Harangszó, 1936

1936-01-26 / 5. szám

if. évíoiyatfi. 1330. január i6. 5. szóm. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptul&jdonoa: Dunántúli Luthar-Szávetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingy«n nulláidat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek ónhozzám. Postacaekkszámla : 30.626. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Istent féljük és szeressük : felebarátunk házára, vagy örökségére álnokul ne törekedjünk, se az igazság színe alatt azokat el ne tulajdonítsuk, hanem inkább segítségére és szolgálatára legyünk, hogy azokat megtarthassa. (A kilencedik parancsolat lutheri magyarázata a kiskátéból). A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala: QYÖR II., Petfifi-Mr 2. Előfizetési Ara: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre é P 80 fillér. Csoportos küldéssel IOVi-ob kedvezmény. Amerikába egész évre I dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A testi erő. Birák k. 15, 16.: „És monda Sámson: szamár állcsontjával se­regeket seregre, szamár állcsont­jával ezer férfit vertem le.* E gy célt lát maga előtt ez a mai kor, a testnek kultuszát. Ez tart lázban ifjat és öreget. Mindent csak ezért! Sámsonnak, lzráel legendás hősének élettörténete világosan mu­tatja, milyen végzetes tévedés ez. A puszta emberi erőnek az örökké­valóság mérlegén kevés értéke van. Sámson az ő félelmes erejével nem sokat használt az ő népének. Még azt sem tudta elérni, hogy megvédelmezze azt a filiszteusok támadásával szemben. Ennek a nagyerejü hősnek Izrael nem köszönhetett annyit, mint a test­ben ugyan gyengéknek, de lélekben erőseknek. Ezsaiás nem volt az erő­nek megtestesítője, hiszen honfitár­sai megragadhatták, darabokra fű­részelhették. Mégis vigasztaló, osto­rozó próféciáival megtanította népét a jövőbe látni. Utat mutatott néki egy új élet felé. — Nem volt erős Jeremiás, akit a nép sírba zárhatott, mégis nemzete felett való zokogásá­val felrázta azt szennyes bűneiből. Az emberiség boldogulását mindég azok vitték előbbre, akik törékeny testükben csodálatos lelki erőt hor­doztak. Pál apostol alacsony termetű, szívbajos ember. Betegsége miatt panaszkodik: „Tövis adatott az én testembe a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem“ .. . mégis egy vi­lág tárta fel kapuját hódító ereje előtt. Mai túlhajtott testi nevelésünk szá­mára egy komoly intelem ez, nem az izmok kifejlesztése, a testi ügyes­ség teremti meg a csodákatmüvelő, élni tudó nemzedéket, amely új éle­tet támaszt e sok jajjal teli földön, hanem a bensőleg izmosak, a lélek­ben erősek fogják újjá formálni ezt a világot. A testi erő az elmúlás törvényének van alá­vetve. Sámson addig volt rettenthe­tetlen hős, amig Delila árulása foly­tán le nem vágták szép dús haját, erejének forrását. Ezután kioltották szeme világát s mint megláncolt szánalmas rab körbe jár a taposó malomban. Az emberi erő csak vala­meddig tud csodákat művelni. Nem sok kell hozzá, hogy megroppanja­nak a vas izmok, kialudjon a tűz a bátor szemekből s az, aki ezer aka­dályon gázolt keresztül, tehetetlen, másokra támaszkodó koldussá lesz. Mégis milyen sokan építenek ere­jükre, egészségükre, mintha azok örökké tartanának. Elhanyagolják a lelki erők művelését. Kikapcsolják életükből egészen az Isten segítsé­gét. A testi erő pedig magában csak rombol és nem épít. Sámson­nak a fogságban megnőtt a haja. Újra visszanyerte félelmes erejét. Széttépte láncait s elrohant a temp­lomba. Vad erővel, bosszútól lihegve Öt árva gyermek minden reggel és este imádságra kulcsolja kezét, imád­koznak Istenhez, hogy segítse és vezé­relje éltüket. Nincs se anyjuk, se apjuk. A legidősebb hatodikas elemista. Nyolc­vannégy éves nagyapa gondozza öt árva unokáját. A gazdag rokonok kérték az árvákat, rokoni kötelességüknek tartot­ták, hogy a gyermekekről ők gondos­kodjanak, de a nagyapa semmiért nem engedte. Honnét van ekkora erő egy nyolcvannégy éves emberben, remegő kezével hogyan képes megfésülni kicsiny unokáit, kenyeret helyezni az asztalra és általában mindenről gondoskodni. Ha megkérdezzük tőle, nem tud választ ad­ni, de asztalán ott van egy ütött-kopott biblia. Ezt az öregbetűs bibliát minden­nap a kezébe veszi az öt árváról gon­doskodó nyolcvannégy éves nagyapa. * megrázta a templom oszlopát, hogy ellenségeire döntse. A templom való­ban összedőlt, de őt is maga alá temette romjaival. Erővel, erőszakkal akarják ma so­kan paradicsommá változtatni ezt a világot. Lélek, türelem nélkül dühö­sen rázzák megszentelt intézmények­nek, a mai élet rendjének oszlopait. Lehet, hogy sikerül haragtól fütött szándékuk, de akkor ez az össze­omlott világ mindenkit és mindent el fog'temetni. Az építéshez lélek, megértő szív, áldozatos szeretet kell. Azért a mi eszményképünk nem a templom oszlopait fogcsikorgatva rá- zogató Sámson, hanem Az, akinek arca megkékült a korbács ütésektől, összeroskadt a kereszt alatt, testében meghalt ugyan, de áldott leikével örökké él, itt jár közöttünk, az Ur Jézus Krisztus 1 Az ő tanításából és példájából tudjuk : „aki Istenben hisz, az hatalmasan szeret, szelíden örül, tevékenyen él, sohasem harag­szik és sohasem hal meg. Hulvey István. Egy édesapa így szólt a fiához, aki esténként elmaradozott: „Ha holnaptól kezdve nyolc órára nem érkezel haza, akkor nem kapsz vacsorát“. A fiúnak nem tetszett a feddés és duzzogva gon­dolkozott azon, hogy mitévő legyen. Elhatározta, hogy azért is későn jön meg, ö már nagy fiú és neki nem paran­csol senki. Másnap ismét későn érkezett meg és nagy csodálkozására megkapta a vacsoráját. Az édesapa melléje lépett és csendesen szólt: „Már nagy fiú vagy, nem akarlak megverni, de mától kezdve nem törődöm veled, azt teszel, amit akarsz, a vacsorádat is fogyaszd el. A duzzogó fiú szeméből kicsordultak a könnyek, nem tudta elviselni azt a gon­dolatot, hogy vele nem törődik a? apja. Jaj nekünk, ha a lelkiismeretünk azt ad­ja tudtunkra, hogy többé nem törődik velünk a mi jóságos Atyánk, tehetünk azt. amit akarunk. Fillöp Dezső. Apróságok.

Next

/
Thumbnails
Contents