Harangszó, 1936
1936-09-06 / 37. szám
1936 szeptember 6. HARANGSZÓ 295 Az igazi férfi erős, olyan erős, hogy mer engedelmeskedni a lelkiismereténeK. Az igazi férfi — tisztaszívü. Sajnos, nem is szükséges megkérdeznem, hogy hallottál-e már illetlen dalokat és mocskos történeteket. Mindig akadnak cimborák, akik lányokról beszélnek legszívesebben s azt mocskos szájjal teszik. Olyon beszéd az, melyről nem szeretnénk, ha édesanyánk is meghallaná. Miért nem? Hát természetesen azért, mert édesanyánk kedves, jó és tiszta. S az ember nem akar csúf dolgokról beszélni úgy, hogy ö is hallja. Már pedig azok a történetek, melyek a nemi életet érintik, mindig mocskosak. — Az is a nemi élet területére tartozik, hogy te egykor édesanyád méhében fogantattál s általa e világra születtél. így hát ez is valami tisztátalan dolog? Nem! Isten bölcs rendelése az, hogy mi emberek különböző nemiiek vagyunk, férfiak és nők, hogy egy férfi és nö szereti egymást a házasélet keretei között, hogy ezáltal ember szülessék, ez is Isten rendelése. Ez olyan távol áll minden mocsoktól, hogy ez a legszebb és legtisztább dolog, ami csak létezik. De minél finomabb valami, annál rosszabb lesz, ha elhibázzák és elrontják. Nincsen még egy területe az életnek, melyet olyan gyakran elrontanak és bemocskolnak, mint a nemi élet területe. Csak azt szeretném, ha elhinnéd nekem, hogy semmi sem olyan veszedelmes és pusztulást hozó az egész életre nézve, mint az, ha a nemi élettel kapcsolatos dolgokkal tisztátalanul és mocskosán foglalkoznak akár gondolatban, akár cselekedettel. Ennél férfiatlanabb dolog nincs a világon, mert az igazi férfi nemes és lovagias. A tisztátalant és alávalót megveti.. Te új erőket érzed ébredezni testedben és lelkedben egyaránt. így van ez a te korodban. Csodálatos idő ez! Néha az ember olyan határtalanul vidám, néha meg olyan bús és szomorú. Olykor azt sem tudja mi az az érzékenység, máskor ság. Ez az asszony nem akar s nem tud csalódni. A csodavárás e vakmerősége felrázta Natáliának lapuló lelkét s eltöítötte bizakodással. Szinte duzzadt a melle a biztonságnak forrón fel- gomolygó érzéseitől. Átsuhan agyán, mint az árnyék: Még sem lesz teljes a csoda. Egy lánya meghalt. Nastasja. Unokája is... Az asszony megérezte, min töpreng Natalia. — A csoda áldozatot követel. A fény csak az ég harmatozásán keresztül bomlik a szivárvány csodájába. Csak a köny- nyekben megfiirösztött élet várhat csodát s ezért nem hiábavaló az én reménykedésem... Sokat szenvedtem. Egyik lányom meghalt. Most halottam. — Hol? Mikor? Kitől hallotta?... — kérdi Natalia csodálkozó kíváncsisággal. — óvári beszélte. Megégett. — Óvári!?... — Ki Párisba jött veletek. A magyar, ö az, ki megmentette az életemet. A férjemét is. Azért jöttem Párisba. Úgy hallottam, erre bujdosott. Natalia Mirakowra gondolt, de nem szólhat, mert az asz- szony örömében elárulná, hogy orosz s akkor vége minden csodának. így a beszédet Óvárira fordította: — Hát nem csodálatos Óvárival való találkozása?... Hol beszélt vele? — Budapesten. Ő ment Moszkvába s én jöttem... Végleg ott hagyja Moszkvát. Egyet-mást még össze akar szedni s jön haza a családjához... — Családjához? Feleségéhez, gyermekeihez? Élnek még? — Igen. Menet betért szülőfalujába. Persze, csak éjjel. Úgy lopódzott saját házához, mint a tolvaj. Nem mert mutatkozni nappal, félt, hogy lefogják. Benézett az ablakon. Vacsoráztak. Felesége és két fia. Majd a szíve szakadt meg. Itt van... itt mellettük, alig néhány lépésnyire tőlük és... és nem ölelheti rád, mikor majd Isten akaratából megtalálod őt, kivel meg akarod osztani az életet s akinek meg kellene kapnia szeretettedet megtakarítva és mocsoktalanul. Az élet boldogságának az a titka, hogy tudj várni! Ne fecséreld el idő előtt azt, amit meg kell takarítani arra az időre, mikor már érett férfiúvá leszel, különben kirabolt szegény leszel. Ne hidd azonban, hogy a saját magad erejéből is meg tudod őrizni szived és érzékeid tisztaságát. Sok és nehéz kisértéssel találkozol. Ekkor válik el, hogy erős vagy-e? Mersz-e nemet mondani soha nem tapasztalt csábításokra, vagy mikor a barátaid gúnyolnak állhatatosságodért? Soha sem tudod ezt megtenni, ha nem vagy résen és nem imádkozol Istenhez segítségért. „Teremts bennem tiszta szivet, óh Isten“, ezt az imádságot mindennap el kell mondanod. Csak Isten segítségével tudsz igazi férfi lenni, aki szemébe tud nézni hitvesének minden szégyenkezés nélkül és aki zavartalanul tud örülni, mikor gyermekeiben önmagára ismer. Az igazi férfi — komolyan veszi az életet s azért vidám. Vannak, akik azt tartják, hogy mindenféle munka unalmas és az életben csak egvetlen kellemes dolog van — a szórakozás. Az ilyenek saj- nálatraméltók. Egyrészt ritkán lesz belőlük valami, semmit sem tanulnak meg rendesen és nyomorúlt szánnivaló emberek lesznek. Másrészt meg örökös unalom az életük. Csodálatos, hogv akik szórakozásra állították be az életüket, igazi örömöt alig élveznek és akik mindig az élet könnyű oldalát keresik, azoknak jut a legnehezebb sors. Ha igazi férfi akarsz lenni, jusson eszedbe, hogy a férfi feladata a munka és azért van, hogy hasznát lássák. Kíséreld meg, hogy már a kezdeten egészen odaadd magad a munkának s hogy örömöt lelj benne. S ha olyan munka jut osztályrészedül, melyben semmi örömöt nem találsz, akkor is kíséreld meg, hogy kitartással mindig a legjobbat nyújtsd. keblére őket. Meggyőződött róla. hogy felesége még ma is várja s nem volt hűtlen. Hazugság volt, mivel megtévesztették akkor... Bizony mit a háború még épségben megtartott, azt az irigység összetörte, mit a gránát még meghagyott, azt az emberi gonoszság rombolta szét. — Szegény Óvári!... — ő azért megtalálta övéit és még boldog lehet... — Boldog leszel még te is, meglásd. A jó Isten megkönyörül rajtad is... — Régen volt, mikor még én is boldog voltam. Emlékszem, karácsony estéjén volt. Az utolsó boldog korácsonyom. A kisebbik leányom karomon ült s néztük a karácsonyfát. Nyújtogatta kövér kis kezét a fa felé. Kapott a gyertyaláng után. Szerette volna megfogni s hangosan nevetett, mikor visszakaptam hirtelenül, hogy ne nyúljon a lángba. Natalia az asszony szájára függeszti nagy szemét s Visz- szafojtott lélekzettel figyel. — Kis fiam a hintalóval volt elfogatva. Nagyobbik leányom felmászott a kettőslétrára, hogy valami csillogó csomagot akasszon le a fáról. Behajol, megbillen és létrástul a fába esik. Hullott a csokoládé. Csilingelt a dísz. Fiamnak tetszett a dolog s kezét csapkodva ugrált örömében. Kis leányomra azonban más hatással volt az eset. Megijedt s remegett, mint a nyárfalevél. Sírt. Alig tudtam megvigasztalni. Nagyobb baj nem történt. Marianna feltápászkodott, körülnéz és nevet. Erre megbékiilt a kis Klára is. Akkor lépett be férjem. Látja a megtépett fát, elkomorodott. Magához ölelt mindnyájunkat s kiment. Csak annyit mondott: — Nem jót sejtek. — S nem tartott egy hétig, letartóztatták. (Folytatjuk.) !’ meg lépten-nyomon megsértődik. Néha meg úgy érzi, hogy ezek az egymást szeszélyesen váltogató érzések egyszer csak sajátos keverékké lesznek a lelkében. Igen, ez csodálatos idő! Elkezd az ember álmodozni, sőt talán még verset írni is megpróbálKozik. Csodálatosan szép tud lenni ez az időszak, akárcsak a tavaszi zsendülés időszaka! De amint egyetlen éjszakai fagy feketére égetheti a bontakozó rügyeket, éppen úgy pusztává teheti az ifjúkor nagyszerűségét az, ami durva és mocskos. Álmodj, fiam, álmodj a jövőről!, saját otthonról, de álmodj finoman és szépen! őrizkedj az erkölcstelen képektől, a mocskos történetektől s a tisztátalan álmoktól. Bepiszkítják a lelkedet! Légy szívesen együtt leányismerőseiddel, de lovaghoz illően. Mit tennél, ha valaki aljas lenne leánytestvéreddel szemben és szemtelen viselkedéssel bántaná meg édesanyádat? De talán a te leányismerö- seidnek is vannak fiútestvéreik, akik éppen olyan joggal követelhetnek figyelmet leánytestvéreik számára, mint te a tied részére. S egyszer talán azokat a leányokat is édesanyámnak fogja szólítani egy olyan fiú, mint te vagy. Ügyelj arra, hogy olyan lovagias légy ezekkel a leányokkal szemben, mint amilyen lova- giasaknak szereted elképzelni azokat, akik édesanyád ismerősei voltak, mikor fiatal leány volt. Vannak leányok, kik egyáltalában nem olyanok, mint amilyeneknek lenniök kellene. Ezeknek semmi kifogásuk nincsen az ellen, hogy a fiúk szemtelenül viselkednek velük szemben. Elvennél-e ilyen leányt feleségül, majd ha arra kerül a sor? Szeretnéd, ha ilyen leány lenne gyermekeid anyja? Egészen bizonyos, hogy nem! Kerüld hát őket! Nem vagy való a társaságukba! Ne higyj az olyan csalóknak, kik be akarják beszélni neked, hogy mindent meg kell tapasztalnod. Vigyázz, ne váltsd aprópénzre érintetlenséged tőkéjét. Akkorra talán már semmid sem ma
