Harangszó, 1936
1936-10-11 / 42. szám
27. évfolyam. Í936. október ii. US FŐISKOLA j 42. szán. ut»noNa. K A Pl BÉLA ialo-bui. Laptul»Jdonóo : Dunántúli Lutfiir-8z6vetiég. Megjelenik minden «eeirnip. Ingyin milléklat tané* alatt náthánként a KIS HARANQ8ZÖ. 1035-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Poatacaekkazámla: 30.686. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Ámen: hogy én bizonyos legyek a felöl, hogy ezeket a kéréseket a mi mennyei Atyánk meghallgatja; ámen azt jelenti: igen, úgy legyen I A hetedik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. a Huuonó •MktaxM-ídnáóhlTataU ■ QYOR a., PcMfi-tfe i. Elófiiettai ára: negyedévre 1 P 28 flllAr, félévre 1PM Miéi, HT évre é P 80 fillér Csoportos kaidénál lOVi-os kedvezmény. Amerikái)» egén éne 8 dollár; ál utódállamokba negyedévre 1 P 8« fillér Isten nagyságos dolgai. Hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki elhívott titeket ! I. Péter 2:9. M ilyen másképpen beszélnek a biblia embeiei, mint ahogyan mi szoktunk. Nálunk sokszor nem áll másból a keresztyénség, minthogy tilalmakat állítunk fel, követeléseket hangoztatunk, — különö- nösen szomszédunkkal szemben. Legfeljebb annyira visszük, hogy hogy kegyességre buzdítunk és lelkesítünk. A mi gondolataink rendszerint magunk körül forognak. Attól várunk javulást nehéz sorunkban, ha sok minden rosszat elhagyunk és mindenféle jót kezdünk el tenni. Emberekre számítunk mindenben. Azért olyan sok a panasz, hogy rosszak az emberek; régen nem volt igy; ma csak a szájukat jártatják az emberek, de tenni nem teszik a jót. A biblia emberei nem ilyen rá- tartiak. Tudják ha mindent megteszünk is, amire csak tőlünk telik, még azzal sincs lendítve sorsunkon. Leszállítják az embert a magas lóról. Nem azon dől el a világ sora, amit az emberek tesznek. Egy a szükséges dolog: Isten lépjen a porondra és kezdjen el cselekedni! A hivő ember Istentől vár mindent. A keresztyénség nem más, mint Istennek csodadolgai. Isten élő Isten, aki nem nézi tétlenül a dolgok kavargását, hanem keresztülviszi szabaditó akaratát, ha törik, ha szakad. Sokan ennek a hallatára búsan felsóhajtanak. Sajnos ez csak régen volt igy. Azóta Isten elrejtőzködött. Hát ugyan hol látjuk ma az ő hatalmas dolgait? — Mégis nekünk szól ez a parancs, hogy hirdessük Isten nagyságos dolgait. Mert Isten nemcsak a régmúlt időkben vitt véghez nagy dolgokat. Amit Izrael népének történetében, amit Jézus életében és halálában cselekedett, azt akarja a mi életünkben is megismételni. Isten csodadolgokat készül cselekedni napjainkban is, olyanokat, hogy akik csak hallanak róluk, fülük is belécsendül. Isten ma is szabaditást akar szerezni minden nyomorúságból. De Azok, akik egyházunk életnyilvá- nulásait éles szemmel figyelik, azt állítják, hogy konferenciáink válságba jutottak. Nem minthogyha nem volna elég konferencia. Sőt! Sohasem tartottak annyit mint ma. Azt sem lehet mondani, hogy a konferenciák nem volnának eléggé látogatottak. Hanem ez a válság abban mutatkozik, hogy az egyes konferenciáknak nincs elég átütő ereje, sem pedig megfelelő eredménye. Bár ami az utóbbit illeti, nem szabad elfelejteni, hogy Isten országa szolgálatában valamely munka értékét sohasem a nyomában megmutatkozó eredmény vagy eredménytelenség dönti el végsősorban s hogy Isten, mert meg akar őrizni a gőg veszedelmétől s ezért sok eredményt rejtve hagy, úgy látszik, mégis igazat kell adnunk azoknak, akik azt állítják, hogy a rengeteg ifjúsági, presbiteri, stb. stb. konferencia nyomán több eredménynek kellene jelentkezni. Az eredménytelenségnek valószínűleg két oka van. Az egyik az, hogy nem megfelelő lélekkel megyünk a konferenciákra, a másik pedig az, hogy nem megfelelő lélekkel hagyjuk ott a konferenciákat. Hogyan is jelenthetne számunkra áldást egy-egy konferencia, mikor úgy megyünk oda, hogy a világon semmit nem várunk tőle?! Isten nem szokta a lélek-ajtót erőszakkal mindaddig várakozik, amig mi nem kiáltunk Hozzá segítségül. Újra Istenben kell reménykednünk! Öreá várjunk! Szivünk annyi mindennel van tele. Üresitsük meg, hogy teret kapjon Isten uralma. Egyengessük az Úrnak útját azzal, hogy hirdetjük az ő hatalmas dolgait. Urbán Ernő. betörni, hanem csak kopogtat s csak annak ad, aki vágyó lélekkel kér s kitárt lélekkel vár. — Azután hogyan jelenthetne számunkra áldást egy-egy konferencia mikor engedetlen lélekkel távozunk el róla. Talán megérintett ott valami s világosan érezzük, hogy a hallottak nyomán mit akar tőlünk az Isten, de hiányzik az engedelmesség készsége. Megoltjuk magunkban a lélek éledő lángját. Csoda-e ha ilyen körülmények között eredménytelen marad a legnagyszerűbb konferencia is?! Az ős ellenség itt is üldöz. Az ördög észrevette, hogy milyen „veszedelmet“ jelentenek rá nézve a konferenciák s berendezkedett a konferenciák ellen. A megszokás, a fásult lélek és engedetlenség a fegyverei. Csak' úgy menj el konferenciára hogy imádkozó könyörgéssel előzőleg elkészültél. S úgy menj haza a konferenciáról, hogy teljes engedelmességgel kész vagy megtenni az Isten meglátott akaratát. A ssülök sehol sem érdemelhetik meg könnyebben a pokolt, mint saját házukban, tulajdon gyermekeiken, ha gonoszul nevelik őket. Mit használ akkor, ha holtra böjtölik és imádkozzák is magukat. Isten az Ítéletnapkor követelni fogja tőlük a gyermekeiket, akiket reájuk bízott. Luther. A konferenciák válsága.
