé. Ének után D. Kapi Béla püspök prédikált s szentelte fel az új templomot. Majd Medgyasszay Vince püspök prédikált. Az ünnepség után a püspökök küldöttségeket fogadtak. A római katolikus egyház küldöttségét vezető pap beszédében rámutatott a körülöttünk lévő világégésre és a keresztyén egyházak együttműködésének szükségességét hirdette. Kapi püspök válaszában a vörös veszedelemre mutatva, örömmel hallotta a katolikus egyház küldöttsége vezetőjének ajkáról a közös összefogásnak szükségességét, a maga részéről is ebben látja a hathatós védelmet, melyből a hazára áldás származhatik. A többi küldöttség üdvözlésére a két püspök felváltva válaszolt. Spanyolországban templomokat rombol a gonosz vörös kéz. Nálunk templomokat épít a hit hatalma. Áldassék az isten! Eggyel több templom, ahol evangéliom szólalhat meg. Eggyel több bástya az istentelenség ostroma ellen. Eggyel több ok, hogy hálával ezt mondhassuk: kegyelmes a hatalmas Isten!
