Harangszó, 1936
1936-08-09 / 33. szám
1936 augusztus 9. HARANGSZÓ 265. Szigorú, igazságos szeretetnek kell érvényesülni ebben. Sok mindent elnézhetünk a gyermeknek, de a hazugságot legyen az bár még oly csekély, soha el ne nézzük, szó nélkül ne hagyjuk! És ezt megint nem lehet fenyegetésekkel keresztülvinni; mondjuk pl. azt a számonkérésnél: ha megmondod az igazat, kicsit kapsz ki, ha nem, nagyon megbüntetlek. Büntetés után a bocsánatkérés el ne maradjon és mi bocsássunk is meg azonnal, győzzük le teljesen a boszúságot, haragot a megtérő kis bűnössel szemben. A megbánt és megbocsátott bűnöket a mennyei Atya is egészen a háta mögé veti! Nevelésünkkel necsak derék embereket akarjunk nevelni, hanem gondoljunk mindig arra is: gyermekem Isten ajándéka, ö bízta reám, hogy belőle a mennyek országa számára neveljem az Ür katonáját! A gyermek nagy kincs, Isten áldása; legyen ez minden szülő, minden anya számára szent felelősség és szent életcél. Nekünk, magyar nőknek, mostani és leendő magyar anyáknak különösen drága ajándéknak kell látnunk gyermekeinket és Isten áldásának minden magyar gyermeket. Kócoshajú, sápadt, piszkos-rongyos magyar gyermekek várják a magyar anyákat, áldozatoslelkű, szolgálni tudó asszonyokat, leányokat! Anyának, magyar anyának lenni nem azt jelenti, hogy okvetlenül férjhez kell menni, mert hiszen van sok anyátlan gyermek. Anyának lenni azt jelenti, hogy önftvíldozón, hálát nem várva, kedvet nem veszítve, dalos ajakkal, örvendező lélekkel, felfelé és élőre néző szemmel életet adva, életet megtartva járni a magyar ugart a szeretet és hit lámpásával, amit az Úr adott mindannyiunk kezébe ... ANYÁM . . . / Hányszor bántottam goromba szóval, Hányszor okoztam fájdalmat neki, Hányszor láttam, hogy gondterhes arcán Végigszántanak: bánat-könnyei t Vézna testét megtörte a munka. Dolgozott szegény éjjel-nappal. Nem találta őt az ágyban soha, Sem késő este, sem kora hajnal I Mióta megnőttem s gondolkodom, Mióta jártam egy-két iskolát, Azóta tudom csak értékelni Az anyát, azt az „édes, jó anyát“! Most már értem, tudom mi az anya, Mindent tudok, csak azt az egyet nem: Miért nem tudtam ezt már korábban is ? Mért voltam hozzá sokszor kegyetlen ? Miért bántottam goromba szóval? Miért okoztam fájdalmat neki ? Mért kellett látnom, hogy fáradt arcán Egyre peregnek bánat-könnyei? Szirti János. Iniiiiltiiiiiil liiiiiilliimil limit! liiiiiilliiiiiiliiiiiiilliiiiiilliiiiiilliiiiiiiliiiiiitliiiiiil Terjesszük a „HARANGSZó“-t! |lliil||||iiil||||iiiil|Uiiii|||liiiil||tiiiil||liiiil||iiiii|||iiiii||fliiil|||iiiiii|||iiii||||iiii|| A keresztyénség és a sport. Augusztus elsején ünnepélyesen megnyitották a berlini o'limpiászt. Azóta az egész világ érdeklődése Berlin felé fordult. Rádiók hangszórói, újságok különkiadásai viszik szét a nagy világban a ,,nemzetek küzdelmeinek“ eredményeit. Mindenütt és mindenki sportról, testedzésről, versenyről beszél. Ezekben a napokban nem maradhat néma a ke- resztyénség sem, kell, hogy legyen néki is mondanivalója. Állítsuk hát oda a sportot a keresztvénség mindent megvilágító fényszórójának fényébe. Ennek a fénynek a megvilágításában meg kell látnunk a sport áldásait. Ezek között első helyen áll annak fegyelmező ereje. Pál apostol is azt mondja: ,.aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatürtetö“. Önfegyelmezést kíván a versenyre való előkészülés, fegyelmezést követel a döntő pillanat idegfeszítö volta, magatürtetést az esetleges vereségnek derekas elviselése. Az amerikai csapat vezetője kizárta a küzdők sorából legkiválóbb nő úszójukat, mert az megfeledkezett arról, hogy a sport és az ön- fegyelmezés összetartoznak. Van azután a sportnak összekapcsoló ereje. Az olimpiai bizottságnak elnöke megnyitó beszédében az előtte álló zászlóerdőre mutatva, ezt mondotta: Milyen csodálatos, ezek a zászlók békességben csak a versenypályán férnek meg egymás mellett. S valóban. Berlinben a német és francia, a magyar és cseh, a japán és az amerikai, az olasz és angol nem ellenségek, csak ellenfelek. A sport összekapcsoló erejének az eredménye! S van a sportnak testet edző ereje. Megacélozza az izmokat, erősíti a munkaképességet, fokozza a kiizdöképességet. A test a lélek temploma. Illő tehát, hogy gondot fordítsunk reá, erősítsük és fejlesszük. A keresztyénség fényének megvilágításában megláthatjuk a veszedelmeket is, amelyeket a sport magában rejt. Az egyik veszedelem az emberbálványozás veszedelme. Egyes kiváló sportemberekből földöntúli lényeket csinál a sportrajongók őrülete. Bálványozva emlegetik nevüket, fényképük ott lóg szobájukban, órák hosszat hajlandók várakozni, csakhogy egy aláírást kaphassanak tőlük. Emberimádat ez — modern pogányság. A sport nem cél, hanem eszköz. Mihelyt erről megfeledkezünk, új veszedelembe sodródunk. Eszköz a sport testem edzésére, egészségem ápolására és a „külső ember“ fenntartására. Manapság sokszor céllá válik. Egyéni dicsőség és hiúság keresése, rekorderedmények haj- hászása lesz belőle. S végül a sport nem üzlet. A pénz ördöge a sportnak sem kegyelmezett meg. Megfertőzte és megrontotta. Kő- ónkban egyik legjobb üzlet és kereseti forrás a sport lett. Milyen messze vagyunk az ókori szellemtől, ahol egyszerű babérkoszorúért küzdöttek a versenyzők. Ma pénzért csinálják. S ha nem nagy a tét, nem is erőlködnek. Üzlet lett a nemes versengésből. A keresztyénség sohasem volt ellensége a sportnak, a test edzésének. Ápoljuk és gondozzuk a testet, de — ne a lélek rovására. W. Ö. Romolhatatlan koszorúért. Versenyfutás az élet. Mindenki harcol, minden élet előtt cél lebeg. Közöttünk annyi a különbség ebben a tekintetben, amennyi különbség van a célok között, amelyért küzdünk. Az emberi élet térképe olyan, mint az olimpiai stádion hatalmas küzdőterének képe. Versenyek folynak itt is. versenyek robognak az életben is. Olyan az élet képe, miht égy hatalmas homok- sivatagé, mélyen csak elvétve vannak oázisok, ahol meghúzhatja magát, ahol felüdülést találhat ember és állat egyaránt. A homok a küzdelem, a zöld pá- zsitos, pálmaligetes oázis, amely olyan ritka, a boldogság, mint eredmény a küzdelem után. A versenyeken nem veszi el minden versenyző a babérkoszorút. csak egy! Mindenkinek nem jelent a küzdelem győzelmet! Olimpiai játék az élet! Olimpiai játék, ahol próbára teszik az erődet, a szivedet, a lelkedet! Ha valaki győzni akar. az élet egyáltalán nem komolytalan játékának színpadán, annak erőre van szüksége. Erő nélkül nincs küzdelem! Küzdelem nélkül nincs győzelem! Más viszi e! a babérkoszorút és tartja ég felé. hogy kiemelkedjék a hétközna- piságból, a földnek porából, annak salakjából. Olimpiai játékon veszel részt tele küzdelemmel, melyet a verseny izgalma idézett elő lelkednek mélyén, ha szülő vagy! Ne felejtsd el, hogy csak úgy jutottál él a célhoz, ha gyermekednek erőt tudtál adni. Nem olyat, ami elmúlik, aminek letörésére elég, ha a sápadt arcú betegség, mint hívatlan vendég betoppan hozzád és 'lecsókolja gyermeked arcáról a halvány rózsaszínt és vagy fakó vagy lázrózsákkal kirakott arcot ad néked, az édesanyának helyette cserébe. Olyan erőt kell adnod, amely romolhatatlan, amely egyedül elég erős ahhoz,- hogy ne múlandó földi koszorút, hanem romolhatatlan babérkoszorút biztosítson gyermeked számára. Amelyért érdemes a versenyt megfutni, a küzdelmet végigharcolni. Tudod mi ez az erő? A hit. melyet neked kell elindítani benne. Vájjon te hogyan, milyen erővel, milyen hittel harcolsz? Két koszorú á l előtted! Melyiket tartod érdemesebbnek! A küzdelemhez kevés az erő. Hiába van valakinek acélerős karja, hiába duzzadnak az izmok a testén, hiába van herkulesi délceg alakja, ha nincsen megfelelő egészségű szíve. A versenyt nem fogja megnyerni. Talán feleúton fel kell adnia a további küzdelmet s engednie kell, hogy mások vigyék el előle a babérkoszorút. Vigyázz a szívedre! Legyen benne, ami szívvé teszi. Ne felejtsd el, ez a kis öklömnyi húsdarab az, ami ezen a világon a legjobban tud szeretni, de a legjobban tud gyűlölni is. A romolhatat- ian koszorú elnyerésére csak az a szív képes, amelyik szerétni tud. Amelyik fájni tud, ha szenvedőt lát, amelyik vé- rezni tud, ha nyomorgót lát! Az élet küzdelem! A harc megvívásában nagy szerepe van a szívnek! Ha az megáll, megszűnik az élet. Ha szívedben nincs szeredet, nincsen benne éleit! Földi koszorút még mindig nyerhetsz, de romolhatatlan koszorút nem
