Harangszó, 1936
1936-10-04 / 41. szám
Ä. évfolyam. 41. szám. 1936. október 4. Alapította i K A PI B fi L A i«lo-b«n. Liptulujdonői : Dunántúli Lutfi«r-8zív«t»éj. Magjelanik minden vasárnap, Ingyan mii lék Hl tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQ8ZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzam. Poatacaokkazátnla : SO. 586. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Es egykor, ha végóránk eljön, boldog kimúlást adjon és e nyomorúság völgyéből kegyelmesen magához vegyen a mennyekbe. A hetedik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. A HanigmA uwbMiK-fcbdőhlTalab i 070* a., Peiöfl-ite ». Elófizottei ára: QOfyodövre 1 P 98 fllltt, félévre 9 P m fillér, •CT évre é P 80 fülét Csoporton küldésiéi lO'/v-oa kedvezmény. Amerikába efész évre 9 doüár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér fr mim ■■ a m a Különös köszönet. És imé az egész város kimenő Jézus elébo; és mihelyt meglátták, kérték öt, hogy távozzék az ö határukból. Máté b. 34. K árt szenvedtek azok az emberek Jézus jelenléte által. Természetesen anyagi kárt csupán. Jézus csodatévő ereje által megszabadított két ördöngőst az ördög hatalmától. A kiűzött ördögök pedig a közelben legelésző sertésnyájat a meredekről a tengerbe veteiték. Ezzel érzékeny kárt okoztak ama város népének. Milyen jól számítottak! Két tény áll egymással szemben. Gyógyíthatatlan betegek meggyógyultak, — de anyagi veszteség állott be. Embertársak, talán csak ismerősök, de talán közelebbi, vagy távolabbi rokonok is megszabadultak a borzasztó betegség súlyos bilincseitől, - de a vagyonban kár esett. Valamit nyertek is az anyagi veszteséget ért emberek, az tagadhatatlan. Az a két szerencsétlen őrjöngő beteg volt, úgyhogy közveszélyt jelentettek s igy most biztonságosabb a vidék. Azután pedig nyerték azt a boldogító tudatot, hogy két ember- roncs szánandó látványa helyett újból ép, egészéges embertestvérre eshetett szempillantásuk. Ám mit jetent ez a nyereség az ő veszteségükkel szemben? ők csak a pillanatnyi kár nagyságát látják. Milyen megdöbbentő, hogy ilyen jól ismeri a sátán az embert! Milyen jól tudja, hogy mit cselekszik, amikor Krisztus csodájával szembehelyezi az anyagi kárt! És milyen elszomorító, hogy az ember a csoda fényében is inkább az anyagi kár árnyékát látja! Azért áll előttünk ez a szomorú kép ezzel a különös kéréssel. A csodatévö Jézus elé kivonul egy egész város. És kérik öt. De nem könyörgésre kulcsolt kezek sokasodnak Jézus szeme elé, hanem tiltakozásra tárult tenyerek erdeje mered feléje. Különös köszönet ugye ? De nem ismeretes-e, nem túlságosan gyakori-e a mi korunkban és talán — a mi életünkben is ?! Krisztus hivja az embert az ő követésére, hivja ma is és ma még kevésbbé igér földi kincset az ő követésében, mint valaha. Sőt ma az ö szegény evangéliomi egyházának fenntaitasa több áldozatot igényel, mint vajaha. Mennyi jót tett általa, mennyi’kegyelmet gyakorol benne! S mégis hány tenyér emelkedik ma tiltakozásra! Mert a lelki javaknál többre értékű az anyagiakat! Házasságkötésnél az egyház hűséget kiván tagjaitól s azt hirdeti, hogy az első mindékor az evangélium legyen. Hány tenyér emelkedik tiltakozásra? Mert többre becsüli a sokszor oly hamar változó emberi érzelmet a Krisztus örök szerelménél. Előbbrejutásért történő megalkuvásoknál hirdeti az egyház Jézus szavát: „Mit ér az embernek, ha az egész világot elnyeri is, lelkében azonban kárt vall!?“ Hányszor nem más a feletet, mint ingerülten tiltakozó kézlegyintés! Aki sokaknak szolgál, annak sok az adósa. D. Kapi Béla sokaknak szolgált, azért sok az adósa. De senki sem adósa annyira, mint a Harangszó, mert senkinek sem szolgált any- riyit, mint a Harangszónak. D. Kapi Béla püspöknek a gyülekezetek köszönhetnek sok megbecsülhetetlen tanítást, a kerület köszönheti a pásztori szív maradéktalan önodaáldozását, egyesek köszönhetnek sok megsegítést és támogató szeretetet, — a Harangszó azonban Az úgynevezett felvilágosultak gúnyolódó és csufolkodó társaságában bizonyságot kellene tenni Krisztusról. Hány némán maradt száj jelent tiltakozást az ő követése ellen, mert nem akarja vállalni a lenézést, a megvetést! És akárhová tekintünk, bárhol akarjuk nemcsak hirdetni, hanem megvalósítani is az evangéliumot, nem fenyeget-e tiltakozó tenyerek tömege? Mit válaszol a családi élet, az egyházak élete, a községek, a városok, az állam életének vezetése? Nem mered-e a magyar életből is tiltakozó kezek sokasága Jézus felé? Félnünk kell, hogy Jézus eleget tesz a tiltakozásnak, amikor mindenünnen szeretnék kituszkolni s legszívesebben talán bezárnák a templomba, hogy minél ritkábban hallhassák! Félnünk kell, hogy e furcsa köszönet fejében eltávozhat tőlünk is. Kérnünk kell, életünkkel feléje kell kiáltanunk: Lásd meg, Uram, nemcsak tiltakozók vannak, hanem vagyunk még, akik vágyódunk utánad! Esdünk Hozzád: Jöjj hozzánk, tisztíts meg minket! Kulcsolt kézzel könyörgünk Hozzád: Maradj meg, kegyelmeddel! Ámen. Kóts Lajos. az életét köszöni a püspök úrnak. Hogy a Harangszó ma szólhat és munkájával szolgálhat, az azért van, mert az Isten kereső Lelke ezelőtt 26 esztendővel a körmendi lelkészlakon megtalálta Kapi Bélát, aki engedelmes készséggel megfogta a harangkötelet, megszólaltatni vele a harang szavát, amelyről akkor még nem lehetett tudni, hogy milyen visszhang felel reá, az evangélikus egyház lélekházsorai közül. Köszönjük, hogy elfogadta a tervet Kösszönifük — kos szónJük S
