Harangszó, 1936
1936-09-06 / 37. szám
296. HARANGSZÓ 1936 szeptember 6. Hiszen az a munka az, amelyik neked és tieidnek kenyeret ad. Kíséreld meg azt is, hogy mellékesen olyan munkát keríts magadnak, mely több örömöt és megnyugvást tud nyújtani neked. Szorgalmas embernek sok alkalma van a munkálkodásra. Az élvezet sohasem fődolog az életben. Az élet felelősség, fáradság, küzdelem. Az öröm virágai pedig csak a komolyság földjében virítanak. Az igaz férfi — alázatos Isten előtt. Az igazi férfi nem akárki előtt hajt fejet. De Isten előtt meghajol. Mert Isten a mi Urunk és a mi Atyánk. Meghajol Jézus Krisztus előtt is. Mert Jézus Krisztus a mi segítőnk és Megváltónk. Mikor az evangéliumokban Jézusról olvasol, megláthatod, hogy milyen az igazi férfi: erős, tiszta, komoly, vidám és alázatos Isten előtt. Jézus mondotta egy sereg ifjú embernek: „Kövess engem“ és az ő társaságában igazi férfiakká lettek. Jusson eszedbe, fiam, hogy igazi férfivá csak az ő társaságában lehetsz. Mert csak ö tud erőt adni neked, amit önmagadból nem meríthetsz s minek birtokába semmiféle edzéssel nem juthatsz. Szívedet tisztán megtartani is csak ö tudja. Csak Ö mutathatja meg az élet igazi értelmét, tehát szívből és igazán örvendezővé is csak ő tehet. Egyedül ö adhatja meg neked azt a férfihez illő alázatosságot, mely Istent féli és szereti mindenekfelett s mely minden hitét és bizodalmát beléje veti. Tudd meg, hogy Isten valami nagyon nagyra szánt téged. Valami nagyon fontosat akar elvégeztetni veled. Azt akarja, hogy te is segíts e világot jobbá, tisztábbá és boldogabbá tenni. Az ö segítségével meg is tudod tenni ezt. Csak nem akarsz kitérni ilyen fölséges megbízatás elől? Ilyen magasztos életfeladat alól nem szabad kibújni. Fel tehát! Azonnal kezdd el, hogy véghez vihesd, amit Isten akar és amire lelkiismereted is serkent. Nem biztos, hogy munkádról írni fognak az újságok. De Istennek könyvében meg lesz írva! Fordította: Kiss György A. Keresztyén ember nem önmagában él, hanem Krisztusban és felebarátaiban. Krisztusban a hit által, felebarátaiban a szeretet által. Luther. Tárnokréti. A féktelen Rábca tövében, az árvizek pusztító zsarnokságával százados harcot folytatva — közel ezer éven keresztül áll ez a kis magyar község, hajdan Réthe néven. Határán keresztül vezet el az úgynevezett római út. Határában van az úgynevezett városdomb, melyen a római uralom idejében valamelyik légió őrségének számára kis váracska épült. Hogy az Árpádok idejében itt e helyen kis falucska volt, bizonyítja a pannonhalmi főapát 1874-ben kiadott „Győrváros és megye leírása“ c. könyve, melyben (27. lapon) ez olvasható: miszerint Réthi 1212-ben Győrvároshoz tartozó várjob- bágysági falu volt. Ezekben az években II. Endre király adományából már birtokosok vannak itt. 1372-ben már a Pókiakról hallunk, 1544-ben pedig Ostfy Lászlóról is hallunk a Pókiak mellett. 1609. évi összeírás szerint ez a két család szerepelt. De 1610-ben már Gyapai György és 1613-ban Zánthó István vannak említve birtokosokként. Réthinek ezen pár sorban felemlített ősrégi felkutatása azért szükséges, mert ez szolgáltat alapot annak feltevésére, hogy a reformáció korszakában Rétidben bizonnyal olyan szervezett magyar község létezett, mely az akkori faluk, községek fogalmának megfelelt. így feltételezhetjük azt is, hogy a rétieket is korán meghódította a reformáció, mely a gyászos mohácsi vész után, mint a pünkösdi sebesen zúgó szélnek zendülése, oly gyorsan áthatotta a magyar nemzetet. Eklézsia azonban Réthiben 1681-ig nem alakult. De ha alakult volna is itt gyülekezet templommal, lelkésszel, mindezt elsöpörte volna az a majdnem más- félszázéven keresztül dúló rettenetes vérzivatar, melyet az ellenreformációval szövetkezett zsarnoki német uralom zúdított szegény hazánkra és a magyar protestantizmusra. Miksa után Rudolf uralkodott, kinek kormányzata alatt evangéliomi hitünk magasan és fényesen ragyogó napját elhomályosították az üldözések sötét, vészterhes felhői. II., III., IV. Ferdinánd császárok, valamint I. Lipót alatt a templomok egész sokaságát vették el az evangélikusoktól. A rétiek ekkor a vadosfai artikularis templomba jártak. Evangélikus lelkésznek tilos volt az artikuláris helyeken kívül máshova kimenni és egyházi cselekményt végezni, így a rétiek is római katolikus papra voltak utalva. Gyermekeiket a fehértói plébános keresztelte s halottaikat ugyanaz temette. Ha mégis evangélikus pap szolgálatával akartak élni, azt felkereshették, de a stólát a fehértói plébánosnak előre tartoztak letenni. E szomorú, szenvedésteljes korszakban sem lankadt öntudatuk, sőt erősödött. 1861-ben, mikor egy kis lélekzetvé- telhez jutottak, azzal a kéréssel fordu- tak a soproni országgyűléshez, hogy vallásukat szabadon gyakorolhassák. Az eredmény az lett, mint egy régi okmány mondja: „hogy a rétiek eklézsiája több győrmegyei eklézsiával fundamentomtól felépítessék.“ Valószínűleg ekkor helyrehozták templomukat, mely a Kelemen család, a mai Takács Elek-féle ház udvarán állott. Eszerint ha eklézsia létezett, lelkésznek is kellett lenni, annyival is inkább, mert közönséges istentisztelet gyakorlásáról is van szó, melyet lelkész nélkül nem gyakorolhattak volna. Az első lelkész nevét azonban kikutatni nem sikerült. Két tanítóról azonban tesznek említést. Az egyik Szarka András, a másik Nyirő Pál. Az előbbiről, nevén kívül nem tudunk semmit. Az utóbbi, Nyirő Pál gúnyos verseket készített a pápistákról, amiért a rétieknek el kellett őt bocsátani. Ekkor a gyülekezet is elvesztette szabad vallásgyakorlatát. 1777-ben tehát egy kérvényt nyújtottak be, hogy egy „mester“ tartásra engedélyt nyerhessenek. E kérvényük soproni Janko- vics Mihály támogatása folytán kedvező elintézést nyert, de csak két évvel később kaptak engedélyt arra, hogy a Nagyalásonyból idehivott Kis Pált beiktathassák. Föltételül azonban ki volt kötve, hogv hivatalát csak abban az esetben foglalhatja el, ha előbb az u. n. „Normát“, azaz a nevelés és tanítás szabályait elsajátítja. Evégett Győrbe kell mennie. Itt azonban a professzor tiltakozott a fölvétel ellen, mivel állítólag már nem volt Számára hely az iskolában. Ekkor a gyülekezet két tagot küldött Győrbe, akik megállapították, hogy az ajtó mögött még egy kis asztal székkel elfér. Ezt megcsináltatták a rétiek. Kis Pál elfoglalta és rövid idő alatt sikerrel végezte a „Normát“. Kis Pál oly sikerrel tanított, hogy nemcsak a gyermekek, hanem házasuló legények és férjhezmenendő hajadonok amikor csak tehették, elmentek az iskolába. Sőt az egész Tóközből jöttek Rétibe, hogy hallhassák a tudományáról híres tanítót. Az akkori szuperintendens, Perlaky Gábor, pedig ide utasította az összes tanítókat, hogy Kis Páltól tanulják meg a nevelés és a tanítás mesterségét. A templom, amely hosszabb időn át be volt zárva és sem bemenni, sem tatarozni nem volt szabad, összeomlott magában és többé fel sem épült azon a helyen. A sok szenvedés, elnyomás és üldöztetés gyászos korszaka tehát tulajdonképen lí. József császárral ért véget. Ez a felvilágosodott lelkű fejedelem kiadta 1781-ben az u. n. „Türelmi Rendeletet“, mely többek között megengedi, hogy az evangélikusok templomot építhetnek, de torony és harangok nélkül, ahol száz család van együtt, szervezhetnek lelkész és tanító állomásokat. Csak kegyelemfalat volt ez — de nem teljes jog, melyet az agyonsanyargatott hívek megérdemeltek volna. Mindazonáltal e kegyelmet arra használták a többiekkel egyetemben a buzgó réti ősök, hogy templomépítéshez és lelkészállomás szervezéséhez fogtak. 1783-ban folyamodtak a trónhoz, hogy gyülekezetei alapíthassanak, templomot építhessenek és lelkészt hívhassanak. Persze nyomban nem kaptak jó választ, mert a vármegye nem ajánlotta folyamodásukat, nevezetesen azzal vetetA megújított tárnokréti templom.
