Harangszó, 1936
1936-09-13 / 38. szám
1936 szeptember 13. HARANGSZÓ 303. goztatta, hogy mindezek mellett a munka egyike a legjobb nevelőeszközöknek. S ha ma az ember Németországban jár s látogatja a nevelő és javító- intézményeket. mindegyikben ugyanezzel a módszerrel dolgoznak és mentenek. Az egyszerű vasárnapi iskolai tanító módszere hódított és mindenki örömmel használta. A mustármag csodáját hirdeti a hamburgi Wiehern intézmény is. S ez a sok hihetetlenség és csodálatosan hangzó dolog1, amit most elmondottam, nem lesz többé hihetetlenség és csoda abban a pillanatban, ha elmondom, mi ál! ennek az embernek a sírkövén? „Az a győzelem, mely legyőzte a világot, a mi hitünk!“ (I. János 5, 4.) Ez a mustármag csodájának a magyarázata. Weltler Ödön■ A dunánínnení egyházkerület közgyűlése. Szeptember 2.—4. napjain zajlott le a dunáninneni csonka evangélikus egyházkerület évi rendes közgyűlése Sal- gótarjában D. Kovács Sándor püspök és dr. Sztranyavszky Sándor kér. felügyelő elnöklete mellett. A közgyűlésen a kerület egyházi és világi elemei nagy számmal vettek részt. Úgy a közgyűlés, mint az azt megelőző biz. ülések az egyház nemrég felavatott pompás új kultúrházában folytak le. 25.000 P-s költséggel létesült s alig hiszem, hogy van még egy egyházunk. amely ilyen gyönyörű és a gyülekezeti élet fejlesztésére alkalmas intézménnyel dicsekedhetnék. A gyámintézeti istentisztelet keretében a kerület főpásztora két végzett theológust szentelt lelkésszé: Aranyi Józsefet és Sze- pessy Károlyt, akije közül előbbi Berlinben folytatja tanulmányait, utóbbit pedig ä püspök Sámsonházára rendelte segédlelkésznek. A nagyszámú hívő seregre mély benyomással volt a lelkészavatás felemelő szertartása. A kerületi lelkészértekezleten Szűcs Sándor magyaróvári lelkész tartott írásmagyarázatot a böjt evang. szellemű felfogásáról Máté VI. 16.—18. v. alapián. Irányi Kamill székesfehérvári lelkész igen tanulságos értekezést olvasott fel a szórvánvgondozás nehézségeiről. saját nagykiteriedésű szórványokkal rendelkező egyházában szerzett tapasztalatok alaDián. Végül Mihaiovics Samu nógrádi főesperes adta elő értékes tanulmányát az egyházi adózás kérdéséről. kapcsolatban a zsinat idevágó javaslataival. A közgyűlést szept. 4.-én nyitotta meg dr. Sztranyavszky kér. felügyelő. Megnyitó beszédének részletei országos visszhangot keltettek s velük a napilapok is bőven foglalkoztak. „Az egyhá zak — úgymond — mindenkor fontos szerepet vannak hivatva betölteni a nemzeti és állami életben. Az állam jelenti befelé a rendet, kifelé a biztonságot. az egyházak szerepe pedig az is- tenige eszközével munkálni a lelkek békéjét és egyensúlyát.“ Megrendítő szavakkal mutatott reá arra a veszedelemre. melv a különböző felekezetek testvérharcából, egyenetlenségéből származhat. ,.A romlás és a gyűlölet járványa mindig a lelkekben kezdődik, az anyagi javakon folytatódik s a polgár- háborúk kegyetlen vérontásával végződik. Elrettentő példa erre a mai Spanyolország, ahonnan égő templomok yörös fénye látszik és legyilkolt papok halálhörgése hallatszik...“ Majd D. Kovács Sándor püspök terjesztette a közgyűlés elé első püspöki jelentését, melyben egyházunk létkérdéseiként jelölte meg a szórványgondozást s az ifjúsággal való foglalkozás behatóbbá tételét. „A felekezetközi viszony kulcsproblémája — mondotta — a reverzális-kérdés, amely annyi áldatlan viszálykodás magva s az államhatalom részéről sürgős orvoslást követel.“ A közgyűlés keretében nyújtotta át Sztranyavszky felügyelő Kardos Gyula balassagyarmati lelkész-alesperesnek és dr. Zelenka Frigyes kér. világi főjegyzőnek a kormánvfötanácsosi kinevezésről szóló legfelsőbb okiratot, mely személyükön keresztül az egyházi munkakör megbecsülését és értékelését jelenti. A kitüntetettek meghatva mondottak köszönetét a jövőben is felajánlva minden erejüket egyházunk szolgálatának. A tárgysorozat pontjainak Ietárgyalása után a közgyűlés az „Erős várunk“ el- éneklésével ért véget. Adná a kegyelem Istene, hogy mindazon indítás, amit a közgyűlés tagjai Salgótarjánból lelkűkben magukkal vittek, anyaszentegyházunk boldogabb jövendőjébe épülne bele. Sziics Sándor. A szeretet mindig adósnak érzi magát. Magyarországi utam benyomásai. Irta: Rinne Károly finn lelkész. Már iskolás gyermek koromban jobban dobogott a szívem, mikor Magyar- ország nevét hallottam említeni. Mikor azután Helsinkibe kerültem lelkésznek s ott megismerkedhettem fiatal magyar a tudattal, hogy legyőzték. Alex felcsapja a villanyt. Rujeff sompolyog el mellette. Hiába faggatja, Rujeff nem ad választ. Eltűnik a folyosón. Magatartása nem ébreszt Alexban semmi különösebb gyanút. Megszokta nála a hallgatag dühöngést. Egyet alszik rá s minden másként lesz reggelre. Ki tudja, mi volt vele? A fontos, hogy itt van a házban. Alexet különben is jobban érdekelte, mi van Júliával? Benyit hozzá. Halálsápadtan áll a szoba közepén s még egyre figyel, nem ísmétlődik-e a zaj? — Mi volt ez? — kérdi Alex. — Valami veszély környez. Úgy félek... — mondja sze- pegve Julia. — Nem történt valami Natáliával? Ép az imént ment el! Alex már rohan is az utcára. Minden csendes. Visszajön. — Semmit nem látok — mondja, — zárja magára az ajtót s pihenjen le! — Ne hagyjon magamra, félek!... — könyörög félve Julia. — Nem hagyom magára. Itt leszek az ajtó előtt és virrasztók!... — Akkor menjen! Kezét nyújtotta s ennek a kéznek szorítása tartóztatta. Remegő melegség áradt belőle Alexra, mint tavasszal a langyos szellő a földre. Fejébe hajtotta a vért. Csak úgy szédült. F.z a bánatosan könyörgő fehér arc..., ezek az epedő szép szemek..., ez a lüktető melegség!... hív..., csábít... Táncolt előtte a villanykörte fénye, mint a megbomlott láng, mely a pokolból szabadult elő. S hirtelen megtorpan. Hisz a szeretetet kereső védtelenség áll előtte s ennek csak hódolat és szolgálat jár... Ajkához emeli azt a remegő kis kezet. Megcsókolja s megy lassan kifelé. Julia néz utána s arca mosolyba kerekedik, mint a virágkehely, mikor a lehunyó nap után fordítja fényéhes szirmait. Julia nyugodtan aludhatott. Egész éjjel egy pillanatra sem hagyta ott az ajtót Alex. XXV. FEJEZET. Rujeff tehetetlen dühében a pincébe rohant. A szégyen keltette bosszú hajtja. Hátha hall valamit, ami megkönnyíti a megtorlást. A rendőrfőnök áll útjában s minden gyűlöletével ellene fordul. Nincs nyugta, míg nem tette el láb alól... Meg fogja ölni... Ez most már elhatározott szándéka volt. A hiúság sérelmében fogant elszántság erős. Nem ismer akadályt, míg nem tetté váltotta magát. Agya zúgott s majd összeroppan- totta a kagylót, amint füléhez szorította. — Szóval holnapután utazunk s szerdán éjjel tizenkettő felé érünk Budapestre. A rendőrfőnök hangja volt. Rujeffet izgalmában a hideg rázza. Szinte vacogott a foga. — Gyönyörű város. Már maga ez is biztosítja, hogy népes lesz a konferencia. Gyönyörű város. Ott lesz Európa minden rendőrfőnöke. Tudom! — Mondja Mirakow. Rujeff a száját tátotta felfelé, hogy felfogjon minden szót. — Megtaláljuk a módját, hogy véget vessünk ennek a vakmerő propagandának. Rujeffnak ropognak ökölbe szorult ujjai. De hallgat. Nyílik az ajtó odafent. — Jó estét, uraim! — muzsikál Natalia hangja. Rujeffnak megcsikordul a foga. Micsoda fesztelenséggel köszön Natalia, mintha mi sem történt volna. — Éppen búcsúzom, Julia, — mondja Mirakow, — sajnálom, hogy már nem előbb szerencséltetett kedves társaságával. — Az urak jobban szeretnek maguk lenni, még így is csak suttogva mernek tárgyalni. — Nem is neked való, amiről mi tárgyalunk. — Jegyzi meg komolyan Alfréd. — Alig merek már bejönni ebbe a szobába. Minden sarokból suttognak, mintha kísértetek rejtőznének. (Folytatjuk.)
