Harangszó, 1936
1936-10-04 / 41. szám
326. _ HARANGSZÓ 1936 október 4. Isten kezéből, köszönjük, hogy a tervet imádságos munkával kivitte, köszönjük, hogy az újszülöttet gonddal és küzdelemmel felnevelte, köszönjük, hogy Háiangszó-gyermekét mostani nagykorúságában is szereti, tanácsolja, segíti. Köszönjük, hogy olyan megköszönhetetlenül sokat köszönhetünk Néki. Két évtizedes püspöki jubileuma mérföldkövére a Harangszó is hadd tegyen egy marék hálavirágot s hadd mondjon buzgó hálaimádságot Istennek, akitől jön minden ajándék s akié legyen D. Kapi Béla püspökért és 20 éves püspöksége minden áldásáért is minden dicsőség! Családfája régi századokba vész el . . . harcolt hitetlennel, pogánnyal, törökkel . . Régi hite benne óriásra támad, megvédeni újra hitvalló egyházat . . . Őseit üldözték, Uj sereg köszönii első pásztorát. Kapi Bélának, szeretett püspökének 20 éves püspöki jubileuma alkalmával a soproni líceum. Ez itten új és lángoló sereg . . . messziről jöttek és hazaérkeztek . . . világomlásból és halál felöl jöttek építőnek, hídnak, hitnek és erősnek . . . akarnak és várnak, látnak és szeretnek ... szemükben újfajta, hitvalló szerelmek . . . papok, tanítók, diákok: kis tábor . . . de aki hazaért ebből a halálból, hitével, szivével rettenetes bátor . . . D. Kapl Béla püspök. feltámadt a fia . . • ereje hitében, s bibliában hite . . . Verhetetlen hősként itt áll Nyugat várán, elárvult nemzete nyugati határán ... Parancsa Istentől, ihletése Lélek . . . Kis János, Berzsenyi lelkével beszélnek . . . Mikor világra jött csend volt még nyugaton . . . csend a templom mélyén, mély csend a papiakon . . . Kihűlt sok, sok szív már, tűzhelyek kihűltek . . . Dunántúlon esti hideg, ködök ültek . . . Széthulló kévéket összekötni eljött. Széthulló sziveket hittel bekötözött uj pap : prédikátor Igével és szívvel . . . Régi prédikátor hitvalló szivével . . . Eljött és hitet tett hős egyháza mellett . . . seregek támadtak . . . új seregek mentek utána, szavára, szivére hallgatva: Krisztus egyházának feltámadt a papja . . felzendült a papiak . . . papi sereg támadt . . . teremtettek hősi, hitvalló egyhazat . . . mentek, meneteltek pusztán, ködön által . . . találkoztak vérrel, tűzzel és halállal . . . mentek, meneteltek, tanultak ésláttak . . . ősi templomaikl mélyén prédikáltak . . . s küldtek új hősöket A csoda. Irta: dr. Schlitt Gyula. 37 Julia elképedt. Ennyi elvetemültség! Natalia következtetése túl merész s biztosra veszi Julia, hogy téved. Alex is merésznek találta, de nem hitte egy percig sem, hogy Natalia csalódjon. Nézik egymást, mint akik nem tudják, mi tevők legyenek. Érezte Alex is, hogy sürgősen intézkedni kellene s a bajnak elejét venni, de képtelen volt gondolkodni. Agya felmondta a szolgálatot. Mióta nyugatra jött, megváltozott belső élete. Másként gondolkodik s amiben erősnek hitte magát, abban gyámoltalanság vett rajta erőt. Bizonytalan volt minden lépése. Régi lelkiélete felett érzett szégyene önbizalmát vette, az új élet ismerete pedig még nem vezette biztos talajon gondolatait. Megkötöttség ülte meg lelkét s tompult érze- ménnyel nézte a körülötte zajió életet, világot. Látta ezt Natalia és megértette. A szerelmes jóbarát gyügeségében örömét lelte, mert látta, hogy ez a jóbarát őszinte. Nála a szerelem másként hatott. Új emelőket rak gondolkodásának gépezetébe... Idegei felfeszültek a legvégsőkig. Szerelmét akarja menteni és vele életét, öt már csak kettő érheti az életben. Alfréd oldalán a boldogság vagy a halál. Ez az átérzés adja gondolkodásának, cselekvéséinek külszínét, mikor a végzetnek akar a nyakába ülni, hogy megfékezze. S még valami. Az Isten kegyeimére támaszkodó hit nem ismer lehetetlenséget... A moszkvai nyűgöt már lefejtette magáról teljesen s van hová menekülnie a kétségbeesés között, Istenhez. — S mi lesz most? — kérdi. — Te tudod, Natalia! — mondja leverten Alex. — Rám ne számíts. Nincs ötletem. — Nem ötlet kell ide, barátom, — mondja mély meggyőződéssel, — hangm hit, Istennek segítsége... Mély hallgatás. Julia lesütött szemmel áll. Meggyőződött róla percek alatt, Rujeffnak hirtelen elutazása veszedelmet rejt magában. Közben könyörgő pillantásaival keresi Natáliát. Natáliának majd mosolyognia kellett, amint a szerelemben szétmállott két lényt nézte. Milyen kedvesek gyámoltalanságukban és milyen boldogok. Az ő szerelmüket nem fenyegeti veszély. Nincs köztük titok s nincs aggodalom, hogy a titoknak felfedése végetvet reménynek, boldogságnak. Önkéntelenül saját helyzetére terelődik figyelme. Ö a szerencsétlen. Beleugrott vakságában a játékba s a játék komolyra fordult. A kimenetel kétes! Mi lesz, ha Alfréd megtudja a valót? A szégyen, a botrányéhes tömeg gúnyának veti oda a rendőrfőnököt s a feljajduló férfiönérzet előtt nincs megértés..., nincs szerelem... Ott megszűnt minden..., minden..., mindennek vége... Pillanatok alatt viharzott át Natálián a borzalmak felé vivő gondolatmenet, de a gyöterelmekről nem volt szabad senkinek sem tudomást venni. Ez a gondolat újra urává tette lelki életének. — Semmi teendőtök nincs, — mondja a legnagyobb nyugalommal, — mint türelemmel várni. A helyzet rövidesen megoldódik. Egyet kérek tőletek. Küldök nektek egy asszonyt s bánjatok vele úgy, mintha az anyám lenne. Bárhová vis: benneteket az élet, vigyétek magatokkal, még akkor is, ha én nem találnék visszajönni. Julia és Alex ijedten összenéznek. Natalia, mintha mit sem venne észre, folytatja: — Titeket nem érint már, mik ezután következnek. Egyedül az én ügyem lesz. Julia légy hű Alexhez. Aranysdvet szeretsz s érdemes érte még lemondani is. Gyöngyöt halásztál az iszapból s örökké ékesít téged. Natalia hosszú szempillái alól két könnycsepp csúszik elő. ügy ragyognak fehér arcán, mint a briiliáns. összeöleli Júliát és Alejcet s megcsókolja őket. Csókban találkozik a? ő
