Harangszó, 1936
1936-09-27 / 40. szám
320 HARANGSZÓ 1936 szeptember 27. Ints és feddj! Nagyon sokszor beszélünk embertársaink hibáiról mások előtt, de nagyon kevésszer próbáljuk meg őket magukat hibáikra szeretettel és jóindulattal figyelmeztetni. Pedig az őszinte és szeretettől áthatott intés legelsőrangú kötelességeink közé tartozik. Bűn valakinek a gyarlóságain gúnyolódni, mikor az illető még soha az életben egyetlen jóindulatú figyelmeztető szót sem kapott tőlünk. Ha igazán szeretem embertársaimat, sohase beszélek addig mások előtt bűneikről, amíg nekik maguknak meg nem mondtam, hogy mit hibáztatok bennük. Az intés és a feddés azonban a legnehezebb dolgok közé tartoznak, amelyekkel nagyon sok visszaélés történik. Éppen azért a legkomolyabb önvizsgálatot kell tartanunk, hogy ezeket helyesen gyakorolhassuk. Nincs jogom senkit megfeddeni, ha magam nem folytatom a legkérlelhetetlenebb harcot a saját bűneimmel. Ha míg másokat figyelmeztetek, magam megalkuszom a bűnnel, nékem szól Jézus szava: Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! Nincs jogom addig senkit megfeddeni, amíg én magam nem bírom el a feddést. Ha érzékeny és könnyen sértődő vagyok, akit felháborodással, haraggal tölt el, ha megintettek, akkor hogyan várhatom, hogy mások szelíden fogadják el az én figyelmeztetésemet? Nincs jogom addig senkit figyelmeztetni, amíg meg nem vizsgálom becsületesen, hogy valóban a legtisztább szeretet vezet-e ebben. Sokszor nem a szeretet akar indítani embertársaim megintésére, hanem a türelmetlenség és az önzés. Nem bírom türelemmel hordozni gyarlóságaikat, nekem volna kellemesebb az életem, ha ők hibáikkal nem bosszantanának és így a feddésre nem az ő örökkévaló lelki javuk, hanem az én önző, egyéni érdekem és haragom késztet. Nincs jogom senkit meginteni, ha nem tudom hinni, hogy Isten az én intésemet felhasználhatja embertársam lelke megmentésére. Nincs jogom senkit megfeddeni addig, amíg nem imádkoztam érte. Nem régen nagyon felháborított valakinek az eljárása és már-már elhatároztam, hogy egy dorgáló levélben hozom tudomására, hogy mennyire nem tudok magatartásával egyetérteni. Ekkor eszembe jutott, hogy nem imádkoztam eleget és elég hittel érte. Elhatároztam, hogy először kitartóan imádkozni fogok s csak ha már hosszabb időn keresztül kitartottam ebben, azután fogok írni. Imádkozás közben rájöttem arra, hogy még egyéb dolgok is vannak, amelyeket elmulasztottam megtenni az illető érdekében s így a levélbeli intés terve egyelőre nagyon háttérbe szorult ebben az esetben. Nincs jogom addig senkit meginteni és megfeddeni, amíg becsületesen meg nem vizsgáltam, hogy maga az Isten indít-e erre az ö Szentlelke által. Embertársaink megszólása bűn. Az intés és figyelmeztetés kötelesség, de ennek mindig a Szentlélek vezetése alatt kell megtörténni. B. J. Olcsva. Alig egy esztendeje olvashattunk a Harangszóban az olcsvai híveknek arról a küzdelmes, mégis reményekre jogosító elindulásáról, amelynek célja imaház- szerzés volt. Áldozatos hívek önként ajánlották fel részben adomány, részben kamatmentes kölcsön formájában a megfelelő összeget. Miután a házvétel terve a gyülekezeten kívül eső okokból meghiúsult, építésre kellett gondolni. Még a múlt ősszel megvásárolta a fiókegyház az építéshez szükséges telket. Ez év tavaszán azután megindult az építkezés is. A gyülekezet hitéletének ápolását kezdettől fogva egészen ez év márciusáig Csákó Gyula kisvárdai lelkész végezte, aki havonként több ízben szállt ki istentiszteletek, bibliaórák tartása végett Olcsvára. Március óta a fiókegyház gondozását a környéken élő hívek gondozásával együtt Nikodemusz János missziói segédlelkészre bízta D. Geduly Henrik püspök. Lelkesen gyülekeztek össze a hívek naponkénti buzgó áhítatra magánházaknál s lélekben mindinkább erősödve bizakodó reménységgel várták az új hajlék felépülését. Május hónapban kezdődött meg az építkezés. Öröm volt látni azt a buzgóságot, amellyel az építők dolgoztak. Az építőmesterek oldalán ott munkálkodott az egész gyülekezet. A kis épületnek szinte minden darabkájára ráhullott a hívek verejtéke. A külső munka elkészülte után megindult a belső berendezés elkészítése. Ismét a szeretet cselekedett nagy dolgokat, mert a gyülekezetnek erre semmi fedezete nem volt. Az előbb használt egyszerű testetlen lócák támlával ellátott festett padokká alakultak. Az építkezésből fennmaradt téglák felhasználásával kis oltár és szószék készült. Hamarosan került oltárkép is, majd a kölesei hittestvérek adományából oltárkereszt, úrvacsorái kehely, gyertyatartók stb. Ajándékot adott az oltárra a kisvárdai s a délszabolcsi missziói egyházközség is. így épült fel s gazdagodott naponként az egyszerű kis hajlék. Imaháznak indult, mégis templommá vált, hiszen oltár és szószék hirdeti benne Isten dicsőségét. Az épület homlokzatán beépített kis kötáblán arany betűkkel a következő felírás olvasható: „Isten dicsőségére épült az Urnák 1936. esztendejében, D. Geduly Henrik püspökségének 25. évében. Luk. 12, 32. V.“ A kis gyülekezet hálás örömmel örökítette meg gondoskodó püspöke f. évben elért 25 éves áldásos püspöki működésének emlékét. Egyházkerületünkben talán ez az első megvalósulása annak a sok szép tervnek, amelyeknek keresztülvitelét a főpásztor negyedszázados jubileuma alkalmával az egyházkerület gyülekezetei elhatározták. A kis templom felszentelését, az akkor beteg Geduly püspök megbízásából, dr. Dómján Elek főesperes végezte. Az örömünnepre felsereglett egyházunk sok vezető férfia s szinte az egész gyülekezet. A sok vihart látott olcsvai evangélikus végváron nyugodjék meg az oltalmazó Isten kegyelme! Nikodémnsz János Terjesszük a „H ARANGSZó“-t! A magyarhoni Evangélikus Mísszíóegyesiilet 1936. október hó 3.—4.-én közgyűléssel kapcsolatos külmissziói konferenciát rendez a pápai gyülekezetben. A konferencia alaptárgya: Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz! Sorrend: október 3.-án: A konferencia megnyitása: Németh Károly esperes, a Miszióegyesület egyh. elnöke. Előadás: A misszió és én. Túróczy Zoltán lelkész. Gyermekeknek előadást tart: Nitschinger János igazgató. Középiskolásoknak: Cséry Lajos lelkész Dombóvár. 7 órakor vallásos est a templomban. „Jézus Krisztus tegnap“: a missziói munkák keletkezésében: dr. br. Podmaniczky Pál egy. tanár. A missziói munkások életében: Rimár Jenő vallástanár Budapest. Az én életemben: Bélák János lelkész Gérce. — Perselypénz a misszió javára. Október 5.: Tanácsülés. Gyermekistentisztelet: Garam Zoltán lelkész Boba. Ifjúsági istentisztelet: Lukács Isván lelkész Kemenesh. Ünnepi istentisztelet: Szabó József lelkész. Díszközgyűlés. Megnyitót mond: dr. Molnár Gyula ítélőtáblái bíró, a ME világi elnöke. Üdvözlések. A 100 éves lipcsei misszió. Jubileumi megemlékezés mondja: Németh Gyula lelkész. Titkári, pénztárosi, kiadóhivatali, iratterjesztöi, ellenőri és gyermekszövetségi jelentések. „Jézus Krisztus ugyanaz ma“: A missziói munka nehézségeiben: Farkas Zoltán lelkész Kötesd. A missziói munkák lehetőségeiben: Wolf Lajos lelkész Cegléd. Délután 7 órakor vallásos est a templomban: „Jézus Krisztus örökké ugyanaz“: Az elhívásban: Zászkaliczky Pál lelkész Főt. A megbízatásban: Fábián Imre lelkész Sárszentlörinc. Az ígéretben: Molnár Gyula ME elnök. — Ugyanezen tárgyakról a szomszédos filiákban és szórványokban is lesznek evangélizáló ösz- szejövetelek. Ezekre a helyekre a következő előadókat kértük fel: Benzing István, Bélák János, Bélák Sándor, Danhauser László, Drenyovszky János, Cséry Lajos, Garam Zoltán, Farkas Zoltán, Muray Endre, Mályusz Tibor, Rimár Jenő, Zászkaliczky Pál. A konferenciára jelentkezni lehet szept 30.-ig Schock Gyula cv. lelkésznél Pápa és Danhauser László titkárnál Budapest, VI. Bajza-utca 45. Szállást és reggelit ingyen ajánlottak fel a pápai hit- testvéreink. Közös ebéd 1.50, vacsora 1.— P Egy helyről kiindulva 7 személy 20% kedv (vasúti) élvez, amit az illetékes állomás kérvény nélkül megad. A budapestiek 3.-án 10.30 ind. a Keleti p. u. Érk. : 3.08 Csorna felöl érk.: 15'20. Bánhida felől : 16.09. Szombathely felöl : 1215. A konferenciára egyházunk és egyesületünk minden tagját, közelebbről a pápai és környéki gyülekezeteket szeretettel meghívja — 95«. zsoltár 7., 8. üdvözletével az Egyesület Vezetősége. Zvráci Afe, Gospodne ! Zöld füzetkét hoz a posta. Címe a fenti. Ji kísérőlevélből kitűnik, hogy a füzet a Harangszó kiadásában megjelent Gyógyíts meg engem Uram! cimü betegeknek oaló imádságos könyv vend nyelvű fordítása. Ez ismét bizonyítja,
