Harangszó, 1936
1936-09-27 / 40. szám
1936 szeptember 27. HARANGSZÓ 319 csak arany, ha te nem is tartod annak. Hasonlóképen Isten se hazudik, amikor nekünk örök életet ígér. Nekünk csak arra kell vigyáznunk, hogy kitartsunk mellette a hitben. A mi hitetlenségünk még nem teszi Isten ígéretét üres szóvá. Luther A tiszai egyházkerület közgyűlése. Szeptember hó 17. és 18.-án tartotta tanácskozásait Debrecenben a tiszai egyházkerület. Az első napon az egyesített bizottság tárgyalta végig a közgyűlés tárgyait és állapította meg a közgyűlés elé terjesztendő javaslatokat. Ekkor ülésezett az egyházkerületi Gyámintézet is dr. Dómján Elek és Pazár István elnöklete mellett és osztotta ki a rendelkezésre álló segélyeket. Az első napot a gyámintézeti istentisztelet fejezte be, melyen az oltári szolgálatot Pass László helyi lelkész végezte, a beszédet Csáxó Gyula kisvárdai lelkész tartotta. A közgyűlés reggelén Duszik Lajos egyházkerületi főjegyző mondott imát és olvasott bibliát, majd megkezdődött a közgyűlés, melyen a kiküldöttek es érdeklődők szép számban vettek részt, dr. Dómján Elek esperes, mint a püspök helyettese kérte az Egyház Urának áldását a tanácskozásra, majd Lichtenstein László egyházkerületi felügyelő tartotta meg a megnyitó beszédet, melyben az egyházkerület imádkozó szeretetéröl biztosította a betegsége folytán távol- maradásra kényszerült D. Geduiy Henrik püspököt, akit javaslatára a közgyűlés táviratilag köszöntött. Megnyitó beszédében megemlékezett az egyházkerületi felügyelő arról a nagy harcról, amely most minden vonalon dúl a krisztusi életnézet ellen, majd rámutatott a felekezeti béke szükségességére, amely jelenleg még csak jelszó, mert arra csak mi törekszünk, de mások ezt a komoly időt is türelmetlen szellemük érvényesülésére használják fel. Hálával és elismeréssel emlékezett meg a kormánynak a jelenleg követett kultúrpolitikájáról és hangoztatta a nemzeti szolidaritás szükségességét. Javaslatára a közgyűlés hódoló táviratot küldött Horthy Miklós kormányzónak és táviratilag üdvözölte Gömbös Gyula miniszterelnököt, akinek mielőbbi gyógyulást kívánt. Hittestvéri ragaszkodással köszöntötte a közgyűlés D. Raffay Sándor és D. Kapi Béla püspököket életük nevezetes fordulói alkalmából. Kegyelettel emlékezett meg dr. Baltazár Dezső ref. püspök elhunytáról. A püspöki jelentést Marcsek János egyházkerületi jegyző ismertette. Az állam és egyház viszonyában nem lát sérelmes megnyilatkozásokat, de annál inkább találhatók ilyenek a kisebb ön- kormányzati testületeknél, ahol igen kutatják az állások betöltésénél a felekezeti hovatartozandóságot, ami által a kívánatos nemzeti egységet bontogatják s az egységes protestáns közvélemény elkeseredésének az előidézőivé válnak. A felekezetközi viszonyban örvendetes a két protestáns egyház testvériségének az utóbbi időben való elmélyülése, amelynek a két egyház egész életnyilvá- nulásában meg kell mutatkoznia. Majd a zsinat munkájáról ad tájékoztatást, végül bemutatja az egyházkerület bel- missziói helyzetképét. A közgyűlés köszönettel fogadva a püspöki jelentés alapos tájékoztatását, annak javaslatait határozati erőre emeli. örömmel vette tudomásul a közgyűlés a különböző fokú iskolákról, fejlődésről tanúskodó jelentéseket Kiosztotta a különböző segélyeket. Alapos megvitatást nyert a missziók ügye, melyeknek további fejlesztése kiváló egyházi érdek. Szükségesnek tartja a közgyűlés a templomoknak naponkénti nyitvatar- tását s a híveknek köznapi istentiszteletekre való összegyűjtését. Sürgeti az ál- 'amnál a vallástanítási óradíjak felemelését. A presbiterek hivatástudatának emelése végett egyházkerületi presbiteri konferenciát rendez október 24.-én s annak rendezésével a kerület két lelkészét bízza meg. A közgyűlés a megüresedett tisztségek betöltésének a sorában püspöki titkárrá választotta meg Joób Olivért, a délszabolcsi misszió egyik gondozóját, a tanítóképző felügyelőjévé Hibbei- Hosztják Albertet. A közgyűlés a felügyelő záró szavaival és az elnöklő esperes imádságával ért véget. M. TIÉD A DICSÉRET! Téged dicsér az én lelkem, Mikor a nap felkel. Téged hívlak segítségül Minden áldott reggel. A Te áldott szent nevedben Kezdem a munkámat S Tiéd szivem akkor is, ha Öröm ér vagy bánat. Tudom, minden javamra van, Ha szeretlek téged S tudom azt is, hogy mindenért Tied a dicséreti Téged hívlak, Téged áldlak, Ha nyugodni térek, Legyen egész életemben Tiéd a dicséret! Erdélyi Ilona. délyezett kézcsók pedig a jutalom az éjjeli virrasztásért, a hűségért. Alex elmondja az éjszakai eseményeket, ami Julia derűs kedélyét is meglehetősen lehangolta. — Natáliával kellene beszélni! — mondja hirtelenül. — Azon töprengek egész reggel, de hogyan? Ebben a pillanatban nyílt a kapu s besurrant Natalia. Alig tud szóhoz jutni, annyira izgatott. Rujeff után érdeklődött. — Rujeffel kell beszélnem, annak tudnia kell valamit gyermekkori életkörülményeimről. Hol van? Alig vártam, hogy reggel legyen s beszéljek vele. — Megszökött az éjjel, — mondja tompán Alex. — Megszökött? — kiáltja ijedten Natalia. — Akkor készüljünk a legrosszabbra. Júliának jéggé sápadt az arca. — A keleti expressel utazott el az éjjel s kérdésemre: hová?, csak ennyit mondott: Felrobbantom a világot. — Rettenetes! — Utána mentem. A sejtközpontból nehéz bőröndöt hozott s ment az állomásra. Annyi biztos, a bőröndben nem fehér, nemű volt. Natalia egy lyukba meredt egyre nagyobbodó szép szemével, pillanatról-pillanatra változik arcán az eleven vonások rajzolata. Koponyája mögül a gondolkodás gépezetének zaja hallatszik. Nézik csendben, áhítattal. A vonások gyors változásai hirtelen megállnak s a ráeszmélés nyugodt kifejezését ölti arca. Mintha felvirradt volna benne. — Emlékszel-e, Alex, — kérdi feszült várakozással, — mikor Rujeff Moszkvából jövet valahol megjegyezte: Nagyszerű hely ez, vonatot robbantani?... — Magyarországon volt, hol Óvári mutatta szülőfaluját. Magas hídon mentünk ép. — Ott... ott... magasan fent robogott a vonat..., lent fehér országút s távolabb kis falu... — vág közbe Natalia. — Na és? — türelmetlenkedik Julia. — Ott készül Rujeff merényletre. Semmi kétség. A bőröndben vitte a pokolgépeit s ott fog kiszállni a viadukt előtti állomáson s ott fogja elhelyezni az aknát. Mintha csak látnám. Hökkent ijedelemmel nézik Natáliát. — S honnét veszed ezt a vakmerő megállapítást? — Kérdi félénk gyanakvással Julia. Alex hallgat és figyel. Mintha nála is derengne. Natalia következtetéseit nem pókhálón szokta vezetni. — Mikor ment el hazulról Rujeff az este? — kérdi nyugodtan Natalia, miközben ujjait csattogtatja idegesen. — Ahogy te elmentél, — válaszolja Alex, — valami különös zajra lerohantam ide a bejáratba s akkor jött a kapu felől. Hátra ment a folyosóra. Dühös lehetett, mert kérdésemre, mi volt, csak morgott. — Igen, — bólint Natalia, — én láttam el a baját. Késsel támadt rám. Julia összerezzen ijedtében. — Na és? — sürgeti Natalia Alexet. — Rujeff hátra ment. Valószínű, szobánkban volt. — Nem, — vág bele Natalia határozottan, — nem a szobában vo't. Lement a pincébe s kihallgatta Alfréd és a hercegnek beszélgetését. Megtudta, hogy holnap Budapestre utaznak s fel fogja robbantani Alfréd vonatát... — S miért megy akkor Budapestre, ha Alfrédet akarja elpusztítani? — kérdi kételkedve Júlia. — Több európai város rendőrfőnökeinek konferenciája lesz Budapesten. Azon a vonaton, melyen Alfréd megy, lesz több rendőrfőnök is s mily jó lesz több legyet egy csapásra... így gondolkodik Rujeff... Másrészt a magas hid, száz százalékos eredményt biztosít. S talán nem is annyira kockázatos ott, mint a házak között... Ott könnyebben menekül... (Folytatjuk.)
