Harangszó, 1936
1936-09-06 / 37. szám
áf. évfolyam. Í936. szeptember 6. 37. szán. Alapította! K A Pl BÉLA ítio-bon. Laptnlajdonoi: Ouninlúll Lutlur-8zSv«t«ég. Magjalanlk minden vasárnap, Ingyan mai léklat tanév alatt kéthatsnként a KIS HARANGSZÓ. 1635-ben beolvadt lap a Jöjjetek ónhozzám. PoBtactekkazámla: 30.626. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Isten nem kísért ugyan senkit sem, de mi azt kérjük ebben az imádságban, hogy Isten őrizzen és tartson meg minket. A hatodik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. a ttuaagHO izmi autt - kiadóhivatala i QYOR a., Pavm-taf I. BlöfUetéai Ara: negyedévre 1 P 28 Ulti, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillé! Caoportoe kflldéaael 10*/>-oa kedveamény. Amerikába egész évre 2 dollár; as utódállamokba aegredévra 1 P 60 fillér A fékezhetetlen gonosz. .Ugyanabból a szájból ered az áldás es az átok. Nem kellene ennek igy lenni, testvéreim.“ Jak. 3.10 A z emberi nyelvet nevezi Jakab fékezhetetlen, nyugtalan gonosznak, mely halálos méreggel teljes és amelyet az emberek közül senkisem tud megfékezni. Bizonyára magán vagy az általaképviselt szent ügyön tapasztalta az apostol a nyelv fékezhetetlen, nyugtalan voltának ártó és pusztító hatását. Mert bizonyos az, hogy a világon sok jónak, de még több rossznak a szülőoka a sok beszéd, a nyelv munkája. Kicsi testrész az egész, az ember hatalma alá rendelve, s mégis uralkodni tud az emberen. Az a rendeltetése, hogy az ember belső lélektartalmát feltárja és közölje. Szolgai szerepéből azonban erőszakkal kiszabadította magát és parancsolója fölé kerekedett. A sátán, ha magot vet, az emberi nyelvvel szántja fel előre a talajt. Különben nem rosszabb a nyelv, mint az egész emberi élet. Osztozkodni próbál és kancsal kétfelé pislogásban beleesik a bűn vermébe. Isten rendelése szerint a nyelvnek mindig szeretetről kellene beszélni. És amikor szeretetet mond, már igazítja magát a gyűlölet kimondásához. Csak áldást szabadna mondania és még el sem ült az áldó szavak rezgése, már ugyanazon a nyelven kél az átok. A beszédnek mindig simogatni kellene s ehelyett de sokszor, nagyon sokszor vág és sebez. Életet kellene építenie és életet rombol. Lelket kellene mentenie és lelket árul az ördög vásárán. Nem kellene ennek igy lenni testvérem. A nyelv a lélek legközvetlenebb tulajdona, mert a lélek he- roldja. Ha kettősségben próbál élni, a lélek kettőzöttségéről tesz tanúságot. Ha áldás után átkot mond, a lélek érzéshullámzását méri le. Ha szeretet helyett gyűlöletet hirdet, ha simogatás helyett vág és sebez, a lélek elváltozásának a tükörképét mutatja. Nem kellene ennek igy lenni. Máskép lehetne. Máskép kellene lenni. Lehetne a nyelv mindig a szeretet hírnöke, mindig az áldás hirdetője. Miért kell az embernek mindig rosszabbnak lenni, mint a pataknak, a forrásnak, amely mindig vagy édeset vagy keserűt bu- gyogtat, vagy a mező bokrainak, Mindig iskolás egyház voltunk. Ma is az vagyunk. Az evangélikus templomok tövében régen is mindenütt ott találjuk az evangélikus iskolát s evangélikus egyházunknak ma is féltve őrzött kincse az iskola. Az evangélikus iskola köveit régen is az önmegtagadó áldozatkészség rakta egymásra s egyházunk ma is óriási áldozatokkal tartja fenn iskoláit. Költségvetéseink jelentős részét országos viszonylatban is, de egyes gyülekezetek viszonylatában is az iskolai terhek képezik. S az egyház készséggel vállalja s önfeláldozással hordozza a roskasztó iskolai terhet. Miért? Miért ragaszkodik egyházunk annyira a maga felekezeti iskoláihoz? Miért van az, hogy szegénységben élő kis gyülekezetek 200 százalékos adóterhet is hajlandók vállalni, csakhogy fenntarthassák a maguk iskoláját, még akkor is, ha az iskola tanulóinak csökkenésével, állami támogatás híján egészen a maguk erejéből kell azt fenntartaniok. A tanfelügyelők megítélésében rendszerint előkelő helyen állanak I melyek csak azt a gyümölcsöt termelik, amelyre rendeltettek? Lehetne a nyelv háború hírszerzője helyett zsoltáros áldásforrás, imádkozó szeretetbánya, Isten-di- csérő békesség-fegyver. Lehetne a nyelv, mint azé volt, aki csak áldani tudott vele, csak tanítani tudott általa, csak segíteni tudott a nyelv hatalmával. Pedig az is csak emberi nyelv volt. Igaz, hogy Isten lelke kormányozta ezt a nyelvet, amelyet buzgón kérni a mi gyarló emberi nyelvünk kötelessége. Ruttkay-Miklián Géza. az evangélikus iskolák. De nekünk az iskola nem hiúsági kérdés. Nem azért tartjuk fenn iskoláinkat, hogy kívülről jött dicséretet kapjunk a bennük elért eredményekért. Jól tudjuk azt is, hogy iini, olvasni és számolni más iskolában is megtanítanak. Hanem evangélikus szellemet csak az evangélikus iskolában szívhat leikébe a gyermekünk. S nekünk ez a fontos. Aminthogy Luther is, mikor iskolák felállítását szorgalmazta, nem akármilyen iskolára, hanem keresztyén iskolára gondolt. Az iskolától mi is nemcsak tudás-anyag nyújtását várjuk, hanem evangélikus szellemben való nevelést is. A tapasztalat azt mutatja, hogy holta napjáig meglátszik az emberen, vájjon milyen iskolában járt. Evangélikus iskolába-e, ahol már a levegő is az ő egyháza szellemét sugározta, avagy idegen iskolába, ahol csak gyér hittanórák vékony adagolásában kapja evangéliomi egyházunk szellemét. Ezért nem mindegy, hogy gyermekeink hová járnak. Ezért kérünk minden evangélikus Iskoláink.
