Harangszó, 1936
1936-08-23 / 35. szám
1936 augusztus 23. HARANGSZÓ 279. A telepítés. Irta : Zászkaliczky Pál. Bár benne van a mai élet levegőjében telepítés szó — mégis szükségesnek látszik néhány fontos fogalmat és fzempontot megvilágítani. A népvándor- is kora előtti nomád életmódot felvál- Dtta a letelepedés s ezzel kezdőiét vette a csak letelepült életviszonyok főzött keletkezhető élet kialakulása. A letelepedést termé- Izetadta körülmények: művel- letö föld, víz, éghajlat stb. befolyásolják. Nagy és hosszan- lartó háborúk (30 éves hábo- lú. török világ) nagy eltolódá- lokat idéztek elő a természetes letelepedésben: régi telellek elpusztultak, erdők mé- yén, elhagyatottabb vidékeken |ijabb telepek létesültek. Ná- iink Magyarországon épen az Jgész alföldi tanyatelepülés ki- [lakulása a törökök uralma Itán az egyes nagy alföldi vá- losok körül történt — nagy tárára a nemzet fejlődésének. tanyatelepülés sem tudta be- |ölteni az egész alföldet, azért múlt évszázad elején néhány [agybirtokos különösen délen elepített több községet, [melyek igen fejlödésképesek- nek bizony uiltak. (Békéscsaba, fzarvas, Orosháza, stb.) A letelepedést, falvak, vá- losok kialakulását a múltban történelmi erők irányították (pl. tatárjárás utáni telepítések), na a telepítést az egészséges népi erők elosztódása, az egészséges fejlődés új útjainak keresése szinte kényszerítőig követeli. Ma azonban sokkal több korlátozó akadállyal kell megküzdeni, — miért is a telepítésnek okosan, központilag (államilag) irányított, az összes népi, nemzeti érdekek figyelembe vétele mellett kell történnie. A telepítés kérdését többféle szempontból vizsgálhatjuk. A telepítés mindenekelőtt birtokpoAz észt főváros egyik legújabb evangélikus temploma Üti kai kérdés. Évszázadokon keresztül, amíg az általános katonai szolgálati kötelezettség nem volt bevezetve, az egyes főurak. főpapok birtokaik arányában katonaság tartására voltak kötelezve. Történelmi feladatokat töltöttek be a nemzet katonai megvédelmezésével. A jobbágyság felszabadulása, az általános védkötelezettség bevezetése óta a nagybirtok nem teljesíti többé történelmi feladatát. Közismert dolog, hogy a nagybirtok kevesebb lelket tart el, mint amennyi hasonló területen kisgazdaságokban él. A nagybirtokok közé szorított városoktól távol levő falvak fejlődésképtelenek. Kétszáz év óta alig haladtak előre. Nagyobb városok, fogyasztó piacok közelében kisebb földbirtoklás mellett is belterjesebb gazdálkodással adva volt a fejlődés lehetősége. De értékesítési lehetőségektől távolabb pusztán szemestermények előállítására berendezkedve, kevés földbirtok mellett, lehetetlen fejlődést várni. Köziismert dolog az is, hogy parasztgazdaságok hasonló területen többet termelnek, mint a nagybirtok. de különösen az állatállományban múlják felül többszörösen a nagybirtokot. Nemzetgazdasági szempontból nagyon fontos a kivitel kérdése. Az újabb években a tengerentúli nagy mezőgazdasági országok a szállítás gyorsulása, a gabona könnyű tárolása miatt erős versenytársai lettek Európában is a lejtőkét szorította homlokára. Félt önmagától. Régi énje, mely- pen bízott, elveszett s az új Natalia ezer és ezer érzés tiizében negolvadt bábbá lett. Az élet nem elmélet, mely a feltételek Jasrácsa mögül szemléli a kavargó történéseket s nem is hoz- [áférhetetlen úr, mely kiagyalt paragrafusaival rángatja a dolgok menetét, az idők sodrában álló valóság, melyen végigdü- pörögnek az embernél hatalmasabb erők és végzetszerűségek. \z érzelmet megvetni való hazugságnak, ámításnak tartotta Jddig s ma szerelme többéit jelent neki, mint maga az élet. A Jzerelem magába olvasztotta minden erejét s akarata megful- adt, mint a cukros ecetbe hullott légy. Láthatatlan hatalomra ente tőrét s e hatalom előtt térdre bukott, hogy áldozatul Jjánlja egész önmagát. Megtévesztette ellenségnek hitt jóaka- lóit s ettől a megcsalt környezettől várja, hogy vágyait megértsék és teljesítsék... Szemérmetlenség!... S mindezt most tudomására akarja hozni annak, kit becsapott... Hogy néz majd Julia szeme közé!?... És meg kell tennie!... A belőle ordító pa- |ancs nem ismer önérzetet, nem ismer gőgöt, csak megalázkodást... Odaért a kapuhoz. Körülnéz, nem lát egy léiket sem. A Izomszédbó'l a földszinti ablak pislog homályosan s hallani véli Alfréd és Mirakow beszélgetését. Benyit. A járást ismeri s [gyenesen Julia szobája felé tart. Kopogtat. Tessék, hallatszik lentről. Julia megdöbbent, mikor meglátta az idegen nőt, ő mást várt. De csak egy pillanatra. Kitárt karokkal fut Natalia [lé. Megöleli s mintha régvárt testvért üdvözölne, megcsókolja, latalia dermedten áll. Nem tudta magát hirtelen kitépni lelki- [ergödésében kiformált helyzetéből s nem érti a szívélyes fogadtatást. Először gúnynak vette. Átcsapott rajta a szégyen pírja, mint a dagály a gyanútlan csolnakon. — Meg sem csókolsz!?... — támad rá sértődötten Julia, liközben cirógatja Natáliának lángoló arcát. Ez a puha cirógatás magához térítette. Nagyot sóhajt. De In ennyit akart kifejezni ez a sóhaj!! Oda hullott Júlia mellére s [sokjai özönébe fojtotta arcát, száját és szavát. A megalázkodásnak és a bocsánatnak összeölelkezése volt ez. Nem is a karluk, hanem a lelkűk kapcsolódott egymásba. Igv érezte Natalia, 'lem szemrehányás, vád és megvetés fogadja, hanem bocsánat ts odaadás. — Oly régóta szerettelek volna már látni, — suttogja Natalia, — s alig vártam, hogy magamhoz öleljelek. — Nagyon türelmes volt az utánam való vágyakozásod... Ha nem vagyok rab s tudok szabadon mozogni, hidd el, már megtörtént volna ez a találkozás. Valami szemrehányás féle csendült elő Julia szavaiból. — Bocsáss meg. Júlia. Igazad van, de a bűnös fél mutatkozni, különösen az előtt, kitől csak vádat és utálatot érdemel. — Jó... jó..., nem várok magyarázatot. Ami megtörtént, megtörtént. A dolog elindulása gonosz volt, de a fejlemények nem mutatnak már ily csúf arcot. Nem így yan-e, Natalia? Akárhogy történt is minden, azért előbb jöhettél volna. Julia jelentőségteljes pillantással kísérte szavait. Natalia belepirult. Nem tudta megérteni s lesütött szemmel mondja; szégyenkezve: — Én sem voltam egészen szabad!... — Igen. Alfréd rabja vagy. — Vág bele Julia. — Tudjuk. Eljegyzést tartasz s nekem a pincében kell róla tudomást vennem. Nem ártott volna nekem sem egv kis fény a boldogságtokból. Talán lett volna közöm hozzá? Nem gondolod? A tréfásan színezett szavakban az őszinteség heve cikázott. Natáliának túlfeszített idegzete legalább így fogta fel. Az eget látta inogni feje felett... Zuhant..., zuhant a magasból s lehunyt szemmel várta, hogy összezúzza. így szakadhat ránk az utolsó Ítélet. Ami cseppnyi szégyen csak meghúzódik a kedélyben, mind az arcába tódult s a megvertség érzetét rajzolta fáradt vonásai közé. Utolérte, mitől annyira rettegett. A villám- csapás, mely izekre tépi a testet, nem fájhat ennyire. Mint az éles penge settyen át rajta: Tolvaj vagy... tolvaj, ki mások boldogsága után nyúlsz s lelkeket gyilkolsz. Igen, gyilkos vagy. Alfréd Londonból jött unokaluigát szereti s nem Natáliát. Be- lejátszottad magad Alfréd szívébe s bitorlód álnokul becsületes lelkek oltárát. Elsikkasztottad Júlia titkait, hogy álarcot gyúrj belőlük s megtéveszted vele az ártatlanságot. Aranyhálót fontál magad köré, hogy megszédüljön körülötted a világ. Mosolyod alatt elkábult a zsákmány és csókjaid tüzében orvul megejtetted. Tolvaj vagy, gyilkos, lelkek gyi’lkolója!... A lélek kínja ott vergődöift Natalia arcán s megértésért
