Harangszó, 1936
1936-08-23 / 35. szám
HARANGSZÓ 1936 augusztus 23 m. Evangélikus egyházunk világhelyzete dióhéjban. 5. Észtország. Európa északkeleti felén, Finnország alatt húzódik meg a másik rokonország- Észtország. Jóval kisebb, mint Finnország, csak 47,538 négyzetkilométer a területe; lakosainak száma is csak 1 millió 110 ezer, de a finn-ugor népek nagy családjához ők is hozzátartoznak, tehát rokonok. Nyelvük közelebb áll a finnekéhez, mint a mienkhez. Észtország is, mint Finnország, nagyon sokáig idegen — előbb svéd, majd orosz — uralom alá tartozott s csak a háború után lett önállóvá. Észt rokonaink a keresztyénséget Németországból és Dániából kapták a 12. században. A reformáció visszatisztított keresztyénsége pedig 1524-ben, tehát nagyon korán kezdett gyökeret verni. Bibliafordításuk 1739-böl, legújabb énekeskönyvük 1900- ból való. Ma Észtország lakosságának 78.5%-a tartozik az evangélikus népegyházhoz. A lakosság zömét magához ölelő evangélikus egyházon kívül a görög-keleti egyház említhető még meg, amelyhez a lakosság 18%-a tartozik. Ez a 18% az orosz határ mellett élő orosz fajú észt alattvalókból tevődik össze. A római katolikus egyházhoz a lakosságnak csak 0.2%-a tartozik. Az észt evangélikus egyház államilag jóváhagyott törvények alapján szervezkedett. E törvényeknek a hitvallásra vonatkozó pontja a következőképpen hangzik: „Az észtországi evangélikus egyház alaptan gyanánt elfogadja az ó- és újtestamentomi prófétai, illetve apostoli iratokat, valamint az ezeket magyarázó apostoli, niceai, athanáziusi és a meg nem másított ágostai hitvallást, valamint a többi hitvallást, amelyeket a Konkordia-könyv címen ismeretes hitvallás-gyűjtemény foglal magába.“ Az észt RAHAMAEGI, az észt evangélikus egyház vezető püspöke. evangélikus egyházhoz 153 anya- és l leányegyházközség tartozik. A 136 k kész, akik a tartui egyetemen nyerik k képzésüket, 176 templomban és 46 im házban hirdeti Isten igéjét. Az egyhá község ügyvezetését a három évre x, lasztott egyháztanács végzi. A leiké hivatalból tagja és elnöke az egyházi nácsnak. Az egyház szolgálatában k könykiadóvállalat áll. Van két egyhá lapjuk, bibliatársulatuk, diakonisszaint zetük. Tallinban, a fővárosban és Tart ban erőteljes városi misszió folyik. V; külmissziói egyesületük is, de önálló ki; missziói munkaterületük még nincs. Örvendetes, hogy Finnország melle az észtországi evangélikus testvérekk is egyre jobban kiépül az érintkező kai csolat. Közli: Szabó József Első a biztonság! Vonatc ülök s várom az indulást. Valaki az utol: pillanatban érkezett, s későn, de vigyázó tanul ugrik fel a szomszéd kocsira. Me, botlik, leesik, a már elindult vonat kerek elkapják s a jókedvű ember egy pillan< múlva már irtózatos vérző roncs a va kerék alatt. Áldozata a saját vigyázatlai ságanak. Amint, hogy legtöbb szerencse lenségnek az oka vigyázatlanság. Angliában majdnem minden uccasarkt olvasható a feltűnő felírás: „Első a bi tonság!“ Igen, nem az a legfontosab hogy egy fél perccel előbb, vagy utóbb é át az utca túlsó felére, vagy hogy eluta hass, hanem az a legfontosabb, hogy éj ségben maradj: Első a biztonsági A csoda. Irta; dr. Schlitt Gyula. 31 — Ön nem az, kinek vallja magát, Júlia, — mondja halkan Mirakow, de nyomatékkal. Natalia Szédült, zúgott körülötte a szoba, szeme elborult. Látta, mint roppan össze vállalkozása s temeti maga alá életét vágyakozásával, álmával és legszebb ígéretével. Szemtelen vakmerőségét utolérte a büntetés. Vastag homály fojtogatja s a kétségbeejtő feketeségből két szem jósága néz csupán reá. Mirakow szeme. Nem volt ezekben sem harag, sem gyanakvás, csak valami mély fájdalom. Ez a fájdalom szánalmat érez minden bűn iránt. Őszinteségével körülöleli Natáliát, jóleső zsibbadás vesz rajta erőt és bénává sorvad benne az aggodalom... Kikívánkozik belőle titka, mert úgy érezte, könnyít a lelkén. Szeretné kivetni magából a kétszínűség terhét, mely sírkő gyanánt fekszik bensején, hogy megszabaduljon tébolyító nyomásától. S úgy érzi, Mirakownak elmondhat mindent. Neki el merné mondani s nem szégyelné megvallani neki utálatos bűnét. Bizalmat érez iránta. Nem hebehurgya könnyelműségnek bizalma ez, hanem természetes vonzalom, melynek gyökere az ösztönös ragaszkodás mélységeibe nyúlik. Már érezte, mint szakadoznak belül a pántok, hogy felszabadultan nyelvére szökjön a titok... s megjött Alfréd. Vidáman...i, üdén. Kezet csókolt Natáliának... Mirakowot öleléssel üdvözli. Csak úgy ragyog a boldogságtól. Lelke összegyülemlett szemében s onnan szórja szertelobogó érzéseinek villámszikráit. Kedélye libeg, mint a pillangó a tavaszi napsütésben. A szerelem formálja a kedélyt s új jellemeket teremt... Natala előtt azonban bezárul a Vallomás kapuja... Becsapódott, mint a kripta betonlapja, hogy visszaszorítsa a sötétségbe az idegbomlás gyötrelmeit. Mosolyra húzta bágyadt vonásait, de csak Mirakow látta, hogy a mosoly mögött a keserűség méregfolyama zakatol. Alfréd vak volt és boldog. Natalia elköszönt. Benézett Amália nénihez. Aludt. Kilo- pódzik a házból. Ellenállhatatlan vágy űzi, hogy beszéljen Júliával. Végig megy az utcán, de Alexék lakásával ellenkező irányban. Egy mellékutca felöl akarja megközelíteni a háza hogy ne legyen feltűnő, ha valaki észrevenné. Szüksége is ve erre a rövid idei egyedüllétre a nagy találkozás előtt. Tiszt, ba akar jutni vele, mily irányban is tegye meg vallomás; Őszinte akar lenni. Teljesen őszinte. E pillanatban meg se tudná mondani, mi is a tény? Gyilkos szándék vitte-e Lohé h zába, avagy már a lappangó szerelem fütötte vakmerőségét Nem tudni, hol válik e kettő el egymástól, szerelem és gyűl let? S hol folynak ismét egybe? Forrásaik nem messze esni egymástól. Gyűlölet lökte Moszkvában vonatra, hogy Párisi jöjjön s itt a vad érzemény puhult..., lágyult, mígnem szer lemmé hangolódott. Eddig azt hitte, hogy Alfréd lakásába mi a gyűlölet hozta, de most látja..., tudja, hogy e vakmerőség hez már a szerelem adta a tanácsot. Ehhez a gyűlöletnek m nem volt semmi köze. Ez az igazság. A gyűlölet, a terv, a c csak önámitás volt, kényszerzubbony, hogy lekösse a megsé tett szovjetlélek kapálódzó lelkiismeretét. Ordító hazugs; volt, hogy a benne édesen felzsivalgó érzés neszét ne veg\ senki se észre. Szerelme volt a fehér márványszobor, gyűlölt a fekete lepel, mely az új, váratlanul felzajgó gyönyört a ki világ elöl ideig-óráig még eltakarta... Most lerántja a leplet félredobja a hazugságot1... Júlia tudjon meg mindent. Hirtelen ben nem tudott magának feleletet adni, miért épen Juliáv akarja közölni titkát?... Csak azt érezte, hogy e vallomás kön nyit a lelkén. Alapjában véve nincs is oly nagy bűne!... Jo; van szeretni, mint annyi másnak!... De nem Julia helyét bit rolja-e? Nem Júliát lopja s annak boldogságát rabolja? Hasít nak bele a kérdések, harap bele az önvád, mint a vasfogó. Jo; van a szerelemhez, de hogy mást megfosszon a boldogságtól, hogy valakinek örömein keresztül gázoljon vágyai megvág tása felé!!?... Mint a vasfogas fogasd rajta végig a fájdalom Kénytelen a falba kapaszkodni, hogy el ne essen. Így haladt tovább a sötét mellékutcán, Ha valaki látj azt hiszi, hogy tölvajúton jár. Szíve félelmetesen ver, mintha végzet jöttét jelezné. Haladtában fekete szakadékot lát ma; előtt. Minden lépésnél végigreszket rajta a rettegés... Most z han a szakadékba..., most..., most'... s a szakadék tova sikk előtte..., mindig előtte... Játszott vele, de a játék a rémület v
